Ha ő fogja a kezedet, nem eshetsz el – Fogolykiváltó Boldogasszony búcsúja Búcsúszentlászlón

A Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete évszázados hagyományra tekint vissza Búcsúszentlászlón. A helyi hagyomány Bécs 1683-as felszabadításának eseményeihez is kapcsolja az ünnepet: szeptember 24-én a visszavonuló török sereg mintegy 3200 foglyot vitt magával, akik csodás módon kiszabadultak. A kegyhely történetéhez számos imameghallgatás emléke is kötődik.

Az idei ünnepre is zarándokok sokasága érkezett a környező településekről és az ország távolabbi vidékeiről. A délelőtt 9 órakor kezdődő szentmisét Ocsovai Gábor Grácián OFM mutatta be, 11 órakor pedig Pápai Lajos nyugalmazott győri megyéspüspök celebrálta a liturgiát.

Tódor Szabolcs helyettes esperes-plébános köszöntőjében arról beszélt, hogy bár a zarándokokat különböző élethelyzetek, kérések és érzések vezették a Szűzanya lábához, valamennyien azért érkeztek, hogy megerősödjenek hitükben és reményükben. Van, aki kéréssel, más kérdésekkel vagy reménytelenséggel, ismét más hálatelt szívvel érkezett.

Hangsúlyozta: a zarándoklat és a búcsújárás nem csupán hagyomány, hanem lelki találkozás, amelyben megtapasztalhatjuk Isten és a Szűzanya közelségét.

Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe arra is emlékeztet, hogy Isten meg tudja szabadítani az embert mindattól, ami fogva tartja – a reménytelenségtől, a bűntől és az elkeseredéstől.

Pápai Lajos homíliájában felidézte Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletének történeti gyökereit. A 13. század elején az Ibériai-félszigeten zajló harcok során sok keresztény került fogságba. A hagyomány szerint 1218-ban a Szűzanya arra buzdította Nolaszkói Szent Pétert, hogy alapítson rendet a foglyok kiváltására. A rend tagjai saját vagyonukból és adományokból teremtették elő a váltságdíjat, s arra is volt példa, hogy önmagukat ajánlották fel egy fogolyért cserébe.

Az ünnepi szónok rámutatott:

a fogolykiváltás küldetése napjainkban is időszerű, hiszen ma is léteznek olyan rabságok – köztük különféle függőségek –, amelyekből az embernek szabadulásra van szüksége.

Az ünnep evangéliumához kapcsolódva felidézte Jézus kereszten elhangzott szavait: „Íme, a te fiad”, illetve „Íme, a te anyád.” Emlékeztetett arra, hogy VI. Pál pápa Máriát az Egyház Anyjának nevezte, Szent II. János Pál pedig Redemptoris Mater kezdetű enciklikájában hangsúlyozta Mária közbenjárásának anyai mivoltát.

A Szűzanya közbenjárásának lényege, hogy Szent Fiához vezet bennünket – hangsúlyozta Pápai Lajos.

Isten és ember között ugyanis az egyetlen közvetítő Jézus Krisztus. Ő az igazi fogolykiváltó, aki kiváltott, megszabadított minket a bűn, a halál, a kárhozat, az értelmetlen élet rabságából.

A nyugalmazott győri megyéspüspök ezután az ember különböző rabságairól beszélt. A bűn mellett a halált és az értelmetlennek megélt életet emelte ki. Gabriel Marcel gondolatát idézve rámutatott: amikor azt mondjuk valakinek, „szeretlek”, abban az a vágy is kifejeződik, hogy nem akarjuk elveszíteni őt. Az ember azonban saját erejéből nem rendelkezik hatalommal a halál fölött.

Albert Camus gondolatait felidézve arról is beszélt, hogy az emberben ott él az örök élet utáni vágy, ám saját erejéből nem képes elérni azt. Egyedül Istenben találhatja meg azt az életet és boldogságot, amelyre teremtetett.

Ezekből a fogságokból Jézus Krisztus szabadítja ki az embert – hangsúlyozta a püspök.

A Szűzanya adta nekünk az egyetlen Megváltót, Jézus Krisztust, és azóta is imádkozva kéri Szent Fiát, hogy szabadítson meg minket minden rabságtól, szenvedélytől, bűntől.”

Krisztus áldozatának jelentését egy történettel világította meg. Egy németországi templom tetején dolgozó kőműves lezuhant, és egy lent legelésző bárányra esett. A bárány elpusztult, a férfi azonban életben maradt, és megmeneküléséért hálából kőből bárányt faragott a templomra.

Az Isten Báránya, Jézus Krisztus is halálával hozott új életet és bűnbocsánatot az embernek – mutatott rá Pápai Lajos. Krisztus azonban tudatosan adta oda önmagát: meghalt bűneinkért és feltámadt megigazulásunkra. 

Krisztus megszabadított a bűntől, mert bűnbocsánatot hozott; megszabadított a halál félelmétől, mert feltámadt; megszabadított az értelmetlen élettől, mert elhozta az örök élet reményét.

A szónok Szent Maximilian Kolbe példáját is felidézte, aki Auschwitzban életét ajánlotta fel egy fogolytársáért, valamint Kalkuttai Szent Teréz szolgálatát, aki a magukra hagyott, haldokló embereknek adta vissza emberi méltóságukat.

Pápai Lajos végül a papi hivatásokért való imádságra buzdított. A Szűzanya közbenjárását kérte azért, hogy legyenek nagylelkű fiatalok, akik vállalják a papi hivatást, és szolgálatukkal elviszik másokhoz Krisztus szabadító örömhírét.

Homíliája végén Szent Bernát szavaival fordult a zarándokokhoz: „A veszedelmek, a szükségek és bizonytalanságok közepette gondolj Máriára, hívd Máriát. (…) Ha ő oltalmaz, semmitől ne félj. Ha ő vezet, nem fogsz elfáradni.”

Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe arra emlékeztet:

az embernek ma is szüksége van arra, hogy megszabaduljon mindattól, ami fogva tartja. Mária anyai közbenjárásával Krisztushoz vezet, aki az igazi Fogolykiváltó: ő szabadít meg a bűn rabságából, és ő ajándékoz meg az örök élet reményével.

Az ünnepi liturgián közreműködött a Szent László-templom kórusa és a Zala Brass fúvósegyüttes.

A szentmise végén Tódor Szabolcs helyettes esperes-plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak a búcsúünnep méltó megtartásához.

Szöveg és fotó: Halász Gábor

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír