„A halál is egy nagyon nagy titok” – Barnai Brigitta, a Congregatio Jesu rend tagja emlékére

„Amikor szabadon hozunk egy döntést, akkor belül szabadok vagyunk. Ez a belső szabadság nekem azt jelenti, hogy szabadnak lenni arra, amit én választok, amiről én döntök. Nyilván a szerzetesi életben vannak korlátok, határok. Én ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy a korlátok azért vannak, hogy megtartsanak azon az úton, amit választottam. Tehát valójában a szabadságot szolgálják.”

„Ha nem kapunk válaszokat, főleg a mai világban azonnal, itt és most, akkor sokszor úgy érezzük, hogy itt a vége, nincs tovább. Kikopott a világból az, hogy türelmesen várjunk. Én csak teszem a dolgom, vannak kérdéseim, amire látszólag nincs válasz. Ilyenkor eszembe jut mindig, hogy élj a kérdéseidben, és egy nap a válaszaidban fogsz élni. És nekem ezek a válaszaim. Hogy megfordult az életem, hogy újra kellett strukturálni az életemet. Hogy fel kellett újra építenem a hitemet. Ezek valahol mind válaszok, de azért nyilván mégis ott van az a hiányérzet, hogy Uram, akkor miért nem gyógyítasz meg?”

„Lehet, hogy ma lefekszünk, és holnap reggel nem ébredünk fel. Ezt senki nem tudhatja. Nem éljük ilyen tudatosan az életünket, mert annyira evidens minden, mint ahogy levegőt veszünk, ahogy telnek a napok egymás után, ahogy csináljuk a dolgunkat. És akkor Isten egyszer csak azt mondja, hogy stop! Legyen az egy betegség, legyen az egy baleset, legyen az valami, ami aztán valahogy mégis arra az útra terel bennünket, amin már tudatosabban éljük az életünket. Ahol megértjük, hogy nem evidens az sem, hogy lélegzünk. Minden ajándék, az életünk is az. Az csak a fizikai része, hogy megszülettünk, de honnan ered a lelki része? Honnan van a lélek? Senki nem tudja, titok. És tulajdonképpen az a jó, hogy az életünknek vannak ilyen nagy titkai. Az élet is egy nagy titok, és a halál is egy nagyon nagy titok.”

A vehir.hu-n megjelent írás teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: szerzetesek.hu; vehir.hu

Fotó: Domján Attila

Magyar Kurír