– Érsek úr 17 éve vezeti az egyházmegyét, vagyis a Jezsu harminc esztendős működésének több mint felét közelről szemléli. Ki tudna emelni ebből az időszakból egy jellemző, a szívének kedves élményt az iskoláról?
– Alig akadt olyan év ebben az időszakban, amikor valamilyen esemény kapcsán ne látogattam volna meg a jezsuitákat. Legtöbbször azért jártam ott, hogy az Isteni Ige templomában misézzek, bérmáljak, vagy papot szenteljek. Mindig nagyon szívesen jövök ide. Az iskola és a templom gyakorlatilag közvetlenül egymás mellett van, így a diákok Istennel kezdhetik és fejezhetik be a napot, és
ha Isten és az ő temploma a diákok életének szerves részévé válik, akkor kerüljenek később bárhová, nem féltem őket. Örülök, hogy ez a harminc évvel ezelőtti magvetés szárba szökkent, és első termései már látszanak.
– Ha jól számoltam, az Egri Főegyházmegyében több mint hatvan katolikus közoktatási intézmény működik. Milyen szerepet tölt be közöttük a Jezsu?
– Számon tartunk és nagyra értékelünk minden szerzetesi iskolát, miként a többi katolikus fenntartó intézményeit is, habár ezen intézmények fenntartása nem az egyházmegye feladata. Ezek az iskolák lehetőséget kínálnak a mi intézményeinknek, hogy egy egészséges versenyszellem alakuljon ki. Nos, a Jezsu hasonló szerepet tölt be középiskoláink mellett. Nem engedi, hogy megelégedjünk eredményeinkkel, és állandó haladásra serkent.
– Tapasztalata szerint milyen sajátos értékei lehetnek egy szerzetesi fenntartású iskolának?
– Magam is szerzetesi gimnáziumba jártam, a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumba. Mindemellett kollégista is voltam, amely különleges lehetőség a szerzetesi nevelés számára. A szerzetes atyák példája, a közösségi szemlélet nagyon erős ezekben az intézményekben. Osztályfőnökünk az érettségi után megbízta egyik társunkat, hogy szervezzen ötévenként találkozót, de mivel ezt túl ritkának éreztük, már majdnem húsz éve, hogy minden évben találkozunk, és mindig sok mondanivalónk van egymásnak. Ezen túlmenően azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az iskolafenntartás a hivatásgondozás szempontjából is kiváló lehetőség, hiszen a szerzetesek vonzó módon tudják bemutatni a diákok számára közösségi életüket és a rend sajátos lelkiségét.
– Ha egy szülő a tanácsát kéri: érdemes-e gyermekét a Jezsuba íratni, mit mondana neki?
– Cseles a kérdés, mert bizonyára felhívnám a figyelmét arra, hogy Miskolcon van egy másik nagyszerű katolikus gimnázium is, az Egri Főegyházmegye által fenntartott Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium. A Jezsu azonban természetesen kiváló választás. Híre mára kinőtte egyházmegyénk határait.
– Van-e az ignáci lelkiségnek, azon belül is a pedagógiának olyan eleme, amely különösen közel áll önhöz?
– Mélységében nem ismerem az ignáci pedagógiát, de biztos vagyok abban, hogy a jezsuita lelki nevelés elvezeti a fiatalokat arra, hogy Isten szavát életükben meghallják, és azt kövessék is.
Nevelős Gábor SJ papszentelésén 2023-ban a miskolci Isteni Ige templomában
– Érsek úr több jezsuitát is – köztük a jelenlegi provinciális András Attilát – pappá szentelt a gimnáziummal szinte egybeépült Isteni Ige-templomban. Milyen élményeket őriz ezekről az ünnepekről?
– Kiss Ulrich atya volt az első jezsuita, akit én szenteltem pappá a kilencvenes évek elején. Minden papszentelés ajándék az Egyháznak, és öröm a püspöknek, mert egy-egy közösség vagy szerzetesrend számára papot ad, aki őket összegyűjti, közösséggé formálja, és Isten felé vezeti. Jó megtapasztalni, hogy
Szent Ignác és az általa létrehívott közösség ma is vonzó, és benne számos fiatal találja meg hivatását, akár úgy, hogy csatlakozik a Jézus Társaságához, akár úgy, hogy a jezsuita lelkiség egy életre meghatározza hitét és az Egyházhoz fűződő kapcsolatát.
– Ha a következő harminc évre előre tekint, milyen küldetést bízna a Jezsura?
– Azt kívánom, hogy miközben nevelik és tanítják a fiatalokat, egyre eredményesebben tudják elvezetni őket Jézus Krisztushoz, aki életüknek igazi célt és értelmet tud adni. Szerettessék meg velük Krisztus Egyházát, amely egész életük során segíteni tudja őket abban, hogy életük igazi célját soha ne tévesszék szem elől.
Ternyák Csabát 1979-ben szentelték pappá.
1986–1988 között dogmatikát tanult Rómában, 1988–1992 között a római Pápai Magyar Intézet rektora, 1992–1997 között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára volt.
1992-ben esztergomi segédpüspökké nevezték ki, 1993-ban szentelték püspökké. 1997-től a római Papi Kongregáció titkára, 2007-től egri érsek, 2010–2015 között az MKPK elnökhelyettese.
Az interjú megjelent a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya negyedéves lapja, a M.I.N.D. 2024. téli számában.
Forrás és fotó: jezsuita.hu
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria