Szólj be a popnak! – Keresztény könnyűzenéről nevetve, de komolyan

A beszélgetés elején olyan nézőpontokat fogalmaztak meg, amelyek alapvetően határozzák meg gondolkodásunkat a témáról. Szoliva Gábriel felhívta a figyelmet arra, hogy más, ha az érzéseinket fogalmazza meg a zene, ha az Istennel való kapcsolatunk szólal meg benne, vagy ha a közösségi istentisztelet része. Farkas Domonkos megjegyezte, hogy az (egyház)zene sem mindig (volt) magas színvonalú. Lakatos Péter úgy véli: fontos, hogy a zene a kommunikáció nyelve, jelen esetben Isten és köztem, ami akkor lesz jó, ha értik azok, akik jelen vannak. Bolyki György szerint pedig a felhasználó felelőssége, hogy mire használja a könnyűzenét.

Érdekes kérdés, amiben nem is jutottak egyességre a résztvevők, hogy automatikusan van-e szellemi töltete egy zenének, vagy ez csak a szövegből derül ki. Szóba került, hogy a „hörgős” keresztény zene is működhet, még ha talán ez nem mindenki szívét szólítja meg, és hogy mennyire számít egy gyülekezet kiválasztásában is a zenei stílus.

Szoliva Gábriel arra hívta fel a figyelmet, hogy felekezetenként más a liturgia és így a zene szerepe az istentiszteleti kereten belül, s mivel a templomban mindenkit meg kell szólítani, a lehető legpopulárisabb, azaz a legérthetőbb, elfogadottabb zenét kell használni.

Az egyházzenész Farkas Domonkos megjegyezte:

a liturgiában Isten szól, és nem a saját érzéseink,

aminek van helye, de nem ott és akkor. A személyes lelkület nyilván nem lehet vita tárgya, de a szakmaiság már igen, és hogy ott van-e a helye.

Lakatos Péter egy sorsfordító zenei élményéről szólt, amikor egy kifejezetten rossz minőségű zene érintette meg lelkileg. Ennek alapján úgy véli: fontosabb a kapcsolat Istennel, mint a minőség.

Bolyki György kifejtette: a dicsőítő zene lassú, halk és befelé fordít. Szoliva Gábriel ugyanezt mondta a gregoriánról. Lehet, hogy nem is olyan nagy a különbség a kettő között? Legalábbis e tekintetben.

Szoliva Gábriel kérdésére – Lehetséges-e, hogy a keresztény zene is egy olyan háttérzene lesz, mint bármely más, a rádióban felhangzó zene? – Lakatos Péter határozott nemmel válaszolt, mondván, hogy a lelkület akkor is hat, ha nincsenek tudatában.

Elhangzott: jó lenne, ha lenne olyan minőségi keresztény zene, ami értelmezhető a nem keresztények számára, ez a műfaj most ugyanis beszorult az keresztény körökbe, a szövege nem érthető másnak. Bolyki György szerint az a gond, hogy a személyes istenkapcsolat értelmezhetetlen egy nem kereszténynek, pedig ez a hitünk lényege. Pozitív példaként említették az idei Dalban szerepelt és díjazott keresztény alkotást.

Lakatos Péter arról beszélt, hogy a zenészek lelkülete, istentapasztalata is megjelenik a dicsőítő szolgálatban, így annak hiányos volta hiteltelenné is teheti a zenéjüket; a hitelesség még fontosabb, minthogy mit zenélnek. Szerinte a zene egy nyelv, ami sok mindenre használható.

Bolyki György és Lakatos Péter kiemelték, hogy a dicsőítés nem szólhat emberi igények kielégítéséről, mert Istent keressük.

Gábriel atya azt hangsúlyozta, hogy a zene segít kifejezni az érzéseinket, de

fontos, hogy ne álljunk meg az érzelmek világánál, hanem jussunk el az Élet forrásáig.

Forrás és fotó: szoljbeapapnak.blog.hu

Magyar Kurír