„Idd Szent Márton szeretetét” – Szent János-napi boráldás Pannonhalmán

„Urunk és Istenünk, te a bort, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét ajándékozod nekünk. Fiad, Krisztus a bort választotta az új szövetség jeleként, vére számára. Áldd meg eléd hozott borainkat, melyeket Szent János apostol napján hoztunk színed elé. Engedd, hogy megtapasztaljuk, te vagy az Isten, aki az ember szívét megvidámítod, és közösséggé formálsz bennünket” – ezekkel a szavakkal kérte Hortobágyi T. Cirill főapát Isten áldását a pannonhalmi bazilikában az oltár elé helyezett újborokra Szent János napján.

Ahogy azt a főapát mondta, a Szent János-napi boráldás hagyományával „azt akarjuk tudatosítani, hogy a szőlőművelés és a borászkodás kultúra, a szőlőműveléshez és a borászkodáshoz kell spiritualitás”. Hozzátette, hogy a szőlő is rászorul Isten áldására és nekünk, embereknek szintén szükségünk van rá. Az a tapasztalat, tudat erősödik bennünk ilyenkor, hogy

nem csak rajtunk múlik az eredmény, hanem kell, hogy áldás is kísérje munkánkat.

„A boráldás régi szertartásában – amikor még latinul imádkozott a pap – volt egy felszólítás, amelyik így szólt: »Bibe amorem Sancti Martini«, vagyis »Idd Szent Márton szeretetét«. Az áldás a hívő ember számára tehát azt az üzenetet hordozza, hogy kövessük Szent Márton szeretetét Krisztus és embertársaink iránt.

Ahogy a jó bor vérré válik bennünk, beépül szervezetünkbe, úgy tud egy jó példa, egy jó lelkület beépülni lelkületünkbe, érzésvilágunkba”

– mondta Hortobágyi T. Cirill.

A főapát úgy véli, hogy egy-egy ilyen üzenet – „idd Szent Márton szeretetét” – tudja a borfogyasztást borkultúrává változtatni az életünkben, és ettől lesz az étkezésünk nem csupán táplálkozás, hanem a közösségnek és az ünnepnek a megjelenítője.

„Milyen érdekes, hogy Jézus lakomához hasonlította a mennyek országát. Egy lakomához, ahol nem hiányzik a bor sem! Talán ez azt jelenti számunkra, hogy a kulturáltan és igényesen ápolt hagyományok – közöttük a borkultúra is – nem pusztán ínyencséget és szórakozást jelentenek, hanem a közösség megteremtésének, a szeretet kifejezésének, emberi mélyülésünknek, emberségben való gazdagodásunknak is méltó alkalmai lehetnek. Ezzel a lelkülettel vagyunk most itt, ezzel a lelkülettel imádkozunk és kérjük az áldást a Föld termésére és kezünk munkájának gyümölcsére, az újborra” – zárta beszédét a főapát, majd minden jelenlévőt az oltár köré hívott, és együtt kérték Isten áldását az oltár elé helyezett borokra.

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír