„Isten embere volt ő köztünk” – Örök nyugalomra helyezték Csókay Károly jezsuita szerzetes papot

A szertartás kezdetén a külföldön tartózkodó András Attila tartományfőnök visszaemlékező gondolatait Koronkai Zoltán SJ olvasta fel, aki később szentbeszédében úgy fogalmazott: Csókay Károly SJ Isten embere volt, egy Istentől meghívott ember.

A jezsuita szerzetes felidézte Csókay Károly életútjának fontos állomásait, melyek a családi húsipari vállalattól egészen Isten szolgálatáig vezették. A hit ébredezése a jezsuita gimnáziumban; a kommunista üldöztetés, amely Belgiumba, majd Franciaoszágba vitte útját; Párizs, ahol megerősödött benne az isteni hívás sugallata; vívódásai, majd a végső döntés az Isten mellett – „…ez vezette egész életében Isten országáért dolgozni, hirdetni a mi Urunkat, Jézus Krisztust; és Károly atya bárkivel is találkozott, és valóban

akár alkalmas volt, akár alkalmatlan volt, Isten szeretetéről beszélt.

Tette ezt a chilei bányászok között, vagy éppen itt, az avasi lakótelepen; a montreali magyarok között, vagy éppen a cursillóban, lóháton vagy gyalog, szószékről vagy gyóntatószékben, személyes beszélgetésekben, mindenütt Jézus Krisztusról és a mennyei Atya végtelen szeretetéről beszélt.”

Koronkai Zoltán SJ visszaemlékezett Csókay Károly külföldi misszióira, kiemelve Chilét, ahol a legszegényebbek között élt és épített templomokat, plébániákat, közösségeket.

„Ő volt városunk, Miskolc igazi lelkiatyja – fogalmazott a helyi jezsuita elöljáró. – Számtalan embernek adott vigaszt, reményt, és különös tehetsége volt ahhoz, hogy a szívekbe lásson. Olyan ember volt ő, aki Isten szemével látott és Jézus szívével szeretett.”

A szentmise végén Ternyák Csaba egri érsek úgy fogalmazott, hogy Koronkai Zoltánhoz hasonlóan neki is két szó jut eszébe Csókay Károlyról: Isten embere.

„Amikor először találkoztam vele, ez volt az első benyomásom róla. Még meg sem szólalt, csak ránéztem: ő Isten embere. Ez sugárzott a tekintetéből, a mozdulataiból, és amikor megszólalt, akkor ez jött át a szavaiból is. És azóta is minden találkozásom ebben erősített meg.

Isten embere volt ő köztünk.”

A szentmisét követően Mozgó Endre, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium igazgatóhelyettese, egyházközségi elnök úgy jellemezte Csókay Károlyt: olyan ember volt, akiből sugárzott a szeretet, a türelem és az emberek iránti mély figyelem. Nemcsak hivatásból, hanem szívből. Meghallgatott, bátorított, tanított és vigasztalt. Imádkozott értünk, mert ő valóban másokra figyelt, nem önmagára.

Csókay András idegsebész a család nevében búcsúztatta nagybátyját. Mint elmondta: Károly atya beszédeiben mindig át tudta adni Jézus feltámadásának biztos hitét. Hiszen a legfontosabb a hitünkben, hogy higgyük a dicsőséges testben való saját föltámadásunkat.

Ami Jézussal megtörtént, velünk is meg fog történni, és akkor a szomorúság is tovaszáll. Nagy öröm, hogy együtt ünnepelhetjük az ő mennyei születését – mondta Csókay András.

A gyászmisét követően a gyászolók menete átvonult az Isten Igéje templomba, a temetési szertartásra.

Csókay Károly SJ földi maradványait a szembemiséző oltár előtt helyezték végső nyugalomra.

Forrás: Egri Főegyházmegye

Fotó: Egri Főegyházmegye; Pásztor Péter/Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium Facebook-oldala

Magyar Kurír