„Isten hazavár bennünket” – Mindenszentek ünnepe egyházmegyéinkben

Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Mindenszentek főünnepén, november 1-jén szentmisére gyűltek össze a hívek a Debreceni Köztemetőben, hogy a szentek közösségében, az örök élet reményében és elhunyt szeretteikre emlékezve forduljanak Istenhez.

A szentmisét Krakomperger Zoltán, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöki irodaigazgatója mutatta be.

A szentbeszédet Csapó Márton káplán mondta, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az igazi boldogság nem az életünk körülményeitől, hanem az Istennel való közösségünktől függ.

Az ünnepi evangéliumban elhangzó nyolc boldogságról elmélkedve Csapó Márton kiemelte, hogy az evangéliumi boldogság túlmutat a hétköznapi örömökön és az emberi sikereken.

Életünk során sokszor a megvalósult tervektől, az anyagi biztonságtól vagy a vágyaink beteljesülésétől várjuk a boldogságot; az igazi boldogság azonban Isten ajándéka, amely a nehézségek és megpróbáltatások közepette is megélhető.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

*

Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Mindenszentek főünnepén, november 1-jén Török Csaba plébános, kanonok szentmisét mutatott be az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyházban.

Egy gyermekkori emléken és a nyolc boldogság jézusi tanításán keresztül arról beszélt, hogyan adhat vigaszt a gyászban és erőt a mindennapi küzdelmekben a szentekkel és elhunyt szeretteinkkel való közösségünk.

Öt ötösért egy szentkép: Török Csaba gyermekkorában, a hittanórákon így lehetett gyarapítani a gyűjteményt. Az órákat a templomban tartották, mert akkoriban a gyerekek még a plébániára sem mehettek be. Hitoktatójuk, akiről csak később tudta meg, hogy civil életet élő szerzetesnővér, szinte kifogyhatatlan táskájából vette elő az ismeretlen szenteket ábrázoló képeket. Óra után lehetett válogatni közöttük, a gyűjtés jutalma pedig idővel egy újszövetségi Szentírás lett. A kötése azóta leszakadt, de a könyv ma is ott van az íróasztala mellett.

A szentek által eljutottunk az evangéliumig” 

– fogalmazott. 

A szentek életrajzát olvasva azonban gyerekként egyre kevésbé hitte, hogy valaha hasonlíthat hozzájuk; nagyszerű tetteik inkább elbátortalanították. „Hamarabb leszek a Csillagok háborújában jedi lovag, mintsem egy ilyen szentképre valaha is fölkerüljek” – a derűs vallomás ismerős nehézségre világított rá: akiket csodálunk, azokat éppen a rendkívüliségük miatt érezzük olykor elérhetetlennek.

Mindenszentek és halottak napja ennek a távolságnak a feloldására hív – hangzott el a homíliában. – A megdicsőült egyház ünneplése és az elhunytakért mondott imádság ugyanannak az összetartozásnak két megnyilvánulása.

Török Csaba rámutatott: a közösség Krisztustól kezdve a legfiatalabb, éppen megkeresztelt tagjáig mindenkit magába foglal. „Az Egyház találkozik ebben az ünneplésben önmagával. Tudatosítja magában az összes tagját.” 

Ebben a távlatban szólalt meg az ünnepi evangélium, a nyolc boldogságról szóló jézusi tanítás is. A kanonok arra hívta fel a figyelmet, hogy minden boldogmondás az emberi élet egy-egy nehézségéből indul ki, és Isten ígéretéhez vezet. Jézus megszólítja a szegényeket, az éhezőket, a sírókat, majd megmutatja, mi vár rájuk Istennél.

–

A boldogságmondásokban így a mi küzdelmes életünk és Isten üdvözítő terve kapcsolódik össze. „Hiszen mielőtt valaki a legelső könnyét elhullajtotta volna, a Teremtő már döntött arról, hogy nemcsak meg akarja, de meg is fogja vigasztalni őt” – fogalmazott Török Csaba.

A boldogság forrása az az Isten, aki szövetséget kötött az emberrel, és bőségre alkotta meg őt. Ez adhat reményt akkor is, amikor a saját életünkben a hiányt, a szomjúságot vagy a gyászt tapasztaljuk meg.

A nyolc boldogság az Egyház egészében válik életté

– hangsúlyozta a szónok. – Tagjaiban külön-külön töredékesen van jelen: a földön zarándokolók még küzdenek, a szentek életében azonban már beteljesült az ígéret. Az ő örömükből a még úton lévők is erőt meríthetnek. Ahogyan egy test minden tagját érinti az egyik tag megtiszteltetése, úgy a szentek beteljesült élete is az egész közösség reményét erősíti.

Az ünnepi liturgia végén a kanonok elvégezte a lucernarium szertartását: a feltámadt Jézust jelképező húsvéti gyertya előtt emlékeztek a hívek a halottakról. A homíliában megfogalmazott közelség ekkor közös imádságban kapott kifejezést. A szentek ünneplését és az elhunytak emlékezetét ugyanaz a remény kapcsolta össze, amelyet Török Csaba így fogalmazott meg: „Mi nem távol vagyunk, mi végtelenül közel vagyunk.”

A bővebb beszámoló ITT olvasható. 

Szöveg: Zsuffa Tünde

Fotó: Mudrák Attila

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

*

Egri Főegyházmegye

Mindenszentek ünnepe alkalom arra, hogy újra felfedezzük, az életszentség nem csak néhány hősiesen élő keresztény kiváltsága: mindannyian meghívást kaptunk az Istennel való teljes közösségre – fogalmazott szentbeszédében Ternyák Csaba érsek az egri bazilikában október 31-én, a főünnep előestéjén.

A nyolc boldogság kapcsán a főpásztor hangsúlyozta: a tanítás feltárja a mennyei Atya arcát és a megtestesülés értelmét; közvetíteni akarja az ember számára az Isten boldogságát, amelyben részesülve felismerjük az ő közelségét. Ebben a tanításban fedezzük fel, hogy

az az ember igazán boldog, aki Jézust állítja élete középpontjába

– mondta az érsek.

Mi ugyanolyan gyengék és bűnösök vagyunk, mint szentjeink voltak. Ők azonban felismerték, hogy csak Istenre van szükségük, és minden nehézségük ellenére hűségesek maradtak az evangéliumhoz – mutatott rá Ternyák Csaba.

Bár a világ a gazdagokat, erőseket, híreseket tartja boldognak, látjuk, hogy ez nincs így. Jézus számunkra a legmélyebb boldogságot mutatja meg, amely az Istennel való közösségből fakad.

Nagy tervek helyett tegyünk konkrét lépéseket, Jézus nyomában

– buzdított a főpásztor.

A szertartás végén a papság és a hívek a bazilika altemplomába vonultak, ahol az elhunyt egri főpásztorokért mondtak imát.

Forrás: Egri Főegyházmegye

Szöveg és fotó: Federics Róbert

*

Győri Egyházmegye

„Mindenható örök Isten, te megadtad, hogy egy napon ünnepeljük minden szented dicsőségét. Kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk nagy irgalmadat” – hangzik fel a szentmise könyörgése mindenszentek ünnepén. E szavakkal a már mennybe jutott, üdvözült hívek közösségének, a diadalmas egyháznak a közbenjárását kéri a földön élő lelkeket egyesítő, küzdő egyház.

November 1-jén ünnepi szentmisét mutatott be Veres András a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban.

Ezen a napon imáinkban emlékezünk meg azokról a szentekről, akik példájukkal megmutatták nekünk, hogy életünkben itt és most van lehetőségünk arra, hogy kövessük Jézust, hogy azon az úton járjunk, amelyet ő mutatott meg nekünk.

Fotó: Ábrahám Kitti

Forrás: Győri Egyházmegye

*

Pannonhalmi Területi Főapátság

A szentség közelebb van, mint gondolnánk – Hortobágyi T. Cirill OSB gondolatai mindenszentek ünnepére

Mindenszentek ünnepén tekintetünket a szentekre emeljük. Azokra, akiknek nevét ismerjük, akiknek életét példaként állítja elénk az Egyház. De vajon nem érezzük-e olykor úgy, hogy a szentség valami távoli, rendkívüli dolog, amely csak néhány kivételes ember számára elérhető?

XIV. Leó pápa mai üzenete éppen ezt a távolságot szeretné megszüntetni: „Az életszentség nem kevesek kiváltsága, hanem egyetemes hivatás, amely mindannyiunkat megszólít ott, ahol élünk.”

Ez a kereszténység egyik legszebb és legbátorítóbb üzenete. Nem kell rendkívüli dolgokat véghez vinnünk ahhoz, hogy szentek legyünk. Nem kell elhagynunk családunkat, munkánkat, mindennapi életünk körülményeit. Éppen ott kell keresnünk Istent, ahová az élet állított bennünket.

A szentség nem elsősorban a rendkívüli teljesítményekben mutatkozik meg, hanem a szeretet mindennapi döntéseiben – amikor valaki türelmes marad, pedig könnyebb volna indulatosnak lennie; amikor megbocsát, pedig volna oka haragudni; amikor észreveszi a másik ember szükségét, pedig a saját gondjai is éppen eléggé lefoglalják.

Szent Benedek arra tanít bennünket, hogy Isten keresésének helye a mindennapi életünk. A közös imádság, a munka, a testvéri együttélés, a vendég befogadása, a másik ember gyengeségének türelmes hordozása mind az életszentség útja lehet. Nem a hétköznapokból kell kilépnünk, hanem azokban kell egyre inkább Krisztushoz hasonlóvá válnunk.

Hortobágyi T. Cirill OSB pannonhalmi főapát írása teljes terjedelemben ITT olvasható.

Forrás: Pannonhalmi Területi Főapátság

*

Pécsi Egyházmegye

A pécsi Szent Mihály-kápolnában november 1-jén Molnár Erik püspöki titkár celebrált szentmisét. Szentbeszédében kiemelte, mindenszentek ünnepe az Istennel beteljesült találkozás örömét hirdeti, hiszen rengeteg különböző sors, emberi történet, harc és újrakezdés talált már otthonra Istennél.

A szentmisén olvasott evangéliumi szakaszból (Mt 5,1–12) a tiszta szívűekről szóló részhez kapcsolódott a szentbeszéd legfőbb üzenete. Hiszen milyen jó lenne tiszta szívvel élni! Úgy, hogy ne kelljen rejtegetnünk a szándékainkat, ne hordozzunk magunkban folytonos neheztelést, ne emésszen az irigység, és ne kelljen másnak mutatnunk magunkat, mint akik vagyunk. Ehhez kapcsolódik a szentírási ígéret: a tiszta szívűek meglátják Istent.

Molnár Erik atya hangsúlyozta,

a szív tisztaságát nem lehet megmérni, mégis vannak jelei. Megmutatkozik abban, hogyan beszélünk arról, aki éppen nincs jelen.

Mit kezdünk a ránk bízott titokkal. Tudunk-e örülni a másik sikerének. Hogyan viselkedünk azzal, akitől semmiféle előnyt nem remélhetünk. Képesek vagyunk-e elismerni a hibánkat, vagy mindjárt magyarázatot keresünk rá, és másokat teszünk felelőssé érte.

Sokszor apró dolgok ezek, mégis sokat elárulnak rólunk. Egy odavetett megjegyzés, egy továbbadott rosszindulatú történet, egy szándékosan elhallgatott igazság. De ugyanígy egy tapintatos szó, egy őszinte bocsánatkérés, egy csendben megtett jó cselekedet is a szívünkből fakad. Az életszentség ezekben a mindennapi döntésekben formálódik.

Mindenszentek ünnepén tehát nemcsak azokra tekintünk, akik már célba értek, hanem a saját életünkre is. Arra az útra, amelyen mi még járunk.

A szentek élete arra bátorít bennünket, hogy a szentség nem elérhetetlen eszmény. Isten mindannyiunkat meghívott arra, hogy vele éljünk, és egyszer örökre vele legyünk.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye

*

Veszprémi Főegyházmegye

Mindenszentek ünnepén, november 1-jén Udvardy György érsek mutatott be ünnepi szentmisét a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban. A halottak napját megelőző estén a főpásztor a lucernárium szertartásával imádkozott az elhunytakért, majd a szentmisét követően az Orlando Énekegyüttes Manuel Cardoso Requiemjét adta elő, Vikman Pál karnagy vezényletével.

A szentmise kezdetén Udvardy György érsek hangsúlyozta: ezen a napon az Egyház valamennyi szentet ünnepli. A vértanúkat, a szüzeket, a hit tanítóit, a szerzeteseket, a családapákat és családanyákat, mindazokat, akik felismerték Krisztus törvényét, a boldogság törvényét, és életükkel meg is valósították azt.

Különböző életutak, hivatások és körülmények között éltek, de közös volt bennük a Krisztusba vetett hit és az a törekvés, hogy életüket az evangélium szerint alakítsák.

Homíliájában a főpásztor a szentleckében elhangzott gondolatból indult ki: aki Krisztusba helyezi reményét, az az ő szentségében is részesedni kíván. Mindenszentek ünnepe ezért nemcsak a már célba érkezettek ünnepe, hanem a földön élő keresztények számára is meghívás. Arra emlékeztet, hogy valamennyien az üdvösségre, az Istennel való örök közösségre kaptunk meghívást.

Minden ember Isten teremtménye,

a keresztség által pedig Isten gyermekeivé válunk, az Egyház közösségének tagjaivá. Ez a méltóság egyben feladatot is jelent, hiszen a keresztény élet célja az életszentség.

„Ünnep, mert Isten hazavár bennünket” – fogalmazott a veszprémi érsek. Szavai arra irányították a figyelmet, hogy a keresztény ember földi útja nem céltalan. Az életnek iránya és beteljesedése van: az Istennel való találkozás. Udvardy György különösen is hangsúlyozta a szentek közösségének vigasztaló valóságát. „Van örök élet, és ez jó. Összetartozunk.” A keresztény hit szerint az Egyház közössége nem ér véget a földi élet határánál. Összetartozunk azokkal, akik velünk együtt járják a hit útját, a szentekkel, akik már eljutottak az örök életre, és elhunyt szeretteinkkel is, akiket imádságainkban Isten irgalmába ajánlunk. Ez a közösség különös jelentőséget kap mindenszentek ünnepén és halottak napján, amikor a hálaadás és az emlékezés a feltámadás reményében találkozik.

A teljes beszámoló ITT olvasható.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Kiemelt fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír