KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
November 8. és 11. között a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyében lévő jánoshalmai Szent Anna-plébánia vendégei voltak a hitébresztő szerzetesek.
A népmissziók régi hagyományát megújító verbitákat a jánoshalmai plébániaközösség családjai látták vendégül. A szerzetesek a helyi iskolákban „missziós órákat” tartottak, a Szent Anna-templomban naponta szentmisét mondtak, rózsafüzér imádságot vezettek, tanúságot tettek hivatásukról, életükről. Evangelizáltak a helyi piacon, utcai misszió keretében, az óvodában, az idősek otthonában, találkoztak az egyházközségi képviselőkkel, plébániai csoportokkal.
Amikor a missziós napok szombatján megérkeztünk Jánoshalmára, hamar ott találtuk magunkat a történések közepében. Javában zajlottak az iskolai „missziós órák”, ezen alkalmak helyi szervezőjével, a városban 25 éve hitoktató Bajkó Ilonával a Hunyadi János Iskola portáján futottunk össze. Elmondta, hogy tizenhárom szerzetes érkezett a jánoshalmai misszióra, családja egy erdélyi verbitát lát vendégül ezeken a napokon. Kedvesen elirányított minket a közeli plébánia kápolnájába, ahol éppen két fiatal verbita, az indonéziai Marselinus testvér és a kongói Fabien, valamint a Mélykútról érkezett lengyel Gosia verbita nővér tanított énekeket a katolikus általános iskola tanulóinak. „Isten szeretete olyan csodálatos” – hangzott a dal a plébániai kápolnában, és a gitárszó, meg a taps közben már fel is melegedett a szívünk.
Az énektanulás után visszatértünk a Hunyadi János Iskolába, ahol már egy teljes „missziós órán” vehettünk részt. Az óra előtt még összefutottunk az indiai Tete Remis SVD atyával, a jánoshalmai misszió felelősével, és a lengyel származású Burbela Gergely SVD atyával, a magyarországi verbita közösség tartományfőnökével. Remis atya jött velünk az iskola dísztermébe, ahogy a szlovák származású Katka nővér is, valamint Marco, aki Brazíliából érkezett, és Algon, aki Indonéziából. Mások a helyi mezőgazdasági szakképző iskolába mentek evangelizálni.
Az alsó tagozatos hittanosoknak tartott „tanóra” énektanulással és sok nevetéssel indult. Marco a „verbita” feliratú pólóban, gitárral a kezében, felszabadult mosollyal kísérte a dalt. „Ez az a nap, mit az Úr rendelt…”, az alsós gyerekek szívesen énekeltek együtt a vidám misszionáriusokkal. A szerzetesek bemutatkoztak, s a gyermekek csodálkozva fel-felkiáltottak, amikor kiderült, hogy egyikük a távoli Brazíliából, másikuk pedig Indiából érkezett Magyarországra. „A misszionárius olyan ember, akinek a szíve tele van Isten szeretetével, és bátran átadja ezt a tapasztalatot akár egy másik ország polgárainak is” – magyarázta Katka nővér, majd a kis missziós csapat egy bábjátékot adott elő, ami arról szólt, hogy az embert az teszi igazán boldoggá, ha ajándékait nem tartja meg magának, hanem megosztja másokkal.
Az iskolások a „tanóra” végén ruhájukra ragasztható, színes papírból kivágott szíveket (post-it) kaptak, és mintegy ajándékként azt is megtanulhatták, hogy miként mondják portugálul, hindiül, szlovákul és indonéz nyelven azt, hogy szeretet.
A jánoshalmai Szent Anna-templomban a szentmisén Remis testvér volt a főcelebráns, a padokban a katolikus iskola diákjai ültek, elsősöktől a nyolcadikosokig. Az atya a padsorok előtt és között járva mondta a szentbeszédet, ami inkább „kérdezz-felelek” volt: a szerzetes bevonta a fiatalokat a „prédikációba”, amely a barátságról szólt. Előfordult, hogy a kérdések elhangzása után a hátsó padsorokban ülők közül egy-egy nagy nyolcadikos is feltette a kezét.
Remis atya arról beszélt, hogy fontosak a jó emberi kapcsolatok, a leglényegesebb mégis a Jézussal való barátságunk. Azt is hangsúlyozta, hogy azáltal leszünk boldogok, ha segítünk embertársainkon.
A szentmise utáni plébániai ebéd végén a Máltai Szeretetszolgálat jánoshalmai csoportjának egyik tagja elmondta, már megérkeztek az első visszajelzések az előző napon, a piacon megtartott evangelizációról. Az is elhangzott, hogy „többször kellene ilyen megmozdulás”.
Menyhárt Sándor plébános, aki a verbita missziósokat Jánoshalmára hívta, elmondta: a helységben legutóbb hetven évvel ezelőtt rendeztek missziós napokat. – Nem aratók, hanem magvetők vagyunk – tette hozzá, valamint méltatta az egyházközség tagjainak lelkes, tettre kész hozzáállását a misszió feltételeinek megteremtésében, köszönte a segítségüket.
A nap folytatásában a verbita szerzetesek találkoztak a plébániaközösség csoportjaival (Szent József-, Szent Mónika-, máltai csoport, valamint a bibliakör) és a közeljövőben bérmálkozókkal is.
A nap a plébánián zárult koncerttel és tanúságtétellel. A missziósok népviseletbe öltözve énekeltek, táncoltak, zenéltek. A brazil Marco az életéből vett történetekkel példázta az evangéliumi aranyszabály igazságát, a missziós napok mottóját: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!” (Mt 7,12).
A verbita atyák a rendezvénysorozat záró napján szentmisét mutattak be, és előadást tartottak a Jánoshalmához közeli Kunfehértón és Borotán is.
A jánoshalmai Szent Anna-templom
A település évszázadokra visszanyúló történetében a jelenleg meglévő templom a negyedik. Az elsőt Szent György vértanú tiszteletére építették a középkorban (valószínűleg a 15. században).
A török hódoltságtól 1733-ig a szabadkai ferencesek szerzetesi plébániájához tartozott. Az 1731-es újkori betelepítés után a hívek már 1733-ban imaházat építettek.
1746-ban Patachich Gábor kalocsai érsek kezdeményezésére és anyagi támogatásával készült el egy kis templom, mely a mai helyén állott. 1746. július 26-án szentelték fel Szent Anna tiszteletére.
1783 és 1787 között a lakosság összefogásával új, nagyméretű, impozáns templom épült fel, a mai templom hajórésze. 1788. július 26-án az akkori kalocsai érsek, Kollonich László szentelte fel, ismét Szent Anna tiszteletére.
1888-ban új főoltárképet kapott a templom, melyet Szoldatits Ferenc festőművész készített Rómában. Ugyanebben az évben a templom 100 éves fennállásának emlékét fényes ünnepséggel megülték. 1907-től 1909-ig, Klanszky Ferenc apát-plébános idejében, a meglévő templomot bővítették két oldalhajóval és a szentélyrésszel. A terveket Foerk Ernő építész készítette, aki a kalocsai főszékesegyház mai formáját és a szegedi dómot is tervezte.
(Forrás: a jánoshalmai plébánia honlapja)
Fotó: Merényi Zita
Körössy László/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria