„Isten szeretetét kapjuk, amikor az embertársaink szeretnek” – Elhunyt Tarjányi Béla

Tarjányi Béla 1942. augusztus 15-én született Bócsán. 1960-ban érettségizett; teológiai tanulmányait kalocsai egyházmegyés papnövendékként a Központi Papnevelő Intézetben (KPI) és a Hittudományi Akadémián végezte. 1965-ben szentelték pappá Kalocsán. Hatodévesként 1966-ban szerezte meg a teológiai doktori címet, majd Nemesnádudvaron káplán lett. 1967–1969 között Rómában a Pápai Magyar Intézet (PMI) ösztöndíjasaként a Pápai Biblikus Intézetben folytatta tanulmányait. A kötelező kurzusok mellett elsősorban a bibliai és keleti nyelvek területére specializálódott. A biblikus szaklicenciátus megszerzése után, 1969 nyarán a Biblikus Intézet által szervezett háromhetes szakmai tanulmányúton vett részt a Szentföldön. Hazatérve Kalocsán káplán, majd 1970-től a szegedi hittudományi főiskolán a szentírástudomány tanára lett. 1971 szeptemberétől a budapesti Hittudományi Akadémián az Ószövetségi Szentírástudományi Tanszék tanszékvezető professzora. 1977-től nyugdíjazásáig az Újszövetségi Szentírástudományi Tanszék vezetője. Fő kutatási területe Márk evangéliuma és a szinoptikusok.

Kétféle saját szentírásmagyarázati módszert fejlesztett ki és alkalmaz: a folyamatos egzegézist és a szinoptikus bibliaolvasást. 1972 óta rendszeresen részt vett a Katolikus Bibliaszövetség Közép-európai Régiójának ülésein.

1990-től a bibliai ismeretek szélesebb körű terjesztése és népszerűsítése érdekében létrehozta a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulatot, melynek keretében biblikus előadásokat, továbbképző tanfolyamokat szervezett, szentíráskommentár-sorozatokat (Stuttgarti Kiskommentár, Jeromos Bibliakommentár) és más biblikus szakkönyveket adott ki. Nevéhez fűződik az 1990-ben induló Jeromos füzetek című folyóirat, amelyben biblikus szakcikkek, illetve a Biblia ismeretét, valamint egyéni és közösségi megismerését elősegítő írások olvashatók.

Kezdeményezésére, állhatatos munkájával és irányításával elkészült a Káldi-féle bibliafordítás revíziója, az eredeti szövegek és a Neovulgáta alapján: ez a Káldi-Neovulgáta bibliafordítás.

A Szentírás 1997-ben jelent meg első ízben a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat kiadásában, azóta számtalan kiadást ért meg, és nyelvezete, illetve mérete okán a magyar nyelvterület meghatározó kiadványává vált. 1997-től lektorálással vett részt a teljes Biblia cigány (lovári) nyelvű fordításának elkészítésében. 2003-ban a cigány nyelvű Újszövetség, 2008-ban a cigány nyelvű teljes Biblia jelent meg a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat kiadásában. 2011-ben a bibliatársulat kiadásában megjelent az első teljes Szentírást tartalmazó magyar Képesbiblia, a Bécsi Aranybiblia és ugyanebben az évben a Rovásírásos Újszövetség.

1997-től évente kétszer szervezte meg és vezette a magyar biblikus tanárok szakmai értekezletét a Bibliaközpontban. 2008-ban, a Biblia évében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) megbízásából a katolikus programok koordinátoraként működött közre programok ajánlásával, az Esztergomi Nemzetközi Biblikus Szimpózium megszervezésével, a Biblia éve internetes portál szerkesztésével.

1991-ben megkapta a pápai prelátus címet. 2003-ban A Cigányságért díjat vehette át. 2011. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki; 2014-ben a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma a Scheiber Sándor-díjjal ismerte el munkásságát; 2019. március 15-én a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.

Lelkipásztori szolgálata, szentírástudományi munkássága révén papok, teológusok és hittanárok generációival szerettette, illetve ismertette meg a Bibliát. Életének ars poeticája: Isten szavát közel kell vinni az emberekhez.

Ráérzett arra, hogy nem elég komoly szentírástudományi szakkönyveket írni, tudományos tevékenységét teljesen alárendelte annak a fölismerésnek, hogy a mai világ nem annyira a Szentírásról szóló tudományos művekre szomjazik, mint inkább az Isten igéjével való személyes találkozásra, hogy aztán ebből a találkozásból gyümölcsöző életek születhessenek.

Biblikus tudósként és professzorként, a bibliaapostolságot felvállaló társulat vezetőjeként és kiadójaként lelkes apostola volt a Szentírásnak, aki tanítványaiban és munkatársaiban hasonlóan elkötelezett és lelkes követőkre talált. Országszerte és a határon túl is sokan részesei lehettek annak a megható pillanatnak, amikor egy-egy szeminárium végén, ünnepi szentmise keretében átvehették kezéből a megáldott bibliájukat, azzal a küldetésre való felszólítással: „XY, légy a Szentírás apostola!”

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae díjat adományozott Tarjányi Béla professzornak. A kitüntetést a testület nevében az MKPK elnöke, Veres András püspök adta át 2021. április 21-én Budapesten a lelkipásztornak a lakásában. A díjjal a püspöki konferencia elismerését fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet élete folyamán Tarjányi Béla a Katolikus Egyházért végzett.

*

Tarjányi Béla professzor úrral tavasszal készült beszélgetésünket, melyben vall súlyos betegségéről, a küzdelmeiről, az életéről, a Szentírás szeretetéről, ITT olvasható.

– Évek óta hol erősebb, hol gyengébb, de szinte állandó fizikai fájdalomban él. Hogyan lehet ezt elviselni? Mi az, ami enyhülést hoz?

– Próbálom csökkenteni a fájdalmat, ez jelenti az orvosságok bevételét vagy a megfelelőbb testhelyzet megválasztását. Menni bírok, de nagyon fáj, hát nem megyek. Fekve is addig keresem a megfelelő pozíciót, amíg kevésbé érzem rosszul magam. Amennyire tudom, igyekszem a figyelmemet olyasmire irányítani, ami örvendetes vagy megnyugtató. Amikor a fájdalom nem túl erős, ez többnyire sikerül is.

A betegség kapcsán nyilvánvalóvá vált számomra, hogy sokaknak fontos vagyok és szeretnek. Ezért hálás vagyok az embereknek és a Jóistennek is.

Megtapasztalom, hogy Isten szeretetét kapjuk, amikor az embertársaink szeretnek.

A fájdalmakat érezve, és tudva azt, hogy szűnhetnek, változhatnak, de igazából nincs visszaút, felmerül a kérdés: vajon mire jó ez? Ha Isten szeret, miért teszi ezt velem?

Ilyenkor azokra gondolok, akik felhívnak, érdeklődnek, bár nem szolgáltam rá a törődésükre. A felidézésük segít, hogy ne kételkedjek Isten szeretetében. Mindent a Jóistennek köszönhetünk; a legszebb ajándék, ha az embert szeretik. Ezt érzem, amikor például rám telefonálnak, hogy mit hozhatnak, miben segíthetnek.

Érdekes tapasztalat volt a következő. Egy hónapja magam elé tettem a telefonomat, meséltem a nyavalyámról, és elküldtem a videót száz-százötven kedves ismerősömnek. Eddig 429-en nézték meg, körülbelül százan vissza is írtak, valamennyien nagyon kedves dolgokat. Az egyikük azt írta, hogy ezt még hallgatni is fáj. A válaszok közül ez jelentett nekem a legtöbbet, talán az együttérzés miatt. Van, aki elsírta magát azon, hogy azt mondtam a videóban:

Örülj nekem, amikor csak tudsz.”

Kicsit zavarba is hozott a sok reakció, mert úgy tűnt belőlük, mintha egy hős szenvedőnek tartanának, pedig nem vagyok az. Nem tudom, hogy nem csúszott-e így félre a dolog.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír
(ki)