„Isten térerejében az ő meghosszabbított kezei vagyunk” – Ministránstalálkozót rendeztek Egerben

Örömünnep ez az évenként megismétlődő alkalom, amikor együtt láthatjuk azokat a fiatalokat, akik az Egri Főegyházmegye plébániáin az oltárszolgálatot ellátják és Istennek szolgálnak együtt a papokkal! – köszöntötte az egybegyűlteket Ternyák Csaba egri érsek.

Homíliájában Jozef Hal’ko segédpüspök kiemelte: ahhoz, hogy hegymászáskor a célt, a csúcsot elérjük, menet közben a megérkezés vágyával a lábunk elé nézve vigyáznunk kell, hogy az adott pillanatban mennyire szilárdan és mennyire biztosan lépünk azon a talajon, amin éppen járunk.

Keresztényként tudjuk, hogy Krisztus a jövőnk. Ez azonban csak akkor értelmezhető, ha Krisztus a jelenünk is.

Tudatosítanunk kell magunkban, hogy meg vagyunk keresztelve és a keresztség pillanatában élő kapcsolat keletkezett a szívünk és Isten szíve között.

Jozef Hal’ko hangsúlyozta: manapság a térerő korszakában élünk. A legfontosabb térerő azonban akkor keletkezett, amikor élő kapcsolat jött létre a megkeresztelt ember és az élő Isten között. Az Isten folyton számon tartja, hogy létezünk. Tenyerébe vési a nevünket.

Jézus pontosan tudja, hogy hol vagy éppen, tudja, mire gondolsz, mi fáj, vagy mit tervezel. Egyszerűen azért, mert online vagy Jézussal.

Érdemes papként, ministránsként is többször megállni egy szentmisében és szemlélni azt a természetesnek vélt dolgot, hogy meg vagyunk keresztelve, hogy Isten tökéletesen áttekinti a mi lelkünket. Szent Ágoston mondja: Uram, te jobban ismersz engem, mint én magamat! Jézus irgalommal és újjáteremtő erejével szeret és ismer minket.

A fiatalokhoz fordulva kiemelte: otthon vagytok a szentmisében! Nem hallgató, nem csak szolgálattevő vagy, hanem Jézusé vagy! Az, hogy ministráltok, a Szentlélek élete bennetek! Miből áll a jelen? A jelen pillant belső energiája az, hogy én konkrét időben konkrét pillanatban a kreativitásommal jelen vagyok és arra figyelek, hogy Isten vezet engem, Isten velem van. Fel kell erősíteni a térerőt, és meg kell tisztítani a szívünket, amelyből hiányzott a szeretet – buzdított a segédpüspök.

Szent Jeromos emléknapján a bibliafordítóról elmondta: kevésbé köztudott az, hogy Szent Jeromos idejében, amikor a Szentírást lefordította, sok menekült érkezett Rómából Jeruzsálembe. Ekkor Szent Jeromos megjegyezte: mostanáig fordítottam a Szentírást latinra, most lefordítom a szentírást tettekre! S ezután a menekülteken segített.

Az evangélium hallgatása is egy csúcspillanat a szentmisében. Kétezer éves történet, de a főszereplője élő. Hiszen Jézus él. Ennek következménye, hogy amit Jézus kétezer éve mondott, itt ma nekem is mond valamit. Ő nem csupán történelmi alak. Ő az élő Ige.

Isten térerejében élni azt jelenti, a mindennapi életben, hívő keresztény példamutatással éljük meg a hitet. Az osztályteremben, a szabadidőnkben, mindenhol…

Nekünk ugyanis az élő Krisztus igéjét a mindennapi életben kell lefordítanunk. Isten térerejében vagyunk, és Isten meghosszabbított kezei vagyunk! Ezt a szolgálatot nem lehet megszokásból vagy rutinból végezni. Jézus a szentáldozásban kenyérként közelít meg, jön, hogy meglátogassa a szívünket. De Jézus nemcsak meglátogatni akarja a szívünket, hanem otthon szeretne lenni benne, hogy aztán vezessen minket életünk minden útján…

A ministrálás a Szentírás első lefordítása egy cselekedetre, egy tettre. Az, hogy az oltárnál álltok, azt is jelenti, hogy szavak nélkül mondjátok: én Jézusnál otthon vagyok, Jézus pedig bennem otthon van. Jelen akarok lenni Isten térerejében. Aki ma megéli a hitét, az a jövőjébe viszi el Jézus jelenlétét – zárta gondolatait a pozsonyi segédpüspök az egri főegyházmegyei ministránstalálkozó szentmiséjének homíliájában.

Délután a fiatalok számára a bazilikában és a minorita templomban tartottak foglalkozásokat. Ezalatt a papok és a hitoktatók beszélgetésen vehettek részt Ternyák Csaba egri érsekkel és Jozef Hal’ko pozsonyi segédpüspökkel az érseki palota Erdődy-termében. Ezt követően ismét a székesegyházban találkoztak a résztvevők, ahol a meghívott vendégnek tehették fel kérdéseiket, majd közös litániával és áldással ért véget a program.

Forrás: Egri Főegyházmegye

Szöveg: Domán Vivien

Fotó: Balogh Ferenc

Magyar Kurír