Istent mindenki megismerheti – Áldás a felújított nagybajomi templomra

A felújításról Takács Orsolya nagybajomi egyházközségi elnök számolt be. Elmondta, hogy 2019-ben történt az első nagyobb összefogás, mely a felújítást tűzte ki céljául: a régi járólapokat lecserélték, új szőnyegeket kapott a templom, valamint újravakolták a szentély falazatát. A következő években is folytatódott a munka: megújultak a villanyvezetékek és a hangosítás, majd a plébánia közösségének segítségével elkészült a vízszigetelés.

2023-ban megvalósult a vakolás és a festés a szigetelt részeken, a sekrestye és a déli kápolna renoválása, a mosdóhelyiség új burkolattal és bútorzattal gazdagodott, továbbá megvalósult a templom csapadékvíz-elvezetése is. Idén tavasszal kezdetét vette a felújítás utolsó fázisa, melynek keretében a templom teljes külső-belső festése is elkészült, valamint az orgonát is restaurálták.

A szentmise prédikációjában a megyéspüspök Máté evangéliuma kapcsán elmélkedett:

Jézus megkérdezi tanítványait, hogy kinek tartják őt az emberek. A tanítványok válaszolnak: van, aki Illésnek, van, aki valamelyik prófétának. Ezek után felteszi az egyik legfontosabb kérdést Jézus: „Hát ti kinek tartotok engem?” Ezen a válaszon múlik minden. Nemcsak a tanítványok életében, hanem a mi életünkben is – magyarázta az evangéliumot a főpásztor. – Péter válaszol: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.” De ezt a választ nem tudja összeegyeztetni a benne lévő, Istenről alkotott képpel. Mert ha ő Isten Fia, akinek most kijelentette, akkor ez a Jézus nem szenvedhet, nem foghatják el, nem alázhatják meg, nem feszíthetik keresztre, és nem halhat meg. A Simonban lévő istenkép nem egyezett azzal, amit Jézus a folytatásban mondott. A történet úgy folytatódik, hogy amikor megdicséri Jézus Simon Pétert, hogy „Nem a test és a vér, hanem az én Atyám nyilatkoztatta ki neked ezt a titkot”, utána elmondja nekik az életének egyik fontos titkát: az Emberfiát elfogják, megölik, de harmadnapra feltámad.

És Péter tiltakozik: „Ments Isten, ez nem történhet meg veled!” Ha az vagy, akinek mondtalak, hogy te vagy a Messiás, az élő Isten Fia, akkor kizárt, hogy te szenvedj, kizárt, hogy megöljenek. Nem tudta összeegyeztetni azt a képet, amit a szívében hordozott Isten Fiáról azzal, amit Jézus elmondott nekik. Az is megdöbbentő, ahogyan Jézus Simon Péternek válaszol: „Takarodj, Sátán!” Nagyon kemény. „Takarodj, Sátán, mert nem Isten tervei szerint, hanem emberi módon gondolkodol.”

Nem Istent kell a mi gondolatrendszerünkbe beszorítani, hanem nekünk kell felnőni gondolkodásban, hitben ahhoz az Istenhez, aki kijelentette magát nekünk.

Felmerül a kérdés, hogy milyen az Istenképünk? Ki az az Isten, akiben mi hiszünk? Ki az az Isten, aki miatt templomba járunk? Ki az az Isten, aki miatt imádkozunk? Ki az az Isten, aki miatt az Egyházhoz akarunk tartozni? Ki az az Isten, akinek meg akarjuk tartani a parancsait? Tudsz válaszolni? Ismered az Istent? És most nem teológiai válaszokra gondolok. Azok is igazak és fontosak, de nem mindenki végezte el a hitoktatói képzést, nem mindenki végzett teológiai tanulmányokat, de mégis van a szívében Istenről alkotott kép.

Hogy mi a válasz, és milyen képet alkotsz Istenről a szívedben és a gondolataidban, az mindent meghatároz.

Ha Jézus Krisztus szupersztár, egy rendkívüli ember, akkor nem kell mást csinálni, csak azt, amit a tömeg Virágvasárnap tett: dicsőítette, halleluját énekelt, hozsannázott, csodálta, de nem követte. Ha Jézus csak szupersztár, akkor fel vagyunk mentve a követése alól. Csodálhatjuk, de nem kell követni. Nem kell megváltoztatni az életünket az ő tanítása szerint.

Ha Jézus Krisztus nem szupersztár, hanem „csak” Isten, aki távol, a mennyekben van, akiről tanultunk a hittanórán, hogy ő a második isteni személy, és nincs köze a hétköznapjainkhoz, akkor azt csinálunk az életünkkel, amit akarunk. Mert a mi életünkről van szó. És nagyon sokan így gondolkodnak: „Ez az én életem, én rendelkezem vele, aztán hogy van-e folytatás vagy nincs, az majd kiderül, és remélem, hogy a kijáratnál lehet alkudozni, hogy legyen hozzám irgalmas, hogyha van ítélet.”

Ki az az Isten, akiben te hiszel? Egy olyan Isten, aki a fenséges, bíró, mindenható, akitől félni kell, aki kiszámíthatatlan, nem tudod, hogy mikor jutalmaz és mikor büntet? Bár sokszor elhangzott már az ajkunkról, hogy „jól megverte az Isten, megérdemelte, bűnös volt”, és amikor mi szenvedünk, nem értjük az Istent. „De hiszen mi jártunk templomba! Mi imádkoztunk! Még az anyagi támogatást is megtettük az Egyházunkkal!” Nem értjük Istent, amikor szenvedés jön.

Ki nekünk az Isten? Olyan valaki, akitől csak félünk? Vagy olyan, akiben meg lehet bízni? Akire a gondjainkat is rábízhatjuk? Akire a szeretteinket is rábízhatjuk? Ki nekünk az Isten?

Minden a válaszunktól függ: a viselkedésünk, a földi életünk és az örök életünk is.

Mert ha Ő nem a Megváltónk, ha Ő nem szabadított meg bennünket a bűntől, akkor azt csinálunk, amit akarunk. Akár tisztességesek vagyunk, akár nem, úgyis meghalunk.

Kicsoda az Isten, akiben hisztek? Ismeritek-e azt, aki miatt naponta vagy vasárnaponta itt vagytok a templomban? Meg kellene ismerni. Az életünk értelme, hogy megismerjük az Istent, és aztán megismerve Őt, eljussunk az Ő dicsőségébe. És ez mindenkinek lehetőség: a kicsinyeknek, a szegényeknek, a sérülteknek, az intelligenseknek, az egészségeseknek, a betegeknek. Mindenkinek. Mert Istent mindenki megismerheti.

Ahhoz, hogy Istent megismerhessük, először hinnünk kell benne – folytatta szentbeszédét Varga László megyéspüspök. – És aztán szeretni őt. Mert azoknak tárja fel magát, azoknak mutatkozik be, akik hisznek és szeretik őt. Úgy, ahogy az emberi kapcsolatokban is van: ha valakiben bízok, hiszek benne és szeretem, az beszélni fog önmagáról, megmutatja a belső életét, a gondolatait, a vágyait és érzéseit. Akiben nem bízom, annak én sem fogom feltárni, hogy mi van bennem.

A titok a szeretet. Jézus ki is mondja a János-evangéliumban: „Aki szeret, annak kijelentem magam.” És hogyha hiszem, hogy ő az én Uram és Megváltóm, ő az én Istenem, és kérem a Szentlelket, hogy adja, hogy szeretni tudjam, akkor meg kell ismerkedni vele. Minden megismerkedéshez, emberi szinten és az Istennel való kapcsolatunkban is, idő kell.

Mennyi időt töltünk azzal, ami mulandó, ami semmit nem ér, ami csak ellopja az időnket? És mennyi időt foglalkozunk azzal, ami maradandó, ami örök, ami a legfontosabb és leglényegesebb?

Akik voltak már súlyosan betegek, tudják, hogy olyankor csak a legfontosabb dolgokkal foglalkozunk, és minden háttérbe szorul. A legfontosabb kérdés az, hogy ki az, aki szeret most engem betegen, összetörten? És ha erre ott a válasz, hogy van valaki, aki minden körülmények között mindig szeret, akkor megvan a lehetőség arra, hogy mélyebben megismerjük. De nem kell megvárni hozzá a tragédiát, a betegséget; szabadon dönthetünk afelől, hogy az időnk egy részét Isten ismeretével töltjük.

Ismerjük-e a Szentírást? A Szentírás Isten szerelmeslevele Szent Gergely pápa szerint, amiben bemutatkozik nekünk és elmondja, hogy mit gondol rólunk, a világról, hogyan gondolja a boldogságunkat, az életünket, és elmondja azt, hogy miként növekedhetünk életünk végéig a szeretetben. Mennyi időt töltünk Isten szavával, azzal, aki a legjobban szeret bennünket? Mert senki más nem halt meg értünk, csak Krisztus; senki más nem adta oda magát nekünk teljesen, csak Krisztus; senki más nem szeret annyira, mint ő. Ismerjük-e azt, aki a legjobban szeret bennünket? Vagy megyünk a magunk útján, mintha ő nem is lenne?

A kérdés válaszra vár: „Hát ti kinek tartotok engem?” És ez a kérdés Jézustól jön.

Ha számunkra ő az Úr, az élet és az örök élet, és ezt össze tudjuk kapcsolni a hétköznapjainkkal, akkor soha nem látott távlatokra nyílik ki az életünk, a szeretetnek olyan távlataira, ami megismerésre vár a részünkről.

Hát ti kinek tartjátok Jézust? Vigyétek el ezt a kérdést, fontoljátok meg, imádkozzatok róla, és kérjétek a Szentlelket, hogy rátaláljatok a helyes válaszra – zárta prédikációját a főpásztor.

Forrás: Kaposvári Egyházmegye

Fotó: Bohár Dániel

Magyar Kurír