„Istentől ma tiszta ruhát kapnak” – Keresztelő és bérmálás a szombathelyi börtönben

„Az életükben nagyon sok fájdalmas dolog történt. Talán már a gyermekkoruk sem volt fényes. Lehet, hogy sokakban csalódtak, lehet, hogy sokan leírták önöket, sok minden összeomlott az életükben. Sok mindent talán tehettek volna szebben és jobban. A mai napon azonban a sok rossz után valami jó fog történni: Isten gyermekei lesznek a keresztség által. Nemcsak a teremtményei, mint minden ember, hanem a szeretett gyermekei. Isten titokzatos, nem vér szerinti családjának tagjai” – szólt a keresztség felvételét kérő fogvatartottakhoz Székely János püspök.

„Istentől ma tiszta ruhát kapnak, hófehér ruhát. Tiszta lelket. Új, tiszta lapot. Elindulhatnak a szeretet útján. Egy új életet kapnak. Nyissák ki a szívüket, fogadják be ezt a nagy ajándékot.”

A szombathelyi főpásztor, miután a keresztény közösség nevében megjelölte őket a kereszt jelével, arra kérte a keresztelendőket, hogy tegyék le az Úristen elé eddigi életük minden botlását, gondolják végig életük bűneit, sebeit, és kérjék Isten bocsánatát.

A szentleckét Szent Pál apostol Galatáknak írt leveléből Tömő János börtönlelkész olvasta fel, majd a püspök szentbeszédében arra buzdította a keresztség felvételét kérőket, hogy legyenek állhatatosak a hitben, és ezután úgy éljenek, mint a világosság fiai.

Székely János hat női fogvatartottat keresztelt meg, majd egy női elítéltnek szolgáltatta ki a bérmálás szentségét – valamennyiüket Tömő János börtönlelkész készítette fel életük e fontos eseményére. A hét női fogvatartott magára öltötte a lélek tisztaságát jelképező fehér ruhát, és átvette az élő hitet szimbolizáló gyertyát.

A főpásztor ajándékként egy-egy rózsafüzért nyújtott át nekik, arra kérve a keresztény közösség új tagjait, hogy „őrizzék meg a hófehér ruhát tisztának és ragyogónak, őrizzék meg a hit és a szeretet fényét, az égő gyertyát, és fogják az Úristen kezét, ne engedjék el soha”.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye/Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet

Magyar Kurír