„Jézussal a hegyre menni nem magánügy!” – Örökfogadalom a ferences kisnővéreknél Miskolcon

A szentmise kezdetén Juhász Ferenc pasztorális helynök, a miskolc-mindszenti templom plébánosa köszöntötte az ünnepre meghívott érseket, papokat, szerzeteseket, családot és barátokat. Úgy fogalmazott: a szerzetesek jelenléte gazdagítja az egyházmegyét és a magyar egyházat is. A ferences kisnővérek életében a szemlélődés, az imádság és a körülöttük élő emberek ebből fakadó szolgálata kiegyensúlyozottan van jelen, Assisi Szent Ferenc és a karizmatikus megújulás szellemében.

A Szent Ferenc Kisnővérei közössége is aktívan vett részt a szentmisén, hiszen a kórust is ők alkották. Antal Alexa Krisztina nővér Szombathelyen született, de Kőszeget tartja szülővárosának, ahol felnőtt. Egy nővére és egy öccse van, szülei, testvérei nem vallásgyakorlók. Élete és hite fejlődése szempontjából meghatározó volt a domonkos nővérek iskolájában eltöltött nyolc általános iskolai év. Egyetemre az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karára járt. A Szent Ferenc Kisnővérei közösségével az Egerszalóki Ifjúsági Találkozón ismerkedett meg. Imádságos évek után két évvel később adta be jelentkezését a közösségbe, ahová 2014 nyarán nyert felvételt. Gyerekkori „missziója” az, hogy megmutassa, Istennel lenni jó, ő az Élet forrása. Vágya mindenkinek átadni, hogy Isten a szeretet. Ehhez a belső küldetéshez kapta segítségül a szerzetesi nevével együtt a színeváltozás misztériumát (Jézus Színeváltozásáról nevezett Krisztina nővér).

A fogadalomtétel szertartása az evangélium elhangzása után történt. Krisztina nővér előlépett, majd neve hallatán így válaszolt: „Itt vagyok, íme, Uram, szólítottál engem.”

Ezután a szentmise homíliával folytatódott, amelyben az egri érsek kiemelte: Szent Ferenc ünnepe után néhány nappal a ferences lelkiséget követő Szent Ferenc kisnővéreivel ünneplünk, és mivel ők nem csak Szent Ferenc lelkiségét, hanem a Boldogságos Szűzanya lelkiségét is követik alázatban, szeretetben, tisztaságban, Magyarok Nagyasszonya ünnepe előtt a legalkalmasabb időpontban kerül sor erre a „hegymenetre”, amelyben részesülünk. Az evangélium rámutat arra, milyen fontos, hogy életünkben Jézussal együtt mi is felmenjünk egy magas hegyre.

Ha Istent meg akarjuk ismerni, ha Istenhez közel akarunk kerülni, akkor nem tudjuk kikerülni a fáradságot, nem tudjuk kikerülni a keresést, az Isten utáni vágyat, és nem tudjuk kikerülni azt, hogy elinduljunk Jézus Krisztus nyomdokán.

Krisztina nővér is elindult Jézus Krisztus nyomdokain, és az ő nyomában. Felmegy a színeváltozás hegyére, amiről a mai evangélium szólt, ahol Jézus feltárja önmagát, megmutatja, hogy ki ő valójában. Őt megismerni könnyű és nehéz feladat is.

Mindenki annyit tud befogadni belőle, amennyire kinyitja életét, kinyitja lelkét arra, hogy Jézus Krisztus titkait, szeretetét elfogadja. Ő a hegyen feltárta önmagát. Megmutatta igazi istenfiúi valóját, és ezért ragyogott. Az apostolok csodálkozásukban nem tudtak mást tenni, mint amit majd Krisztina nővér is tesz a mai szentmisében, hogy leborul előtte. És kimondta azt, hogy jó neki ebben a társaságban lennie. Jó neki a nővérek között élnie. Itt találja meg a boldogságát Jézus közelében és a nővérek közösségében. Ezért hálával telik meg a lelke, és azt mondja, hogy itt akarja felverni ő is a sátrát. Azt a sátrát, amelyben állandóan imádhatja az Urat.

A mai ünnep ilyen hegymenet és egyúttal szemben úszás az árral. Mindannyiunk számára különleges üzenete van ennek a mai fogadalomtételnek. Mit üzen? Azt üzeni, hogy a hit nem magánügy! Krisztina nővér ezt nem a szerzetesház kicsi kápolnájában pár ember előtt teszi, hanem itt az Egyház színe előtt. A püspök, a szerzetesnővérek, szerzetestestvérek, a papság és a hívek jelenlétében teszi le a fogadalmát.

A hit mindenkinek az ügye, az ő példája bátorít mindannyiunkat, hogy íme, itt van egy fiatal lány, aki a mai körülmények között, a mai világban azt vállalja, hogy életre szólóan elkötelezi magát az Istennek.

És ez mindannyiunkat örömmel és hálával meg persze csodálattal tölt el, hogy milyen nagy az Isten, hogy mennyire képes arra, hogy elbűvölje az embert.

A szentleckében Szent Pál apostolnál azt olvashatjuk: „Legyetek tüzes lelkűek, az Úrnak szolgáltok.” (Róm 12,11) Mit jelent tüzes lelkűnek lenni? Azt jelenti, hogy lelkes vagyok, örömmel adom oda magamat – fogalmazott a főpásztor. Felhívta a figyelmet a nemrégiben megjelent népszámlálási adatokra, melyeknél sokan voltak, akik a vallásuk kapcsán nem kívántak nyilatkozni. Vajon miért nem válaszoltak? Mert feltehetően azt gondolták, hogy nem tartozik az senkire, hogy én hiszek, vagy nem hiszek. De hát ez nem így működik. Mert ha nem vallom meg a hitemet a közösség előtt, akkor az azt jelenti, hogy az nagyon gyenge, nagyon pislákoló. Akkor már szó sem lehet tüzeslelkűségről. Ezért olyan fontos, hogy belássuk az eszünkkel, a szívünkkel meg az akaratunkkal is, hogy a hitünk nem magánügy. Ha megvalljuk a hitünket, tanúságot teszünk arról, hogy Istenhez tartozunk.

Egy közösségnek a részese vagyok, ez az igazi tanúságtétel, ez az igazi hit. Nem zárkózhatunk be az otthonainkba, hanem mindannyiunknak meg kell másznunk a magas hegyet.

És Jézus példájára be kell mutatkoznunk, meg kell mutatnunk a valónkat, hogy kik vagyunk. Mint ahogy ő is bemutatkozott és ragyogott. A fényességtől olyan volt a ruhája meg az arca, mint a nap. Valljuk meg mi is minden alkalommal, amikor lehetőségünk van rá, hogy hová tartozunk, mert a hitünk nem magánügy. Krisztina nővér felment a hegyre, és vele együtt a mai szent liturgiában mi is mindannyian felmegyünk erre a hegyre azért, hogy meglássuk Krisztus ragyogását, hogy ő fizikai valójában, mi pedig lélekben leborulunk Jézus Krisztus előtt. Erősítse meg mindannyiunkban Jézus Krisztushoz és az ő Egyházához való tartozásunkat, az Egyház iránti elköteleződésünket ez az örökfogadalom-tétel, és imádkozzunk Krisztina nővérért, hogy az Úr jutalmazza meg őt, adjon a lelkébe mindig örömet és békességet, hogy egész életén át tüzes lelkűen tudja szolgálni az Urat! – buzdított Ternyák Csaba.

A homília után a szerzetesi élet lényegére vonatkozó kérdések következtek, majd a Mindenszentek litániája alatt a fogadalmas kitárt karral leborult a földre az Istennek való teljes önátadás jeleként.

Az örökfogadalom közben Krisztina nővér az általános elöljáró, Sebők Anna Mónika nővér kezébe tette a kezét, és felolvasta a fogadalomtétel szövegét. Az elöljáró elfogadta a fogadalmat, és ezt válaszolta: „Ha mindezt megtartod, a Mindenható Isten részéről ígérem Neked az örök életet.” A fogadalomtétel lezárásaként a főpásztorral, majd a nővéri közösség tagjaival váltott békecsókot az elköteleződött szerzetes. A szentáldozást követően az általános elöljáró felajánlotta Istennek és a Szűzanyának a közösséget. A szentmise végén a papi és szerzetesi hivatásokért is imádkoztak a templomban. A szentmisét élőben közvetítette a Szent István Rádió és Televízió.

Szöveg: Domán Vivien

Forrás: Egri Főegyházmegye

Fotó: Balogh Ferenc

Magyar Kurír