„Jó, hogy ez rólunk szól, a cigányokról” – Napközis tábor önkéntes fiatalokkal Monoron

2020-ban, a covidjárvány közepén rendezték meg az első tábort, amikor különösen fontos volt a gyerekeknek a találkozás. Idén hetedik alkalommal szervezték meg a programot, ötven gyerekkel és tizenkét önkéntessel, akikhez mindennap csatlakoztak vendégek, segítők.

A Máltai Szeretetszolgálaton belül már régóta él és több helyen testet ölt az a gondolat, ami az idei tábor témáját adta: fontos újra megtanítani a cigány embereknek a saját kultúrájukat. Somogyvári Fanni, az önkéntesek koordinátora elmesélte, hogy idén éppen ezért Gyulajra mentek az önkéntes fiatalokkal tanulmányi kirándulásra, ahol máltai iskola, óvoda, Jelenlét Pont működik, és ott a cigány kultúrával ismerkedhettek.

A tábor első napján érkezett egy csapat a Romano Kher kulturális intézményből, élő zenés táncházat rendeztek. Meséltek is sok mindenről, a cigány nyelvről, az igazi nemzetközi cigány himnuszról, a végén pedig táncra hívtak mindenkit. Kedden délelőtt tematikán kívüli, de nagyon izgalmas program következett, tűzoltók érkeztek Budapestről. Bemutatták a munkájukat, beszélgettek a balesetmegelőzésről, be lehetett szállni a tűzoltóautóba, a végén pedig hatalmas habpartit rendeztek a focipályán: magasan állt a hab, fergeteges játék kerekedett, nagyon-nagyon élvezték a gyerekek. Délután kincskereső játékot rendeztek a városban, öt állomással. Immár hagyomány a kertmozi, ami idén sem maradhatott el: a nagyobbak a tanodában focimeccset néztek, a kicsik pedig a Zootropolis 2-t nézték pattogatott kukoricával, chipsszel, üdítővel – ahogy egy igazi belépőjegyes moziban kell. 

Szerda délután forgószínpadot rendeztek: itt is öt állomáson váltották egymást a csapatok, voltak ügyességi játékok, lehetett cigány népviseletbe öltözött fakanálbabát készíteni.

Az önkéntesek figyelme a kamaszokra és a fiatal felnőttekre is kiterjed: már évek óta külön csoportban, külön programokkal várják őket. Ők nem táboroznak, más örömeik és gondjaik vannak, az egyik lány már babát vár. Az első este, miután a kicsik hazamentek, velük bográcsoztak, beszélgettek az önkéntes fiatalok.

A negyedik nap a várva várt kirándulás napja volt, idén a Máltai Szeretetszolgálat helyi csoportjának meghívására Kecskemétre utaztak: délelőtt a rajzfilmstúdiót és a Természet Háza látogatóközpontot nézték meg, ebéd után pedig strandra vitték a gyerekeket egy lassan mélyülő tóhoz.

Az életkor szerint megalakult csoportoknak saját színük volt, ehhez választottak nevet, szimbólumokat a pajzs elkészítéséhez. Az egyik csapat például a Tengeri Cigányok nevet vette fel, de volt Zöld Füvek és Lakatos Brendon nevű csapat is.

Szerdán délelőtt egészen meglepő volt a nyugalom, a nagyobb gyerekek két órán át aktívan részt vettek a programon Farkas Herminával, aki egy mesén és egy bibliai történeten keresztül úgy tanította őket népismeretre, hogy a saját élményeikre volt kíváncsi, bevonva őket a beszélgetésbe. Egy mese és egy bibliai történet kapcsán arról beszélgettek, mi a különbség aközött, ha valaki rólunk beszél, vagy ha mi beszélünk magunkról; milyen az, amikor igazságtalanság éri az embert. Aki szerette volna, elmondta, miért szeretik őt az emberek, mit tart jó tulajdonságának. Együtt megértették, hogy olykor nagy erő, ha csendben vagyunk, és mit jelent nem beleállni valamibe, ami nem a mi dolgunk.

A kicsik közben játszottak, rajzoltak. A kis Emma, aki szívesen és csodálatos őszinteséggel, okosan válaszol a kérdésekre, most is frappánsan megfogalmazta, mi a legjobb a táborban: „Hogy láthatjuk egymást.” Láthatják egymást az önkéntes fiatalokkal, akiket nagyon szeretnek, és újszerűen találkozhatnak maguk között is. „Mindenki Zsombira van rázsongva” – tette hozzá a kicsi Emma, és az ovis kisfiúk is huncutul csillogó szemmel mesélték, hogy mindannyian egyszerre másztak rá az önkéntes fiú hátára.

Fanni a témáról szólva elmondta: tetszik a gyerekeknek, hogy lehet beszélni arról, hogy ők cigányok, hogy ebben van érték, megvan a szépsége, milyen gazdag ez a kultúra, mennyi kincs van benne. Élvezték felfedezni a táncházban, hogy ez az övék, ismerik a táncot, a dallamot. Péntek délelőtt pedig egy cigány rapper volt a vendég, akivel dalszöveget írtak. Minden tábor végén, így idén is levetítették a fotókat a legszebb pillanatokról.

A hamarosan 16 éves Patrícia megerősítette: „Jó, hogy a tábor rólunk szól, a cigányokról. Ez különleges, tetszik, hogy tudunk róla beszélgetni. Sok mindent tanulunk meg a cigány kultúráról, a vendégek, a zenészek sokat megmutattak abból, hogy milyen volt a kultúra régen, és milyen ma.” Hozzátette, milyen jó újra találkozni a fiatalokkal, és az is, hogy a tábor keretei között egymással is könnyebben tudnak kapcsolatot teremteni.

Szöveg: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Magyar Kurír