„Jó nekünk itt lenni!” (Mt 17,4) – Véget ért a debrecen-nyíregyházi egyházmegyei ifjúsági tábor

Leveleken csatlakozott hozzájuk Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök is, aki szentmisét mutatott be a Szentháromság-plébániatemplomban, majd onnan gyalogos zarándokként kísérte a diákokat Máriapócsra, az egyházmegyei búcsúra.

A tábor lakói a „Jó nekünk itt lenni!” (Mt 17,4) mottóval mindennap egy-egy találkozásra fókuszáltak: Jézus találkozására a szamáriai asszonnyal, Zakeussal, Péter apostollal és Jézus anyjával, Máriával. A szentmise elmélkedésein túl a fiatalok előadásokat is hallhattak ebben a témában, és kiscsoportokban személyes életükben megtapasztalt találkozásaikra is rátekintettek.

A tábor utolsó előadója Palánki Ferenc püspök volt a Leveleken bemutatott szentmisén, ahol az emmauszi tanítványok (ld. Lk 14,23–35) történetén keresztül folytatta a találkozásokról szóló elmélkedéssorozatot. A főpásztor a Jézussal való személyes találkozásokra is rámutatott.

A feltámadt Jézus az Emmausz felé vezető úton találkozott a reményvesztett tanítványokkal, akiknek a szívét a jeruzsálemi események után szomorúság töltötte el, és éppen ezért nem ismerték fel őt. Azt remélték, hogy Jézus meg fogja váltani Izraelt (ld. Lk 24,21), vagyis a világ uraivá teszi a választott népet, de Jézus nem Izraelt jött megváltani, hanem a világot.

Ha valaki kevesebbet remél az Istentől, mint amit Isten adni akar neki, az csalódni fog benne. Meg kell fontolni azt, hogy mit remélünk, mit várunk tőle”

– fogalmazott a főpásztor, majd hozzátette: a tanítványok, akik azt gondolták, hogy mindennek vége, reményt vesztve kullogtak vissza a régi életükhöz az élet országútján. Ekkor szegődött melléjük Jézus, és elkezdte magyarázni nekik az írásokat, majd a kenyértörésben, a mozdulatból ismerték fel őt. Visszakapták a reménységüket, és azonnal visszamentek az apostoli közösséghez, beszámoltak az úton történtekről, valamint arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.

„Csodálatos, ha a mi hitünkben is létrejön ez a fordulat, hogy

nem azért hiszünk Jézus Krisztusban, mert valamit szeretnénk elérni nála, hanem az ő személyében hiszünk, aki nekünk ajándékozza az örök életet, és vele szeretnénk kapcsolatban lenni”

– hangsúlyozta a püspök, majd feltette a kérdést: Találkoztak-e már Jézus Krisztussal? Jézus velünk akar találkozni, ő él, legyőzte a halált, a kenyértörésben felismerhetjük, magunkhoz vehetjük őt, és nem valamit kell kérnünk tőle, hanem őt magát.

„Nyissuk meg előtte a szívünket, és megtapasztaljuk, hogy mellénk szegődik életünk útján, célba érkezünk, és reményteljes zarándoklat lesz az egész életünk, bármi is történik velünk. Mert

Jézus nem azt ígérte, hogy megóv minden bajtól, hanem hogy mindig velünk lesz és mindenen átsegít, a halálon keresztül az örök életbe is.

Találkozzunk vele, nyissuk meg a szívünket, fogadjuk be az örökké élő Jézust!” – bátorította a fiatalokat Palánki Ferenc megyéspüspök.

A püspöki szentmisére szülők is érkeztek, akik csatlakoztak a gyalogos zarándoklathoz. A megfáradtakat az ófehértói egyházközség várta meleg ebéddel, majd útjukat folytatva a délutáni órákban érkeztek meg a máriapócsi kegyhelyre, ahol Lengyel József leveleki plébános előadásán vettek részt.

Itt ismét az emmauszi tanítványok történetével foglalkoztak, de a megszokottól eltérő szemszögből. Lengyel József atya középiskolás éveire emlékezett, és megemlítette a Kotta nélkül iskolaújság egyik számának címoldalát, amelyen az iskola utcájában található Szent György-szoborról készült rajz volt látható. Az alkotó diák nem a megszokott ábrázolással mutatta be Szent Györgyöt, hanem a sárkány szemszögéből, és még egy verset is írtak hozzá, amely a sárkány hangján szólalt meg: „Segíts, Uram, sárkánnyá lettem, égi lándzsa függ felettem…, én is szomjazom a fényre.” A szokatlan perspektíva új gondolatokat ébresztett Lengyel József atyában, attól kezdve másként látta azt a szobrot.

A leveleki plébános előadásában arra hívta a fiatalokat, hogy az emmauszi tanítványok jól ismert történetét szokatlanul, az út és az asztal szemszögéből vizsgálják meg.

Úton lenni a haladást, valahová sietést, vagy céltalan bolyongást is jelenthet, az asztalhoz megérkezés pedig a megállapodást, a megpihenést, az elcsendesedést, vagy erőgyűjtést és továbbindulást.

Máriák vagy Jánosok vagyunk? Helykészítő, vagy útkészítő a mi Jézus-várásunk? Hogy tekintünk magunkra, életünkre, hitünkre? Helyet vagy utat készítünk Jézusnak?

Mindkettőre szükség van, az úton való haladásra és az asztalközösségre egyaránt – hangsúlyozta József atya, és hozzátette, hogy a tanítványok jól ismerték az utat Emmauszba.

A külső utak megtétele mindig könnyebb, a belső utakon hamarabb eltévedhetünk

– folytatta az előadó, majd arra kérte a fiatalokat, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan indultak el a táborba: várakozva, vágyakozva, félelemmel, kétségekkel, keresve önmagukat? Hogyan mennek haza? Megerősödve, új motivációkat találva, megnyugvással?

Az Apple cég szerint a szenvedélyes emberek képesek jobbá tenni a világot. Elmondhatjuk-e ezt az Egyházról? – tette fel a nem mindennapi kérdést Lengyel József.

„Egy biztos, esélyünk sincs még a túlélésre sem, nemhogy a növekedésre, ha nem hiszünk önmagunkban. Ha rátok nézek, kedves fiatalok, akkor azt gondolom, hogy van jövője az Egyháznak. Megnyílt a szemetek, mint az emmauszi tanítványoknak, akik felismerték, hogy nincs veszve semmi, és megerősödtek abban, hogy alkalmasak a jó megtételére.

Tegyetek tanúságot arról a szeretetről a jótetteitek által, amelynek birtokosai vagytok, mert nemcsak Jézus, hanem mi is hiszünk bennetek!”

– bátorította a jelenlévőket Lengyel József.

A diákok délután a feltett kérdésekre a táborban megszokott módon, kiscsoportokban válaszoltak egymást is bátorítva. Sőt, el kellett mondaniuk a társaikról azt, hogy kinek milyen jó tulajdonságát ismerték meg.

A táborozók este a Szentségi Jézussal találkoztak a kegytemplomban. A zenés szentségimádást a Szent Imre Családkórus tagjai vezették.

A hét programjainak csúcsa mindennap a jelen lévő lelkipásztorok által bemutatott szentmise volt. Kálmán József, Papp Tamás, Mike Ervin és Csapó Márton atyák, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyében szolgáló Okonkwo Chrysogonus Chinwuba atya, Ferenczi Nándor papnövendék, az egyházmegye támogatásával tanulmányaikat Magyarországon folytató nigériai Anaele Charles Chibuike és Mgbe Cyprian Amobi papnövendékek a tábor életében munkatársként is részt vettek. A MENÖK egyházmegyei tábor megszervezésében oroszlánrészt vállalt Gaga Zsuzsa nyíregyházi plébániai munkatárs, Lajmán Gréta és Papp-Doktor Angelika debreceni munkatársak.

Kálmán József nagy örömmel, megelégedettséggel zárta a tábort, elmondta: már a következő programokat tervezik a fiatalokkal, és valóban, mernek növekedni Krisztusban.

A gyalogos zarándoklatról és a leveleki szentmiséről készült képek az egyházmegye Facebook-oldalán találhatók.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Nagyné Korányi Anita (Levelek); Öröm-hír sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír