„Jutalmazza meg a pásztorok jutalmával” – Örök nyugalomra helyezték Horváth László címzetes esperest

„Elhunyt testvérünk kívánsága az volt, hogy az ő temetésekor a papságról hangozzék el tanítás, és az ő személyes cselekedeteit, érdemeit ne méltassa senki, sokkal inkább figyeljünk a papság szentségének ajándékára” – mondta az engesztelő gyászmise elején Udvardy György érsek.

Homíliájában a főpásztor így fogalmazott: „Amikor szeretnénk a papságnak a lényegét megragadni, a papságnak mint ajándéknak, akkor az életre hívó Istennél látjuk magunkat. Ő az, aki a teremtés kezdetén mindannyiunkat megálmodik, kigondol, a teremtésben különféle képességekkel megajándékoz, és egészen sajátos módon hív az ő szolgálatára – kinek-kinek adva azt az ajándékot, amivel azt kívánja, hogy az ő dicsőségét szolgálja, s az ember javát, üdvösségét is tudja segíteni.”

Az ajándékok közül kiemelkedik az Egyházban a papság szentsége, a papi méltóság és a papi küldetés. Nem más ez, mint Jézus Krisztus, az engedelmes fiú – aki értünk emberré lett, meghalt és feltámadott, aki rámutatott az Atya szeretetére, aki üdvözíteni akar minden embert, és aki megígéri minden ember számára, aki benne hisz, hogy örökké él, és nem hal meg soha többé – életének folytatása; vállalva az emberi létet, vállalva az emberi korlátokat, az elesettséget, vállalva az isteni küldetést.

Senki „nem érdemelheti ki, nem követelheti, hanem ajándékba kapja. A pap Krisztus módjára tanít, van jelen, szolgálja a szentségeket, erősít és vigasztal, erősíti a reményt az emberben” – emelte ki a veszprémi érsek.

Udvardy György szentbeszéde végén így fogalmazott: „Köszönetet mondunk László paptestvérünk életéért, szolgálatáért, kiválasztottságáért, papságáért. Tudjuk, hogy amikor köszönetet mondunk, ezzel együtt könyörögnünk is kell épp az előbb említett emberi korlátokért, gyengeségekért is, mert mindannyian rászorulunk az üdvözítő Isten irgalmára. Miközben megköszönjük az ő életét, szolgálatát, szenvedését is – hiszen hosszú éveken át hordozta betegségének terhét –, akkor könyörgünk is érte. Jutalmazza meg őt az örök életben a boldogsággal, jutalmazza meg a pásztoroknak a jutalmával, azzal, amit egész életében a szentség erejében hirdetett.”

Az engesztelő gyászmisét követően a templom melletti temetőben helyezték örök nyugalomra Horváth László címzetes esperest, nyugalmazott türjei plébánost.

*

Horváth László Pusztakovácsiban született 1942. augusztus 13-án. Vácott szentelték pappá 1965. június 20-án. Káplán volt Nagykapornakon, Nemesapátiban, Káptalanfán, Nagyatádon, Attalán, a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya-plébánián és az ajkai Jézus Szíve plébánián. Plébános volt Szalapán 1974-től 1991-ig, oldallagosan ellátva Óhíd és Mihályfa hívőközösségeit. 1991 és 2010 között Türje plébánosaként szolgált, ahonnan 1992-től 2007-ig oldallagosan ellátta a kisgörbői plébániát is. Helyettes esperes volt 1989-től 2010-ig, címzetes esperes 2010-től. 2010-ben nyugalomba vonult.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír