„A karitászszemléletet helyezzük fókuszba” – Beszélgetés a Veszprémi Érseki Főiskola rektorával

– Milyennek látja a főiskola elmúlt tanévét? Hány hallgatója van most az intézménynek, és melyek a legnépszerűbbek a különféle képzési formák közül?

– A főiskola hagyományait és gyökereit jelentő hitéleti szakok mellett jelenleg három képzési területen vagyunk jelen: pedagógusképzési, társadalomtudományi,

szeptembertől pedig már orvos- és egészségtudományi alap- és mesterszakokat is kínálunk.

Az előző tanévre 332 hallgató iratkozott be, ami önmagában is másfél évtizedes rekordnak számít, de ennél is jelentősebb eredmény, hogy ebből 207 fő volt a felsőfokú tanulmányaikat megkezdő hallgatók száma. Ennek köszönhetően a szociális munka, valamint a csecsemő- és kisgyermeknevelő alapszakokon nagy létszámú csoportok jöttek létre. Az utóbbi új graduális szakként indult, amelyre 86 hallgató iratkozott be. Örömteli, hogy az előttünk álló tanévre további 69 jelentkezőt tudtunk felvenni.

– Mesélne a főiskola indulásáról, a kezdeti időszakról?

– Intézményünk hittudományi főiskolaként kezdte meg működését 1991-ben. Az újjáalapításnak egyrészt az volt a célja, hogy a főiskola biztosítsa az egyházmegye papi utánpótlás-nevelését, másrészt hitoktatókat, katekétákat, hittanárokat képezzen. Ugyanakkor 1995-ben elindult a szociális munka főiskolai szak – a bolognai átállás után alapszak – is, így már különböztünk a többi hittudományi főiskolától, hiszen ezzel beléptünk a szociális ágazatba, és komoly lépést tettünk a társadalmi szerepvállalás felé. Ez lett a kiindulópontja a később kibontakozó képzési portfólióbővítési iránynak. A főiskola „posztgraduális nyitására” – pedagógusképzési területen – 2014-ben került sor, 2017-ben pedig a szociális területen is indítottunk szakirányú továbbképzéseket. A 2020-as érseki döntés következtében átmenetileg szünetelő papképzés bizonyos értelemben egy légüres teret, de egyben új esélyt és közeget is teremtett, amely ösztönözte a főiskola képzési kínálatának újradefiniálását az egyházmegyei szempontok, a társadalmi misszió és az evangelizációs célok figyelembevételével. A már meglévő szociális munka szakra alapoztunk. Így indult el a szociális munka mesterszak a 2023/2024-es tanév keresztfélévében, a szociálpedagógia alapképzés pedig 2025 szeptemberében.

Ezzel majdnem teljessé vált a főiskola szociális portfóliója,

a Veszprémi Érseki Főiskola a szociális ágazat egyik erős képzőintézményévé nőtte ki magát a Közép-Dunántúlon.

A mögöttünk hagyott tanévben 142-en tanultak „szociális szakokon”. Örömteli, hogy a normál felvételi eljárás keretében újabb 95 új hallgatót vettünk fel.

– Hogyan léptek tovább?

– Az ágazati szerepvállalásunk és a képzői tapasztalataink rávilágítottak arra, hogy az egész szektorban komoly kihívást jelent a szakképzett ápolói kompetencia és szakértelem hiánya. Ezért is tartjuk kivételes sikernek, az egész vármegye és a régió szempontjából példátlan eredménynek, hogy az Oktatási Hivatal engedélyezte az ápolás és betegellátás alapszak 2025. szeptemberi elindítását. Örömmel mondhatom, hogy a pótfelvételi eljárás keretében meg is tudjuk hirdetni a szakot, és mind nappali, mind levelező munkarenden lehet állami ösztöndíjas helyre jelentkezni.

Büszkén mondhatjuk, hogy ezzel megérkeztek, és reméljük, néhány év alatt meghonosodnak Veszprémben az orvos- és egészségtudományok. Azt is elmondhatjuk, hogy katolikus főiskolaként a szociális és az egészségügyi ágazat alapellátási szintjeire képzünk szakembereket, keresztény antropológiai szemléletben. Fontos látni azt is, hogy stratégiánk kialakításakor figyelembe vesszük az ország többi katolikus felsőoktatási intézményének szempontjait, érdekeit és képzési kínálatát.

– Mit tartalmaz egy főiskola számára az a jelző, hogy katolikus?

– Augusztusban lesz a harmincadik évfordulója annak, hogy megjelent Szent II. János Pál pápa Ex corde Ecclesiae kezdetű konstitúciója a katolikus egyetemekről, amely kimondja: „a katolikus egyetem kiváltsága és felelőssége, hogy – a világi tudományok művelésével – az igazság ügyének szentelje magát”.

A társadalmi és a tudományos igazság kéz a kézben jár. Vagyis ha keresztény antropológiai szempontok szerint karoljuk fel a hátrányos helyzetű csoportokat, és segítjük a társadalmi párbeszédet, sokat teszünk ezért az ügyért.

– Mennyire becsüli meg a társadalom azokat, akik ma segítőszakmákban dolgoznak?

– Bár sok foglalkozásról elmondható ez, de a segítőmunka másként nem is végezhető, csak hivatásként. Nem a várható pénz vagy a javadalmazás, hanem a hivatástudat vezeti a hallgatóinkat erre a pályára. A társadalmi megbecsülésre szükség van, ami az utóbbi időben erősödött is, de ez is csak másodlagos szempont. Egy képzőintézmény nem tudja közvetlenül megváltoztatni a szociális szférában dolgozók elfogadottságát, de képes arra, hogy olyan szemléletet, emberképet adjon át a hallgatóknak, amelynek birtokában elnyerhetik a társadalom és a szakmai környezetük megbecsülését. Ahogy említettem, mi máshova helyezzük a hangsúlyt, nálunk a keresztény antropológia határozza meg azt, miként tekintünk az emberre, a személyre.

Képzéseink nem szociológiai, közgazdasági meghatározottságúak, hanem ember-, sőt, Krisztus-arcúak.

Itt, a főiskolán az állami jóléti szemléletre emlékeztető filozófia helyett a karitászszemléletet helyezzük fókuszba.

– Hogyan tudnak alkalmazkodni korunk elvárásaihoz?

– Folyamatosan a kor kihívásaihoz igazított olyan új elemek kerülnek be a képzési tartalmakba, amelyek késleltetik vagy megelőzik a segítőszakmákban dolgozók korai kiégését. De olyan módszereket is szeretnénk a hallgatók kezébe adni, amelyekkel nemcsak önmagukat, hanem az ellátottakat is támogatni tudják lelkileg. Erre szolgálnak mentálhigiénés programjaink és a segítő beszélgetés technikáit elmélyítő kurzusaink.

– Honlapjukon olvasható, hogy a főiskola „hitvallása, küldetéstudata és társadalmi felelősségvállalása a Szentírásban, a Szent Hagyományban és az Egyház tanításában évezredek alatt felhalmozódott tudásból, tapasztalatokból és mintákból forrásozik”. Az oktatók, a diákok hogyan viszonyulnak a keresztény értékrendhez?

– Sokszor kérdezik tőlem, beiratkozhat-e hozzánk olyan hallgató, vagy beléphet-e a közösségünkbe olyan szakember, aki nem vallásos, nem keresztény. Természetesen, hallgatóink között most is sokan vannak olyanok, akik nem vallásosak. Nem feltétel, hogy valaki katolikus legyen, azt viszont elvárjuk, hogy tartsa tiszteletben a hitünket és azt, hogy ez egy katolikus felsőoktatási intézmény. Emellett legyen nyitott a katolikus hit alapjairól és az Egyház tanításáról szóló szabadon választható kurzusokra. Ez a nyitottság a már említett karitászszemlélet elfogadására is vonatkoztatható. Sok nálunk végzett, nem hívő hallgató számolt be arról, pont az volt rokonszenves számára, hogy senkire nem kényszerítettük rá a hitet, ám mégis sikerült továbbadnunk sajátos szemléletmódunkat, a karitászból forrásozó, Krisztus-arcú megközelítést, amit ők is közvetíteni tudnak a segítettek felé.

– Említette a keresztény antropológiát mint oktatási kiindulópontot. Fel lehet-e vértezni a diákokat megfelelő ismeretekkel korunk divatos irányzataival szemben?

– Azt látni kell, hogy a nagyobb egyetemeken nagyobb eséllyel jelenhetnek meg az oktatásban olyan nézetek is, amelyek nem egyeztethetők össze a Katolikus Egyház tanításával, hitünk alapvetéseivel. A kisebb intézményeket, mint amilyen a mi főiskolánk, kevésbé érik el ezek az összeférhetetlen nézetek. Ha valamely oktatónk olyan álláspontot képvisel, amely nem illeszkedik hitünk alapelveihez, az Egyház hivatalos tanításához és a már említett keresztény antropológiai szemlélethez, és e nézetének kifejezett módon hangot is ad, nagyobb eséllyel tudunk elbeszélgetni vele, és emlékeztetni arra, hogy belépésekor vállalta: tiszteletben tartja azokat az alapértékeket, amelyeket egyébként hazánk alkotmánya is meghatároz. De fontos megjegyezni azt is, hogy főiskolánk nem klauzúra, nem rekeszti ki a másként gondolkodókat. Nyitottak és befogadók vagyunk.

A kölcsönös tisztelet és elfogadás talaján együtt tudunk dolgozni mindenkivel, aki tiszteletben tartja az emberi életet és az ember alapjogait.

Az Egyház tanítása nagyra becsüli az universitas magistrorum et scholarium eszméjét, ez pedig igen széles látókört biztosít a hallgatóknak is. Szent II. János Pál pápa a Párizsi Katolikus Intézetben 1980. június 1-jén elmondott beszédében kiemelte: az egyetemek feladata, „hogy a valóság két rendszerét – az igazság keresését és azt a bizonyosságot, hogy az igazság forrása már ismert – szellemi erőfeszítéssel egyesítsék”. A katolikus felsőoktatásnak a tudomány és a hit párbeszédét is elő kell segítenie, márpedig ebbe az is belefér, hogy a katolikus emberképpel ellentétes megközelítést is megismerjünk. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden áramlatot el kell fogadni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a tudományos diskurzus objektivitásának és tényszerűségének módszereivel világítsunk rá, hogy az élet minden területén felismerhető Isten jelenléte és az ebből levezethető emberkép. Természetesen nekünk a párbeszéd fenntartása mellett ragaszkodnunk kell a krisztusi tanításhoz.

– Mit mondana egy diáknak, aki a főiskola iránt érdeklődik? Miért érdemes ide jelentkeznie?

– Ha azt keressük, miben más egy katolikus intézményben szociális segítővé, kisgyermeknevelővé vagy ápolóvá, betegellátóvá válni, mint máshol, akkor azt mondhatjuk, hogy a mi oktatásunkban Krisztus az erőforrás, befektetésünk pedig az ember. Másként megfogalmazva,

számunkra az a szív, szenvedély és hit ad erőt, amely mindenkiben ott rejlik a lelke legmélyén. Mi abban támogatjuk a hallgatóinkat, hogy ezt meg is találják magukban.

Azt szoktuk mondani a diákjainknak, hogy nem feladatuk a rájuk bízottak (kliensek, kisgyermekek, iskolások, betegek) megtérítése, megváltása. De arra fel tudjuk készíteni őket, hogy valamiképp meg tudják művelni azoknak a lelkét, akikkel foglalkoznak. Így, amikor a hit kegyelmének magja megtalálja ezt a megművelt lelket, szárba tud szökkenni, és meg tud mutatkozni az emberben rejlő képesség az értékteremtésre.

Azért is érdemes hozzánk jelentkezni, mert minden nappali munkarendű és állami ösztöndíjas hallgatónak kivétel nélkül, automatikusan nagyon kedvező elhelyezést tudunk biztosítani a legmagasabb komfortfokozatú, saját kollégiumunkban. A főiskola kiváló ösztöndíjprogramokat és tehetségmentor-szolgáltatásokat alapított, amelyekkel támogatni tudjuk az intézményi tudományos diákköri munka eredményességét, az egyéni tanulási és karrierút tudatos kialakítását. 

Kiterjedt Erasmus-partnerségi háttérrel rendelkezünk, így hallgatóink Kolozsvártól Nagyváradon át Komáromig, Szabadkától Beregszászig a történelmi Magyarország valamennyi magyar nyelvű képzési helyén tudnak mobilitás keretében tanulni vagy összefüggő szakmai gyakorlatokat végezni.

– Milyen terveik vannak a jövőre?

– Szeretnénk tovább bővíteni az orvos- és egészségtudományi szakok körét. Ha megerősödik az ápolás- és betegellátás alapszak, két éven belül elindíthatjuk az egészségügyi szociális munka mesterszakot. Tervezzük a képalkotó diagnosztika alapszak elindítását radiográfia szakiránnyal. A Pannon Egyetemmel együttműködésben tervezzük elindítani az egészségügyi informatika és az egészségügyi szervező alapszakot is. Minél előbb szeretnénk elindítani a teológia szakot civil hallgatók számára. Szeptembertől pedig újraindítjuk a katekéta–lelkipásztori munkatárs alapszakot.

– Hány hallgatót vettek fel az új tanévre?

– A tavalyihoz hasonlóan az idei felvételi eredményeink is megnyugtatóak, és biztatóak a jövőre nézve. Mintegy harminc százalékkal több hallgatót tudtunk felvenni, mint tavaly ilyenkor. Minden képzési forma és munkarend tekintetében nőtt a felvettek száma. Több nagy katolikus felsőoktatási intézmény viszonylatában, azt hiszem, nem értelmezhetők az abszolút számaink, de mi büszkék vagyunk arra, hogy a normál felvételi eljárást 173 felvett hallgatóval zártuk. Ebben a létszámban természetesen nincsenek benne a pótfelvételis eredmények, illetve a szakirányú továbbképzési szakokra felvettek. Ez utóbbiakra augusztus 31-éig lehet jelentkezni.

Igen népszerű posztgraduális szakjaink vannak. A teljesség igénye nélkül szeretném megemlíteni a fejlesztő-differenciáló mentorpedagógus, a pályaorientációs mentor, az alkalmazott szociális gerontológia, az iskolai szociális munka szakokat. De unikálisnak mondhatók a hitéleti posztgraduális szakjaink is (testteológia, egyházi közösségszervezés, élethigiénia és spiritualitás). Mindezek mellett pedig egyre népszerűbbek a felnőttképzéseink, mint például a segítő beszélgetés a katekézisben vagy a lelkinapok és lelkiélet szervezése.

Fotó (archív): Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2025. augusztus 24-i számában jelent meg.