a hóvirág ki esztendeig
a földben hált
mikor a tél elveszíti a hatalmát
önként vagy mert kihajtják
kitör és belakja az erdő alját
vegyél hát róla példát
a Napért elhagyja a sötétet
a melegért a hideget
hát kevesebb volnál te a fűnél
mutasd magad rejtőztél eleget
ha pedig eltérítettek
ha van egy másik kijárat
valamiképpen jelentsd meg
jelentsd meg hol várjalak
mikor a tölgy elég vastag
törzset növeszt magának
kivágatom s deszkájából
két hegedűt csinálok
egyik húzzon az apámért
felkelőt és indulót
másik sírjon az anyámért
mert a könnyem elfogyott
én Istenem be megélném
azt az időt a múltba
mikor a gyászvirágokat
felfalta a tűz lángja
be nagy fénye volt az égnek
ha én akkor elégek
nem tudnám most mi a bánat
s mért keserű az élet
Fotó: Merényi Zita
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria
