„Kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” – Zarándoklat papi és szerzetesi hivatásokért Máriakálnokra

Veres András megyéspüspök köszöntőjében kiemelte, hogy több mint egy éve minden hónap második csütörtökén együtt imádkoznak a Mosoni Esperesi Kerület papjai és hívei új papi és szerzetesi hivatásokért, bár ők még a legkevésbé érzik a szorongató paphiányt, amely nemcsak az egyházmegyét, hanem az egész országot érinti. A papság létszáma nagyon megfogyatkozott, és a kialakult tragikus helyzet sok okát fel lehetne sorolni, de higgyünk abban, amit VI. Pál pápa mondott: az Egyháznak mindig annyi és olyan papjai lesznek, amennyire és amilyenekre szüksége van.

A főpásztor prédikációjában a szentlecke soraira (1Tessz 4,9–10) helyezte a hangsúlyt, amely az Istentől tanult szeretetben való növekedésről szól.

A kereszténységet szokás a szeretet vallásának nevezni, de jó lenne, ha a gyakorlatban is az lenne – kezdte elmélkedését a főpásztor. – A mai levélrészlet segíthet megerősíteni mindnyájunkat abban, hogy ne csak névleg, hanem valóságosan is a szeretetvallás tanúi legyünk. Az apostol azt írja: „Istentől tanultátok, hogy egymást szeressétek…” Parancsba kaptuk a szeretet gyakorlását, mert sokak számára nem természetes a szeretet. Sőt, ha megfontoljuk, akkor mindnyájan tudjuk, hogy a bűn miatt sajnos senki sem tökéletes a szeretetben. Még nehezebb az ellenség szeretete, de bármennyire nehéz tanítás is, csak akkor mondhatjuk magunkat Krisztus tanúinak, ha ennek megvalósítására törekszünk. Pál apostol a Rómaiaknak írt levelében úgy fogalmaz, hogy „kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,5). Vagyis

Isten adja szívünkbe azt a képességét, szeretetét, hogy mindnyájan megtanuljunk helyesen szeretni.

Szoros kapcsolat van ugyanis az istenszeretet és az emberszeretet között. Nem véletlen, hogy János apostol azt mondja, hogy aki nem szereti testvérét, nem szereti Istent sem (1Ján 4,20). Ebből következik, hogy Isten szeretete tesz bennünket alkalmassá arra, hogy tudjunk szeretni. Isten szeretete kiáradt a szívünkbe, tehát mindannyiunknak ehhez az isteni szeretethez kell igazodnunk.

A főpásztor a Szentírásból vett idézetekkel világított rá, milyennek kellene lennie szeretetünknek. Az irgalmas szamaritánus történetére utalva (Lk 10,25–37) a határtalan jelzőt emelte ki, amely mérték nélküli, és mindnyájunknak erre a fajta szeretetre kell törekedni. Ugyanakkor a tékozló fiú története (Lk 15,11–32) meggyőz bennünket arról, hogy ha Isten gyermekei akarunk lenni, és ha Isten szeretete bennünk él, akkor végtelenül irgalmasnak kell lennünk. Hányszor előfordul, hogy inkább végtelenül irgalmatlanok vagyunk, és nem irgalmasok?

Meg kell tanulnunk azt is, hogy kölcsönösen akarjuk szeretni egymást. Viseljétek el egymást nagy türelemmel, alázattal és szeretettel (Ef 4,2). Hatalmas szükségünk van arra, hogy meg is akarjuk élni ezt a kölcsönös szeretetet a mindennapokban, hiszen a szeretet jobbá tesz bennünket. Péter apostol úgy fogalmaz,

a szeretet befedi a bűnök sokaságát

(1Pét 4,8). Sirák fia könyvében azt olvassuk: „az irgalmas szeretet bűnöket engesztel” (Sir 3,30). Nem kétséges tehát, hogy Isten szeretetét napról napra tanulnunk, gyakorolnunk kell, ha Isten gyermekei akarunk lenni. A Tesszalonikaiaknak írt levelet folytatva az apostol úgy fogalmaz: „Csak arra kérünk titeket, testvérek, hogy gyarapodjatok is benne.” (1Tessz 4,10) Szeretetünk sohasem lesz tökéletes, mert nem vagyunk Isten. De

Isten gyermekei vagyunk, és erre a tökéletes szeretetre törekednünk kell. Ebben áll a keresztény élet.

Sík Sándor gyönyörű sorai az Úrhoz fohászkodnak: „Ne hagyj, Uram, megülepednem / Sem eszmében, sem kényelemben / Ne tűrj megállni az ostoba van-nál, / S nem vágyni többre kis mái magamnál.” De jó lenne, ha ezt újra és újra a magunk buzdítására és megerősítésére el-elmondogatnánk: ne engedd, Uram, hogy megülepedjem a szeretetben.

Záró gondolatként a főpásztor az evangélium talentumokról (Mt 25,14–30) szóló tanításáról elmondta:

mindnyájan megkaptuk a magunk képességeinek megfelelő talentumot, hogy szeretni tudjunk és akarjunk.

Vajon élünk-e az Istentől kapott adományainkkal? Meggyőződésem, ha minél több ember lesz, aki az evangéliumi szeretet jegyében képes szeretni, annál erősebb egyházi közösségünk lesz, és abból fakadóan egyre több papi és szerzetesi hivatás születik. Mert ha az emberek megérzik az Isten utáni vágyat, akkor szükségszerűen mindig lesznek olyanok is, akik képesek testvéreiket ezen az üdvösséges úton segíteni, vezetni – fogalmazott Veres András győri megyéspüspök.

A Mosoni Esperesi Kerületben idén még Dunaszigeten, Darnózselin és Mosonban lesz közös imádság papi és szerzetesi hivatásokért minden hónap második csütörtökén, amire szeretettel várják a kedves híveket.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Molnár G. Tamás

Magyar Kurír