Idén Ferenc pápa és elődei – XVI. Benedek, II. János Pál, VI. Pál, XXIII. János – mondatai szolgálnak vezérfonalként a kiállításhoz. Nem véletlen az alkotó választása: Ferenc pápa sokat beszél a békéről, ezért fontosnak tartotta az ő gondolataira irányítani a látogatók figyelmét. Két évvel ezelőtt Kalkuttai Szent Teréz gondolatai szerepeltek az adventi naptárban.
Herczegh Anita a nyitóünnepségen a virágok szépségét dicsérte nagy költőink felidézésével, emlékeztetve, hogy a virág metaforája már az Ómagyar Mária-siralomban is jelen van. Méltatta Kruchió Lászlót, akinek harmóniát, eleganciát, szépséget teremtő munkáját számtalanszor megcsodálta már a Sándor-palotában is, s aki a hagyományost ötvözi a szokatlannal magas szakmai színvonalon. Melegséget, otthonosságot kívánt az elkövetkező időszakra emberi kapcsolatainkban, családjainkban.
Pogácsás Tibor országgyűlési képviselő személyes emlékként felelevenítette, amikor először egy kis üzlet udvarán láthatták a kiállítást, amely azóta beleépült a város éves programtervébe, közvetíti azt a békességet, szeretetet, amelyre mindannyian vágyunk.
Az alkotó, Kruchió László hangsúlyozta: hiszi, hogy a szépség boldogságot, reményt ad az életünknek, és a kiállítás optimizmust sugall. Kijárat a rohanó világból, amely egyre gyorsabban suhan mellettünk. Egy kapu szimbolizálja a kijáratot: szeretné, hogy minél többen átlépjenek rajta és egy másik dimenzióba kerüljenek, befogadhassák a szépséget, lelkileg töltekezhessenek. Az emberi kapcsolatoknál nincs fontosabb, és ezeket akkor lehet megőrizni, ha egy járvány, egy háború nem eltaszít minket egymástól, hanem még jobban összefog. Minden közösségformáló rendezvénynek az a célja, hogy megerősödjünk, bízzunk egymásban és szeressük egymást. „Mi csak megformáltuk, amit a természet elénk ad” – mondta az alkotásokról. És ezzel inspirációt is szeretne adni mindenkinek az otthona feldíszítéséhez.
A megnyitón Várnai Adrienn énekelt ünnepváró dalokat. Az idei mottót József Attila verse ihlette: „Tűzoltó leszel…” Kérdésünkre Kruchió László elmondta, annak fontosságát szerette volna kiemelni ezzel, hogy a vágyakkal, reményekkel teli gyermeki szívünk megmaradjon, meg tudjuk őrizni ártatlan gyermeki hitünket, reményünket. Ő arra vágyik, hogy sok ember látogasson el a kiállításra, váljon a találkozások helyévé. Már másnap reggel visszajelzést is kapott arról, hogy teljesül ez az álom: egy idősebb hölgy jött ki, mert a megnyitón akkora tömeg volt, hogy nem tudta végignézni az alkotásokat. Elmondta, hogy a sok unoka, rohanás közepette milyen jó volt találkozni a szomszédaival régi osztálytársával, és végre volt idő beszélgetni velük.
Két évvel ezelőtt került kényszerből az adventi installáció a monori Vigadó épületéből szabad térre, mert a járvány miatt zárt térben nem lehetett megrendezni. Akkora sikere volt a szabadtéri rendezvénynek, hogy idén sem változtattak a helyszínen. Fotósarok is várja a látogatókat, ahol ünnepi díszletek között készíthetnek fényképet családjukról, barátaikról. December 6-ig szeretettel várnak mindenkit Monoron a katolikus nagytemplom előtti téren a kiállításra.
Szerző: Thullner Zsuzsanna
Fotó: Cserényi Noémi; Sipos Vince
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria