„Kijutottunk a pokolból” – A Caritas munkatársai több száz embert menekítettek ki Oleskiből

Az országos, a kijevi és a csernyihivi Caritas munkatársai is ott voltak, amikor október 31-én fogadták az oleski lakosokat a belarusz határnál. Az emberek az evakuálás során az oroszok által ideiglenesen megszállt városból az ukrán ellenőrzés alatt álló területre érkeztek.

„Megrendítő nap volt” – idézi fel Tetjana Sztavnicicsi, az ukrán Caritas elnöke. „Az evakuáltak között minden korosztályból voltak emberek, de sokan voltak idősek, akiknek a mozgáshoz is segítségre volt szükségük. Kimerültek voltak, nemcsak az utazástól, hanem mindattól, amit az elmúlt hónapokban és években át kellett élniük.”

– Milyen körülmények között éltek Oleskiben?

– Az év eleje óta súlyos humanitárius válság sújtotta Oleskit: az emberek gyakorlatilag nem jutottak élelmiszerhez, nem volt egészségügyi ellátás, a terület fölött folyamatosan drónok repültek, és mindenütt aknák voltak. A kahovkai gát 2023-as lerombolása után a város nagy részén megszűnt az áram-, a vízellátás, a fűtés. Az emberek abból éltek, amit maguk meg tudtak termelni: apró adagokra osztották az élelmet, hogy több napra elegendő legyen, és minél többen osztozhassanak rajta. Akiknek volt hozzá erejük, húsz kilométert gyalogoltak vagy kerékpároztak egy keskeny, aknamezők közötti ösvényen, hogy a közeli faluban élelmiszert vásároljanak.

Voltak azonban, akik soha nem tértek vissza. Akik pedig nem tudtak útnak indulni, csapdában voltak.

Amikor fogadták ezeket az embereket, mi volt az, ami a leginkább megrendítette önöket?
A traumák egymásra rakódása. Egy férfinak segítettünk ukrán SIM-kártyát tenni a régi Nokiájába. Amikor megkérdeztük, milyen volt az élet Oleskiben, a 2023-as árvízzel kezdte a történetét: embereket mentettek ki a vízből, majd végül azok holttestét kellett kiemelniük, akik megfulladtak. Csak ezután beszélt a meggyilkolt szomszédjáról, a lerombolt házáról, a drónokról és az aknákról. Újra és újra ezt ismételgette:

Olyan szép kisváros volt, most pedig minden elpusztult.”

– Mit láttak rajtuk, amikor leszálltak a buszokról?

– Őszinte öröm volt az arcukon. Amikor megérkeztek a buszok, az ablakok mögött felderültek az arcok, az emberek integettek a kint várakozóknak. A sátrunk közelében egy férfi az üvegen keresztül felismerte a nővérét. Amint kinyílt az ajtó, a nő szinte kiesett a buszból, egyenesen a testvére karjaiba. Többször is láttunk hasonló jeleneteket, családtagok találtak újra egymásra.

Az emberek végtelenül boldogok voltak, hogy ismét szabad ukrán földre léphettek.

– Miben segítettek a Caritas munkatársai?

– A Caritas sátránál meleg teával, kávéval, harapnivalóval és wifi-hozzáféréssel vártuk az érkezőket; emellett ukrán SIM-kártyákat is osztottunk azoknak, akiknek szükségük volt rá. A kijevi Caritas megszervezte, hogy az evakuáltak családtagjai is ott lehessenek, amikor szeretteik leszállnak a buszról. Az országos, a kijevi és a csernyihivi Caritas egyetlen csapatként dolgozott együtt. A segítségnyújtásunk nem ér véget a határnál: ágyneműt és meleg ételt biztosítottunk a kijevi kórházakban ápolt embereknek, munkatársaink és pszichológusaink pedig mindenki rendelkezésére állnak, akinek további támogatásra van szüksége.

Az emberek nem egyedül érkeztek: egy egész teherautónyi állat is velük jött, Oleski megszállt területéről. Ez is mélyen megrendített. Egyrészt az emberség megnyilvánulását láttam benne, amely a teremtett világ iránti gondoskodásban, az emberek állataik iránti szeretetében mutatkozott meg. Igazán szép volt.

– Az elmúlt héten az ukrajnai Caritas munkatársai az ukrán ombudsmani hivatalban dolgoztak: fogadták az oleski lakosok segítségkérését, felmérték szükségleteiket és azt, hogy szeretnének-e az ukrán ellenőrzés alatt álló területre távozni. Nem lehetett egyszerű művelet.

– Az előkészületek éjjel-nappal zajlottak, az ombudsmani hivatal telefonvonalai egy pillanatra sem hallgattak el. Valóban versenyt futottunk az idővel, hogy az emberek pontosan megértsék, mi történik, és tudják, hogyan vehetnek részt a műveletben. A teljes humanitárius akciót néhány nap alatt kellett lebonyolítani. Október 23-án hivatalosan is megerősítették a humanitárius missziót és az Oleskiben elrendelt ideiglenes tűzszünetet. Október 27-én életbe lépett a helyi fegyverszünet. Október 29-én aknamentesítették az utakat, és felpakolták a segélyszállítmányokat. Október 30-án az ukrán küldöttség elérte Oleskit, átadta a segélyeket, és megkezdődött a civilek evakuálása. Október 31-én az evakuáltak megérkeztek Kijevbe. November 1-jén véget ért a tűzszünet.

– Vannak még olyanok, akik el szeretnének menni? Milyen most a helyzet Oleskiben?

– Nem hoztak nyilvánosságra hivatalos adatokat arról, hányan tartózkodnak még Oleskiben, illetve hányan hagyták el a várost. Azt azonban tudjuk, hogy vannak, akik különböző okokból ott maradtak. Azok közül, akik szombaton megérkeztek Ukrajnába, egy nő a buszról leszállva egyszerűen így foglalta össze a történteket: „A pokolból jutottunk ki.” A misszió élelmiszert és alapvető gyógyszereket is juttatott el a városban maradóknak. Az ombudsmani hivatal jelenleg nemzetközi partnerekkel dolgozik azon, hogy létrehozzanak egy működő folyamatot, és újabb humanitárius folyosókat nyissanak más, blokád alatt álló települések felé.

– Milyen reményekkel és várakozásokkal tekintenek a jövőbe?

Azt remélem, hogy ez csak a kezdet. Oleski megmutatta, hogy lehetséges: egy korlátozott, helyi szintű tűzszünet megvalósulhatott. Az akció egyes részleteiről eltérőek lehetnek a vélemények, de bennem egy egyszerű tény maradt meg: több száz embert sikerült kimenekíteni rendkívül nehéz helyzetéből. Az eset megmutatta, hogy ha ráirányítjuk a figyelmet egy konkrét helyzetre, és elkötelezetten dolgozunk a megoldásán, annak kézzelfogható eredménye lehet. Azt is bizonyítja, hogy ha megvan az akarat, el lehet érni a fegyvernyugvást.

Számomra Oleski olyan volt, mintha meggyújtottunk volna egy gyertyát. Imádkozom, hogy sok másik is kövesse.

– Miért? Kifejtené bővebben?

– Oleski csupán egy kis része valami sokkal nagyobbnak. Ukrajna területének mintegy húsz százaléka orosz megszállás alatt áll, kívül az ukrán hatóságok és a nemzetközi szervezetek, például az ENSZ hatáskörén. Nem tudjuk, hány ember él ott, milyen a fizikai állapotuk, és milyen lelki terheket hordoznak. Az információink azoktól származnak, akiknek már sikerült elmenekülniük. A Caritas Ukrajna és a Caritas Voliny más humanitárius szervezetekkel együtt egy másik, Belarusz felé vezető határátkelőnél is jelen van, ahol nap mint nap fogadjuk a megszállt területekről menekülő embereket. Minden megmentett élet számít.

Aki egyetlen embert megment, az az egész világot menti meg; az elmúlt hétvégén pedig közösen több száz világot mentettünk meg.

Mély hálámat fejezem ki mindazoknak, akik mozgósították erejüket, beszéltek az oleski helyzetről, és hozzájárultak ahhoz, hogy a közvélemény figyelme ráirányuljon. Külön köszönet illeti a Caritas-hálózat valamennyi munkatársát, akik fáradhatatlanul dolgoztak azért, hogy a misszió sikerrel járjon.

Forrás: AgenSIR

Fotó: Danylo Antoniuk/ANADOLU/Anadolu via AFP; Caritas.ue

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír