„Kinek tartotok engem?”

A mai evangéliumban leírt történet fordulópontot jelent Jézus evangéliumhirdetésében. A nagy tömegeket megmozgató kezdeti sikerek után egyre fenyegetőbbé válnak Jézus számára a jeruzsálemi hatóságok és a farizeus párt vizsgálódásai és gyanúsításai; a tömegek pedig kezdenek elmaradozni, mert Jézus viselkedése nem felel meg várakozásaiknak.

Jézus, csupán tanítványai kis csoportjának kíséretében, Izrael határain kívüli vidékekre vándorol, és eljut egészen Fülöp Cezáreája környékére, amely Galileától északra fekszik. Itt zajlik le Jézus és a tanítványok között az a párbeszéd, amely a tanítványokat döntő választás elé állítja.

A beszélgetés kezdetén Jézus csak azt kérdezi, hogy mi mindent mondanak róla az emberek, a tanítványok pedig könnyed csevegés formájában mesélik el mások különböző vélekedéseit. Hirtelen azonban Jézus egyenesen hozzájuk fordul, és nekik szegezi a kérdést: „És ti, ti kinek tartotok engem?” Erre elnémulnak a tanítványok. Érzik, hogy eljött a döntő pillanat: színt kell vallaniuk arról, hogy kinek hiszik Jézust. A döbbenetes csendben megszólal Simon Péter: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!”

Jézus és az apostolok arámi nyelven társalogtak, az evangéliumokat viszont görögül írták, ezért szerepel itt a Krisztus szó, ami görögül „Felkentet” jelent. Ez a „Felkent” pedig senki más, mint az, akit héberül Messiásnak hívtak, vagyis a próféták által meghirdetett, a Jézus korában várva várt, a Szentlélek által végérvényes szabadítóként „felkent” Üdvözítő, aki elhozza Isten Országát. A messiásvárásnak különböző formái léteztek a korabeli zsidók között, de közös vonásuk az, hogy ez a messiás a végső Mértékadó, aki megvalósítja Isten jóságos királyi uralmát, és országának sohasem lesz vége.

Jézus elfogadja Péter hitvallását, és kijelenti, hogy nem „test és vér”, vagyis nem emberi megfontolások révén jutott el Péter erre a meggyőződésre, hanem az Atyaisten belső megvilágítása által. Máté evangéliuma Péter e hitvallásához hozzáfűzi Jézusnak Péterhez intézett kijelentését: Jézus új nevet és csodálatos megbízást ad Simonnak. Megtartva az eredeti arámi nyelvű szót, ezt a kijelentést így fordíthatjuk: „Te Kefa vagy, és erre a Kefára fogom építeni egyházamat.” Az arámi Kefa szó követ vagy sziklát jelent. Tehát a rendíthetetlen hitével az egyház „alapkövéhez”, Jézushoz (1Kor 3,11) ragaszkodó Péter lesz az a szilárd alap, amelyre Jézus Isten új népének gyülekezetét építi, és ezért a „pokol (hádesz) kapui” (értelemszerűen fordítva: „a halál erői”) nem vesznek erőt rajta.

Jézus további két kifejezése: a „mennyek országa” (vagyis Isten országa) kulcsainak átadása és a kötő és oldó hatalom megadása szintén Péternek az egyházban betöltött vezető feladatát jelzi. A katolikus egyház hite szerint ez a péteri megbízatás a világ végéig érvényes, és azt a mindenkori római pápák gyakorolják. Akárcsak Szent Péter, ők is csupán gyenge emberek, de a Szentlélek megőrzi őket az igaz hitben, és ezt hirdetik minden népnek és nemzetnek a világ végéig. Jézus ígéretéhez híven ezzel megerősítik a hitben testvéreiket (Lk 22,32).

Nemeshegyi Péter SJ

Magyar Kurír