„Krisztus az ige kapuján belép az életembe” – Az Életige-körök Országos Találkozójára készülve

– Már az utolsó simításokat végzitek az első alkalommal megrendezésre kerülő Életige-körök Országos Találkozójának előkészítésén. Ki szervezi ezt az eseményt, és miért?

– A Fokoláre Mozgalom a szervező. Az utóbbi időben sok olyan híradás jött, hogy az országban nemcsak a mozgalom berkeiben működnek Életige-körök, hanem más közösségekben, plébániákon is. Velük nincs kapcsolatunk, és arra gondoltunk, hogy fontos lenne és megtermékenyítő, hogyha találkoznánk és megosztanánk egymással az ige élésének tapasztalatait. Protestáns gyülekezetekben is vannak, akik ezt a fajta igeélést próbálják, tehát magától értetődő volt, hogy találkozzunk, és akkor a Krisztusban megélt egységgel mindannyian megerősödhetünk ezen az úton.

– Mi lesz a nap programja és kiket vártok ide? Csak ezeknek a bizonyos Életige-köröknek a tagjait?

– A program mindenki számára nyitott. Elsősorban azokat szólítottuk meg, akikről tudtunk, akik igekörökben élik az igét. De természetesen azokat is várjuk, akik most figyelnek fel arra, hogy Isten igéjének megvalósítása, megélése keresztény életünk legalapvetőbb mozzanata. Lehet, hogy valaki ismeri és éli az élet igéjét, amit több helyen meg lehet találni, templomokban, a Magyar Kuríron is, és szívesen megismerkedik másokkal, akiknek ez szintén fontos.

Szeretnénk bemutatni az életige élésének elvét, módszerét, erről lesz előadás és aztán tapasztalatok megosztása, csoportbeszélgetés, imádság, közben egy-egy ének. A legfőbb célunk azonban az, hogy megismerjük egymást, és mindenki teret kapjon, hogy megossza a többiekkel az élményeit.

– Mint említetted, akik a Magyar Kurírt olvassák, minden hónapban találkozhatnak az Élet igéje című kis szöveggel. Mi ez tulajdonképpen?

– Chiara Lubichnak és társainak, akik körül a Fokoláre Mozgalom megszületett, szinte legelső felfedezése volt, hogy

ahhoz, hogy az Ige, az örök Isten, a második Isteni Személy életünkben mindig jelen legyen, az kell, hogy az élő Ige lakást vegyen bennünk és életté váljon. Ez azt jelenti, hogy minden pillanatban meg kell élnünk az Igét, mert Krisztus minden pillanatban folyamatosan akar bennünk élni.

Ezt a folyamatos jelenlétet úgy próbáljuk elmélyíteni az életünkben, hogy egy hónapig a Biblia egyik igéjére koncentrálunk. Ez nem azt jelenti, hogy csak azt az igét éljük, hanem azt jelenti, hogy ezen az igén keresztül, mint kapun lépünk be a krisztusi életbe. Vagy mondhatnám úgy is, hogy Krisztus ezen a kapun lép be az én életembe. Ha egy hónapon keresztül folyamatosan és intenzíven élem az adott igét, akkor sok tapasztalatom lesz, és ha később bármikor hasonló szituáció adódik, akkor beugrik, hogy itt most hogyan élhetek Jézus szava szerint.

Az igéhez fűzött magyarázat, amit korábban mindig Chiara Lubich, halála óta pedig különböző teológusok írnak, ahhoz segít, hogy rögtön el tudjunk indulni, hogy mit is jelent az adott ige, hogyan lehet gyakorlattá váltani.

– Még arról beszélnél egy kicsit, hogy néz ki egy ilyen életige-kör?

– Nem egyformák ezek a csoportok, nincs egy kötelező menetrend vagy módszertan. De alapvetően az a lényegük, hogy nem egyedül próbálkozom. Túl a Jakab levélben hallottakon, miszerint az igének ne csak hallgatói, hanem megcselekvői legyetek (vö: Jak 1,22–25), az is nagyon fontos, hogy megosszuk egymással a tapasztalatainkat. Tehát az életige-körökben nemcsak felolvassuk az igét, elmondjuk, hogy mit, vagy hogyan kellene tenni, hanem az előző hónapban megélt tapasztalatainkat is megosztjuk.

Ha jól éltem az igét, akkor azok már nem az én cselekedeteim, hanem a bennem élő igének a tettei lesznek, és ezek elmesélésével segítséget tudunk adni a többieknek, hogy hogyan nyissuk ki a szívünket, lelkünket, életünket, hogy Jézus helyet kapjon és működjön bennünk.

– Zárszóként mondanál valamit arról, hogy neked mit jelent élni az igét?

– Először is végtelen nagy örömet és biztonságot ad, hiszen ez Istennek akkora ajándéka, hogy az ember szinte föl sem foghatja: hogy Krisztus önmagát ajándékozza nekem.

Akkor, amikor élem az igét, akkor megvalósul Jézus ígérete: aki megteszi az én tanításomat, hozzá megyek és lakást veszek benne (vö. Jn 14,23).

Ez önmagában az embernek a non plus ultrája, nincs több annál, minthogy Isten lakást vesz bennem, hordozója lehetek az örök Igének, eszköze lehetek az örök Igének, hogy általam az ő irgalmas, jóságos szeretetét megvalósítsa a világban.

– És egy tapasztalatot is tudsz mondani?

– Az ehavi életige: „Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg!” (1Tessz 5,21) Tegnap nagyon zaklatott és zsúfolt napom volt. Játszanom kellett, hogy mi fér bele, ami feltétlenül szükséges, és mit kell esetleg elhagyni. Ebben a keresgélésben az ige élése segített, hogy vizsgáljak meg mindent, és a jót tartsam meg. Ne azt keressem, hogy nekem mi kellemes, én mit tartok fontosnak, hanem nézzem meg, hogy mi az, amit a Lélek akar, és azt tartsam meg, ami az ő szándéka szerint a jó. Így bizonyos dolgok ugyan elmaradtak, de például a Lélek indításából a másnapi Házasság hete rendezvényhez szükséges előkészületet megcsináltam, még ha bizonyos értelemben ahhoz kevesebb kedvem lett volna. Ez látszólag racionális dolog, de valójában Krisztusnak a döntését akartam meghozni, és remélem, hogy sikerült is ezt a Lélek által megtenni.

Szöveg: Paksy Eszter/Fokoláre Mozgalom

Fotó: Fokoláre Mozgalom

Magyar Kurír