„Krisztus a Balaton partján új életet adott nekem” – Hitéről tett tanúságot Lackfi János Nagykátán

Nagy öröm volt számunkra, hogy Lackfi János író, költő az Élő kövek című rendezvénysorozat egyik alkalmán ellátogatott közösségünkhöz, hogy hitéről beszéljen nekünk, valamint arról, hogyan éli meg feleségével, Júliával, hat gyermekével és öt unokájával Krisztus-követő életét.

Egy történettel indított, mellyel minden jelenlévőt szeretett volna arról elgondolkodtatni, hogy mi vajon találkoztunk-e már Krisztussal, és átadtuk-e magunkat egészen a vele való találkozás lefegyverző erejének. Krisztus úgy beszél, hogy a templomőrök nem tudják elfogni; nem fizikailag nem bírnak vele, hanem lelkileg.

Úgy beszél Jézus, hogy nem lehet neki ellenállni – Isten beszél általa, szavaiból erő árad. Engedjük, hogy megszólítson! Engedjük, hogy ellenállhatatlanul beszéljen hozzánk!”

– bátorított mindenkit Lackfi János.

Ezután a 2023 karácsonyán vele történteket mesélte el, amikor szívrohamot kapott, kórházba került, és megműtötték. Az orvosok – bár ünnep volt – nagy figyelemmel fordultak felé, és a legjobb tudásuk szerint küzdöttek az életéért. Egy sztentet építettek be a szívébe (ez egy kicsi, tágítható, henger alakú vékony háló, amely a test beszűkült artériájába helyezve kitágítja azt – a szerk.). Jól tűrte a szenvedést, nem tett szemrehányást az Úrnak a fájdalmaiért. Másnap a Perbált is ellátó budakeszi plébános, Harkai Gábor atya vitte el neki az Oltáriszentséget, majd három hét rehabilitáció következett Balatonfüreden.

A Balaton partján sétálgatva eszébe jutott, hogy korábban, amikor Szent Ignác-i szemlélődést végzett (újszövetségi jelenetekkel imádkozott, és a történet egyik szereplőjének helyzetébe képzelte magát), Keresztelő Szent János szerepébe lépett, aki a Jordán vizében találkozik Jézussal. Ebben az imájában a Jordán folyó Balatonként jelent meg előtte, és nem értette, hogy jön képbe a tó. A szívrohama után azonban rájött, hogy Krisztus a Balatonnál adott új életet neki, ezt a csodát látta meg korábban. Jézus megmentette őt, új életet és új lehetőséget kapott tőle.

Lackfi János felépülése után életmódot váltott: tízezer lépést próbál tenni naponta az egészségéért. A sétának, gyaloglásnak is megtalálta az értelmét: szent semmittevésnek nevezte, amelyet persze imával is el lehet tölteni.

Isten a mezőn virágszőnyeget terít a lábam alá, miközben sétálok. Olyan jó rácsodálkozni a túlcsorduló mértékkel mért színpompára, a Teremtő gazdagságára!”

– mondta.

A dadogás zsoltára című versét felolvasva a nagykátai templomban a megbocsátás fontosságáról beszélt. „Nem akarok semmi mást én, földhöz hegesztett és ég fele pöckölt senki-semmi, csak benned lenni.”

A nagyböjtben jó lehetőség, hogy megbánhatjuk bűneinket, és micsoda ajándék, hogy Jézus szeretettel tekint ránk, bűnösökre. Még Júdás árulásakor sem vádolta semmivel a tanítványt, hanem azt mondta: „Most dicsőül meg az Emberfia.” Lackfi János megosztotta azt is, hogy nagyon szereti a rózsafüzért imádkozni, és hogy micsoda fegyver ez az imádság a gonosz ellen.

Tanúságtétele után dedikálta versesköteteit, és vidám beszélgetésbe elegyedett a hívekkel. Nagyon sokan hallgatták őt, és olyan testvérek is eljöttek erre az alkalomra, akik korábban még nem voltak Élő kövek alkalmon. Bízunk benne, hogy máskor is láthatjuk majd őket, és hogy sok gondolatot, ajándékot vittek magukkal a szívükben.

A plébánián az Élő kövek csoport körében egy kis agapé mellett kötetlenül beszélgettünk Lackfi Jánossal, aki a jó kedélyből, derűből nem fogyott ki, és testvérként diskurált fiatallal, időssel egyaránt.

Szöveg: Babinszkiné Karczub Mária

Fotó: Sonline.hu

Forrás: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír