„Láthatóvá tenni a láthatatlant” – Ars Sacra Fesztivál

Hét év alatt közel negyedmillió ember, több mint ezeregyszáz esemény, százötven településen: az Ars Sacra Fesztivál, leánykori nevén Szakrális Művészetek Hete története számokban. Idén szeptember 19–28. között a fővárosban, vidéken és még a határon túli településeken is közel 410 program várja az érdeklődőket, a hagyományosan minden évben szeptember második felében megrendezett Nyitott Templomok Éjszakáján pedig száz templom tárja ki kapuit, mutatja meg titkait a látogatóknak.

– De hogyan is kezdődött mindez?

– Legelőször 2007-ben sikerült megszervezni a Szakrális Művészetek Hetét, az akkori budapesti városmisszió részeként. Barátaimmal, Toroczkay Ilonával és Kolek Ildikóval sokat gondolkoztunk azon, hogyan lehetne „rábeszélés” nélkül evangelizálni, hogyan tudnánk részt venni a programban, aztán rájöttünk, a hitünk, a megváltás örömét mi legjobban szakmánkon, a belsőépítészeten keresztül tudjuk átadni. A belsőépítészet pedig az iparművészetek közé tartozik, így megkerestük az Iparművészeti Múzeum igazgatóját azzal a kéréssel, hogy szeretnénk, ha egy szakrális ötvösművészeti kiállítást szerveznének.

Ez volt az első program. Aztán felfedeztük, hogy mennyi kincs van múzeumainkban, amik mind Isten lábának nyomát hordozzák itt a földön – a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal karöltve, lelkes önkéntesek segítségével végül harmincnégy ingyenes programra vártuk látogatóinkat. Azóta minden évben a Kulturális Örökség Napjaival párhuzamosan rendezzük a fesztivált. 2008-ban Budapesten kívül már a nagyobb vidéki városok is csatlakoztak az Ars Sacrához, 2009-ben pedig sor került az első külhoni programjainkra is.

– Miként lehetne meghatározni a szakrális művészet(ek) fogalmát, mit jelent ez a kifejezés?

– Fontos, hogy a szakrális művészet nem egyenlő a vallásos művészettel. Minden, ami magas színvonalú, ami emelkedett, ami a szépet, a jót és az igazat közvetíti, az mind szakrális, mert Isten tulajdonságaiból mutat meg valamit. A létünk földi valóságon túlmutató reményét és jövőjét mutatja meg, tulajdonképpen a láthatatlant teszi láthatóvá. A művészet az emberiség közös nyelve, a teremtett világ szépségére rácsodálkozva pedig felfedezhetjük, hogy Isten a legnagyobb művész.

– Ezért választanak minden évben egy-egy szentírási idézetet a fesztivál mottójául?

– Többek közt. 2008-ban, amikor másodszor álltunk neki a szervezésnek, immár a városmisszió „Reményt és jövőt adok nektek!” jeligéje nélkül, szükségünk volt valami irányadó gondolatra, amire fókuszálni lehet, amivel témát tudunk adni a felkért művészeknek, meghívott előadóknak, kiállítóhelyeknek, tárlatszervezőknek. Idén Máté evangéliumából választottunk: „Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14)

A bibliai gondolathoz általában még társítunk más, a művészethez kapcsolódó kísérőszöveget is, 2014-ben Romain Rolland francia írót idézzük: „A művész igazi hivatása: eljuttatni a fényt az emberi szív mélyébe.”

– Ami – úgy tűnik – tökéletesen összefoglalja a fesztivál lényegét…

– Illetve az egész szervezés-rendezés lelkiségét. Mi nem vagyunk profi szervezők, nincs PR-stratégiánk, nincs teljesítménykényszer. Lelkes önkénteseink vannak, sok-sok támogatónk és partnerünk, akiknek nagyon hálásak vagyunk, valamint művészeink, akik kérésre, jószántukból és ingyen állítanak össze előadóesteket, szerveznek tárlatvezetéseket, vagy nyitják meg galériáikat. Mindezt az Úr építi. 2007-ben elkezdtünk „őrtüzeket” gyújtani, melyek egyre nőttek az évek során, mára óriási nagy láng lett belőlük.

– Lehet még tovább növelni a lángot vagy új tüzeket gyújtani? Mik a jövőbeni terveik?

– Egyrészt 2015-ben szeretnénk tényleg az egész Kárpát-medencére kiterjeszteni az Ars Sacrát, ebben a kezdetektől támogat minket Erdő Péter bíboros úr, az ő javaslatára keresett meg minket a Háló közösség, akik a jövőben nagyon sokat segíthetnek majd nekünk. Ezenkívül reményeink szerint 2016-ra már az európai városmissziós program többi fővárosában (Párizs, Brüsszel, Lisszabon, Bécs) is fel tudjuk majd mutatni közös, európai kultúránk keresztény gyökereit, hiszen az Európai Örökség Napjait ezekben a városokban is mindig megrendezik, van rá lehetőség, hogy az Ars Sacra Fesztivált máshol is hozzákapcsoljuk. A Nyitott Templomok Éjszakájával egyszer ez már megvalósult: eredetileg a bécsi városmisszió eseménye volt, tőlük vettük az ötletet. Idén az eddigi évektől eltérően azonban már Nyitott Templomok Napját rendezünk, a kisebb, falusi templomoknak így sokkal alkalmasabb, könnyebb – a nagyobb közösségek által szervezett programok pedig minden gond nélkül belefolyhatnak az éjszakába. Így is, úgy is a rendezvénysorozat egyik legizgalmasabb programja lesz.

– Milyen eseményeket emelne még ki?


– Mindenképpen ajánlanám a történelmi egyházak közös zenei áhítatát, amire minden évben a Szent István-bazilikában kerül sor – személyes kedvencem. Aztán a FUGA-ban megint sor kerül a hagyományos Szakrális Építész-Belsőépítész Konferenciára, idén a szeretet a fő témája. Rendkívül izgatottan várom a zsámbéki Keresztelő Szent János-iskola Diákok a magyar szakrális örökség őrzésében című pályázaton nyertes munkáinak kiállítását, illetve a Vízivárosi Galéria Fényt hozzon… című tárlatát. Emellett mindenkinek javaslom a szakrális kortárs zenei esteket, a marosvásárhelyi színművész, Sebestyén Aba Bolyai János életéről szóló monodrámáját, valamint Malcolm Bilson fortepianokoncertjét. (A fortepiano a csembalónál erőteljesebb, de a mai zongoránál kisebb dinamikájú billentyűs hangszer, főleg a 18. században használták. – A szerk.) És természetesen mindenkit szeretettel várunk az Ars Sacra ünnepélyes megnyitójára a Nemzeti Múzeumba, illetve az egyhetes programsorozat zárórendezvényére, Bogányi Gergely zongorakoncertjére az Iparművészeti Múzeumba. Hagyják, hogy a séták, koncertek, kiállítások, templombemutatók és előadások felmelegítsék szívüket, hogy újra meg újra betöltse lelküket az a fény, amelynek ajándékaként a világ világossága lehetünk!

Fotó: Thaler Tamás

Sárdi Krisztina/Magyar Kurír