„Lényeges pillanathoz érkeztünk” – A szinódus október 21-i sajtótájékoztatójának összefoglalója

„Pénteken délután tartottuk a különféle témákban dolgozó tanulmányi csoportok és a szinódus résztvevői közötti találkozót. Hétfőn reggel pedig Víctor Manuel Fernández bíboros, a Hittani Dikasztérium prefektusa közleményt adott ki az 5. tanulmányi csoport munkájáról” – számolt be Paolo Ruffini a sajtó képviselőinek. Hozzátette, hogy „a pápa ma délelőtt jelen volt az általános gyűlésen, amikor is a jelenlévők tapssal üdvözölték Fernández bíboros beszédét”.

Paolo Ruffini elmondta, hogy a szinódus résztvevőiben élénken élnek Ferenc pápának a vasárnapi szentté avatáson mondott szavai: „A szentté avatás eseménye azért is jelentős, mert a missziós vasárnapon és a szinódusi utunk szívében történt.” Ezt követően emlékeztetett arra, hogy október 25-én, pénteken 17 órakor a Palazzo San Calistóban tartják a „Sportszinódus” című rendezvényt, amelyre sok szinódusi résztvevő is jelentkezett. Az eseményt az Athletica Vaticana egyesület és a Kulturális és Oktatási Dikasztérium együtt szervezi. Célja, hogy teret adjon az olimpikon, paralimpikon és a migráns sportolókkal folytatott párbeszédnek, ahol reményük szerint „a béke és a kölcsönös szolgálat témái mentén tudunk találkozni”.

A záródokumentum tervezetének bemutatása

Sheila Pires, az információs bizottság titkára arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy a szinódus második ülésszakának utolsó hetéhez érkeztek.

A napot (október 21-én) a Szent Péter-bazilikában tartott szentmisével nyitották meg. Homíliájában Mario Grech bíboros, a szinódus főtitkára kiemelte, hogy

a szinódust új kezdetnek kell tekinteni, amelynek célja Isten igéjének hirdetése mindenki számára”

A szentmisét követően a résztvevők összegyűltek a VI. Pál teremben, ahol Timothy Radcliffe OP domonkos teológus elmélkedésével folytatódott a nap. Beszédének középpontjában a szabadság és a felelősség témája állt.

Az elmélkedés után Jean-Claude Hollerich bíboros, szinódusi főrelátor úgy mutatta be a záródokumentum tervezetét mint: „ideiglenes szöveget, amelyet bizalmasan kell kezelni, de nem az átláthatóság hiánya miatt, hanem azért, hogy a további párbeszéd számára nyitott és derűs környezetet tartsunk fenn”. Minden résztvevő kapott egy példányt a közös munka eredményeként létrejött szövegből. Az eredeti, az olasz nyelvű dokumentum az összehasonlítási alap, de a fordítások a szinódus többi nyelvén is rendelkezésre állnak.

„A záródokumentum az eddig folytatott párbeszédek eredménye, amely gazdag utat járt be, és magába foglalja az évek során a szinódusi folyamat különböző fázisaiban végzett összes munkát – mutatott rá a sajtótájékoztatón Sheila Pires. – A szakértők keményen dolgoztak, figyelmesen meghallgatták az elhangzottakat, valamint megvizsgálták a kiscsoportok jelentéseit. A teológusok hozzájárulása jelentős volt mind a dokumentum, mind a fórumok szempontjából.”

A szervezők végezetül köszönetet mondtak Maria Ignazia Angelini bencés nővérnek és Timothy Radcliffe domonkos szerzetesnek az elmúlt hetek elmélkedéseiért, amelyek a szinódus munkáját és a záródokumentum kidolgozását segítették.

A délutáni munka

„Ma délután a résztvevők kiscsoportokban dolgoztak, hogy megosszák egymással azokat a kihívásokat, álmokat és új motivációkat, melyek a szöveg olvasása során bennük született” – tájékoztatta a sajtó képviselőit Sheila Pires.

A délelőtt Marcelo Pérez jezsuita atyáért mondott imával ért véget, akit nem sokkal a vasárnapi szentmise bemutatása után gyilkoltak meg a mexikói Chiapas államban.

A sajtótájékoztatón Matteo Zuppi bíboros, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke; Timothy Radcliffe OP; Nathalie Becquart nővér, a szinódusi főtitkárság altitkára és Manuel Nin Güell, a görögországi bizánci rítusú katolikusok apostoli exarchája is részt vett.

Beszédében Matteo Zuppi bíboros mindenekelőtt Bologna városához intézte gondolatait, annak az érsekségnek a székhelyéhez, amelynek ő a lelkipásztora. Az olasz Emilia-Romagna régiót az elmúlt napokban különösen próbára tette az árvíz és az áradás, amely emberek százait kényszerítette otthonaik elhagyására. Ezután a VI. Pál-teremben hetek óta zajló párbeszéd tapasztalatát emelte ki, amely – mint fogalmazott – „nem eszköz, hanem alapja magának az Egyháznak.” Ezt jelképezik azok az asztalok, amelyek körül a résztvevők leülnek, hogy találkozzanak, beszélgessenek, meghallgassák egymást. Mindezt egy olyan dimenzióban teszik, amely mindig spirituális: nemcsak az elmélkedések és az imádságok miatt, hanem azért is, mert

mindent egyetemes dimenzióban élnek meg, mivel a szinóduson jelen van az egész egyház és az egész világ

– hangsúlyozta Zuppi bíboros. Elmondta, hogy nagy hatással volt rá a nepáli apostoli helynök, Paul Simick beszéde. A szinóduson „azt keressük, ami összeköt bennünket” - mondta a bolognai érsek –, és hogy megoszthassuk a különféle háttereinkből fakadó egyéni érzékenységünket”. „Ennek nagy gazdagsága van. A közösség látványos jele ez egy olyan világban, amelyben mintha az ember feladná saját elképzeléseit.” Az egyház megtapasztal valamit, amit remélhetőleg a világ is megtapasztal majd, hiszen „egy helyen vagyunk”, ahol az ember arra törekszik, hogy megtalálja „a testvériséget, amely egyesít”.

Az Egyház életének új útjai

Timothy Radcliffe OP az Egyház által vállalt megújulás útjáról elmélkedett, amelynek leírása a záródokumentumban is szerepel majd. Hangsúlyozta, hogy a dokumentumra nem szabad úgy tekinteni, mint döntések vagy címlapra kerülő kijelentések helyére.

A társadalom szétesésekor, a háborúk és a világban lévő szenvedés idején az Egyháznak különleges hivatása van: hogy Krisztus jele, a béke jele legyen, és Krisztussal közösségben maradjon.

A szinódus által az Egyház újfajta elképzelése van kialakulóban. A záródokumentum képeket fog kínálni ennek megjelenítésére, ahogyan Jézus is példázatokat használt Isten országának meghirdetésekor. „Ez a dokumentum azzal a kihívással szembesít, hogy hogyan tudunk különböző módon együtt haladni. A képek segítségével sokkal világosabb lesz mindez, mint nyilatkozatokon keresztül” – fogalmazott a domonkos teológus, felidézve, hogy a pápa foglyok lábát mosta meg. „Képek amelyeken keresztül megérthetjük, hogy az evangélium hogyan tudja megérinteni és megújítani az Egyházat.” Így kell olvasni a szinódus záródokumentumát, amely az Egyház életének olyan új módjait keresi, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy közösségben legyünk egymással és Krisztussal – mondta Timothy Radcliffe OP.

Szinodalitás és ökumené

Nathalie Becquart nővér az ökumenikus küldöttek között megtapasztalt testvéri légkörről beszélt a sajtótájékoztatón. „A szinódus új képet ad arról, hogy milyen egyháznak lenni” – mondta. Utalt arra a képre, amikor a pápa a résztvevők között ül és hallgatja őket, valamint az ökumenikus imaóra képére, ahol a résztvevők együtt imádkoztak. Hangsúlyozta, hogy mindez új szakaszt nyitott az ökumenikus kapcsolatok és a keresztények egysége számára, mivel

ez a szinódus a pápai primátus gyakorlásának, valamint a püspökök és Isten egész népe kollegialitásának újfajta értelmezését vezeti be.

„Megdöbbentő volt számomra a különbség a tavalyi évhez képest. Annyira minőségi az egymásra figyelés és a részvétel. A nők egyfajta tekintélyt gyakorolnak a hozzászólásaikkal. Ezek kis lépések” – folytatta Nathalie Becquart nővér, megismételve Víctor Manuel Fernández bíboros, a Hittani Dikasztérium prefektusa szavait, miszerint lépésről lépésre haladva a nők fontos szerepet tölthetnek be az Egyházban. „A dolgok a kísérletezésen keresztül változnak. Ez a szinódus éppen a kísérletezésre kínál lehetőséget, mert mindenki felkínálhatja a saját ajándékait és karizmáit. Ez történik az ökumenikus küldöttek és a szinóduson jelen lévő nők által is.”

Keleti katolikusok Görögországban

A szinódusi munka lehetőséget kínál arra, hogy megismerjük egymást – mondta Manuel Nin Güell, a görögországi bizánci katolikusok apostoli exarchája. Elmondta: az általa vezetett közösség körülbelül száz évvel ezelőtt született, amikor a török–görög háború után sok görög menekült érkezett Athénba. Két egyházközséget foglal magába: az egyik az athéni székesegyház közössége, a másik körülbelül 500 kilométerre északra, Szaloniki közelében található. Hét papjuk közül ketten görög származásúak, de van köztük szlovák és káldeus is. Az exarchátus három közössége a görög hívekből, az ukrán hívekből – akik mintegy 28 évvel ezelőtt, a kommunizmus ukrajnai bukásakor érkeztek –, valamint a káldeus, azaz a szír-keleti hagyományú iraki keresztényekből áll. Az exarchátusban működik autistákat támogató alapítvány; jelen van továbbá a Karitász, foglalkoznak ortodoxokkal és muszlimokkal. A görögországi exarchátus sui iuris egyház, katolikus hagyomány szerint. „Ezzel nem mindenki van tisztában – mutatott rá az exarcha –, de a szinódus lehetőséget kínált arra is, hogy megismerjük egymást. Hogy megismerjük a keleti katolikus egyházak szerepét, amelyek ugyanazt a liturgiát, teológiát, lelkiséget és kánonjogi fegyelmet követik, mint az ortodox testvéregyházak.”

A konkrét életben megélt szinodalitás

A sajtó néhány képviselője aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a közgyűlés befejezése után esetleg akadályok és nehézségek támadnak az egyházmegyei szinódusi folyamatokban. Nathalie Becquart ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: „szem előtt kell tartani, hogy a gyakorlatban mindig létezik a laikusok szabad kezdeményezése, ahogyan azt egyébként az egyházjog is előírja”. „Sőt – mondta a szinódusi főtitkárság altitkára, emlékeztetve Timothy Radcliffe reggeli elmélkedésére – mindenki meghívást kapott, hogy saját karizmájának megfelelően járuljon hozzá ehhez a folyamathoz. Higgyünk abban, hogy mindenki képes a változásra, még azok is, akik ma talán még vonakodnak elfogadni a szinódusi utat.”

Egy amerikai püspök tanúságtételét idézve Nathalie Becquart nővér hangsúlyozta, hogy sokakban „ezeknek a heteknek a tapasztalata megváltoztatja az Egyházról alkotott képüket, hála a Szentlélek munkájának”. Ezért „mindenki felelős, mindenkinek megvan a lehetősége, hogy megtalálja a párbeszéd és a megkülönböztetés útját. A közgyűlés ülésszakai során láttuk, hogy azok, akik közvetlenül megélik a szinodalitást, végül elfogadják azt” – zárta beszédét a szinódusi főtitkárság altitkára, és befejezésül a tavalyi előkészítő találkozó példáját hozta fel, melynek során sok plébános, aki szkeptikusan érkezett, végül lelkesen távozott. „Ebben az értelemben – tette hozzá Nathalie Becquart, az 5. munkacsoport munkájára utalva, amely a női diakonátus témájával is foglalkozik – a szinodalitás minden munkacsoportban működik.”

A nők szerepe

A sajtótájékoztató utolsó része a nők szerepére összpontosított. Ezen a ponton Timothy Radcliffe OP sürgette, hogy: „ne csak a felszenteltségre összpontosítsunk, hanem vegyük figyelembe azokat a magasabb pozíciókat, amelyeket az évszázadok során a nők egyházdoktorként betöltöttek. Ha mindent a felszentelésre szűkítünk le, akkor azt kockáztatjuk, hogy egy nagyon is klerikális gondolkodásmódba csúszunk”.

„Az egyházatyák szövegeit olvasva láthatjuk – tette hozzá Manuel Nin Güell –, hogy mennyi sivatagi anya tartozik a sivatagi atyákhoz, figyelemre méltó teológiai, emberi és pszichológiai mélységgel. Kerüljük a kísértést, hogy a nők szerepét a klerikalizmus kontextusába helyezzük.”

Nathalie Beqcuart rámutatott, mennyire fontos az a perspektíva, amellyel a nők az Egyházat szemlélik. „Ma már találunk nőket vezető pozíciókban, például katolikus egyetemek vezetőiként, vagy elnökként a püspöki konferenciák szekcióin. Számos módja van a női vezetés előmozdításának, gondoljunk csak arra a sok püspökre, akik nőket neveznek ki egyházmegyei általános küldöttnek.”

Szemléletváltásra van szükség

A nők szerepével kapcsolatban Matteo Zuppi bíboros hozzátette: „az embernek az az érzése, hogy a gyakorlatban már most is sokkal több eredményt látunk, és nem csak a keresztény és katolikus gondolkodás történetében.”

Ezek után azt is ki kell mondani – folytatta Nathalie Becquart -, „hogy még mindig vannak akadályok és nehézségek, amelyek mindenekelőtt kulturális és társadalmi szinten jelentkeznek. Az Egyház ugyanis a társadalom része. Ezt tapasztalom például, amikor anglikán püspökökkel beszélgetek. Ha egy férfi beszél egyházi környezetben, annak a beszédnek súlyt adnak. Ha egy nő beszél, akkor kevésbé veszik figyelembe. Ez gyakran valami tudattalan dolog. Viszont meggyőz arról, hogy a mentalitás valódi átalakulására van szükség, ami időbe telik: hiszen azt nemcsak az Egyháztól, hanem a társadalomtól is örököljük.”

Timothy Radcliffe reggeli elmélkedésében a félelem témáját is körüljárta, amely arra a csalódottságra vonatkozik, amelyet egyesek a záródokumentum jóváhagyásának pillanatában érezhetnek. A domonkos szerzetes a sajtótájékoztató végén arra hívta fel a figyelmet: próbáljuk meg legyőzni a nehézségeinket, hogy megértsük a szinódus valódi természetét”, amely – ahogy Ferenc pápa többször is mondta – „nem egy parlament, hanem a közösségben való meghallgatás helye”.

Fordította: Kalmár Petra

Forrás és fotó: Duna-parti Iskola; Vatican News

Magyar Kurír