„Letiltottak” – Pasztorálpszichológiai és keresztény gondolatok a digitális tiszteletlenségről

A digitális korszakban kapcsolatok születnek és szakadnak meg egyetlen kattintással. A közösségi média világa sok lehetőséget ad az összekapcsolódásra, ugyanakkor újfajta sebeket is okoz. Az egyik legkeményebb gesztus a „letiltás”, amikor valaki teljesen megszünteti a kapcsolatot, és „láthatatlanná” válik a másik számára. Bár első pillantásra technikai műveletnek tűnik, valójában mély lelki és pszichológiai jelentése van: üzenetet hordoz az emberi kapcsolatról, a határokról és a tiszteletről.

Pasztorálpszichológiai szempontból a letiltás legtöbbször egyoldalú kapcsolatlezárás, amely kizárja a párbeszéd lehetőségét. Gyakran konfliktuskerülő gesztus: ahelyett, hogy a két fél őszintén szembenézne a problémával, az egyik egyszerűen eltűnik a digitális térből. Ez a lépés sokszor a belső bizonytalanság jele, ugyanakkor a másik számára fájó és tiszteletlen üzenetet közvetít: „Nem vagy méltó arra, hogy meghallgassalak, vagy hogy meghallgass.”

(…)

A tisztelet alapja, hogy a másik emberben meglátjuk Isten képmását, és méltónak tartjuk őt arra, hogy meghallgassuk, vagy hogy meghallgathasson minket. Amikor valaki letilt bennünket, ez a kölcsönös tisztelet sérül. Pasztorálpszichológiai szempontból az első lépés ilyenkor az érzések tudatosítása: fontos kimondani, hogy fáj, amikor elutasítanak. Ez nem gyengeség, hanem az emberi kapcsolatok értékének felismerése. A második lépés annak belátása, hogy a tiszteletlen cselekedet nem a mi értékünket csökkenti, hanem sokkal inkább a másik fél éretlenségét vagy belső zavarát jelzi.

(…)

A megbékélés és gyógyulás útja hosszú lehet. Gyakran imádságban kell Istenre bíznunk a kapcsolatot, és időt hagynunk arra, hogy a sebek begyógyuljanak. Ha lehetséges, érdemes közvetítőn keresztül vagy személyes találkozásban keresni a párbeszéd lehetőségét. Mindez azonban csak akkor lesz gyümölcsöző, ha belülről megszületik bennünk a megbocsátás, az a szabadság, amely nem engedi, hogy az elutasítás mérgezze a lelkünket.

(…)

A teljes írás IDE kattintvaolvasható.

Forrás: Pasztoral.com

Fotó: pxhere.com

Magyar Kurír