„Mária már odaérkezett, ahová mi is tartunk” – Nagyboldogasszony-búcsú a vajdasági Töröktopolyán

A búcsúra a Nagybecskereki Egyházmegye számos településéről, valamint távolabbról is érkeztek hívek és zarándokcsoportok. A kegyhelyen a szentmise előtt lehetőség nyílt a szentgyónás elvégzésére, a közös imádság és az ünnepi liturgia pedig Nagyboldogasszony ünnepére, a Boldogságos Szűz Mária mennybevételének titkára irányította a jelenlévők figyelmét.

A szentmise kezdetén Mirko Štefković nagybecskereki megyéspüspök köszöntötte az egybegyűlteket, külön is Pál József Csaba temesvári megyéspüspököt, a papokat, diakónusokat, a közéleti személyiségeket és a zarándokokat.

„Nagy öröm számomra, hogy ebben az esztendőben is zarándokként gyűlhettünk össze itt, a töröktopolyai kegyhelyen, hogy együtt ünnepeljük Nagyboldogasszony ünnepét” – fogalmazott Mirko Štefković. Kiemelte, hogy a hívek közös jelenléte és imádsága önmagában is tanúságtétel: „Közös jelenlétünk és imádságunk tanúságtétel arról, hogy a mai világban is lehet Istenre építeni és Krisztusba vetett hittel élni.”

Köszöntőjében köszönetet mondott mindazoknak, akik szolgálatukkal hozzájárultak a búcsú előkészítéséhez és méltó megünnepléséhez. Megköszönte Koncz Tibor atyának a liturgikus program gondozását, a paptestvérek liturgikus és gyóntatói szolgálatát, Varga János kántornak az énekszolgálatot, valamint Illés Hajnalka egyházmegyei sajtóreferensnek a búcsú népszerűsítésében és a sajtókapcsolatokban végzett munkáját. Köszönetét fejezte ki a jelen lévő sajtómunkatársaknak és médiaházak képviselőinek is.

Külön szólt Sóti János plébánosról és munkatársairól, akik nagy szeretettel készítették elő a templomot, a szabadtéri szentélyt és a kegyhely környezetét, valamint gondoskodtak a világításról és a hangosításról. Mirko Štefković reményét fejezte ki, hogy az idén egy régi álom is valóra válhat, és megkezdődhet a kegyhely szabadtéri oltárának és környezetének megújítása.

Az ünnepi szentmisét Pál József Csaba temesvári megyéspüspök vezette és mondott szentbeszédet. Homíliájának középpontjába Mária Isten iránti feltétlen bizalmát és hűségét állította. Mint fogalmazott, Nagyboldogasszony ünnepe túlmutat Mária személyén: mindannyiunk végső hivatásáról és reményéről is szól:

Mária már odaérkezett, ahová mi is tartunk. Ő már célba ért, és ezért tud bennünket bátorítani az úton.”

A Jelenések könyvének napba öltözött asszonyáról szóló képét felidézve arra figyelmeztetett, hogy a keresztény ember számára nem elegendő Mária külső jelképeinek őrzése. „Nem elég a jelképet hordozni. Az ő lelkületét kell hordoznunk. Az ő hitét, tisztaságát, engedelmességét, Isten iránti bizalmát kell megtanulnunk.”

Pál József Csaba püspök korunk kihívásaira is kitért. Szólt a közömbösségről, az önzésről, a fogyasztói szemléletről és a figyelem eltereléséről, amelyek észrevétlenül szoríthatják háttérbe Istent és az emberi kapcsolatokat. Külön figyelmet szentelt a családoknak és a szülők felelősségének.

A televízió, az internet, a telefon és a mesterséges intelligencia önmagukban nem rosszak, sőt nagy ajándékok is lehetnek. Veszélyessé akkor válnak, amikor elveszik az időt az egymásra figyeléstől, a közös étkezéstől és az imádságtól.

A püspök hangsúlyozta: a gyermekeknek az anyagi javaknál sokkal nagyobb szükségük van szüleik jelenlétére.

Nem mindig az a legnagyobb ajándék, amit megveszünk a gyermekeinknek. Sokszor az a legnagyobb ajándék, hogy ott vagyunk mellettük.”

Szentbeszédében arra is rámutatott, hogy a keresztény hit hitelessége a hétköznapokban mutatkozik meg. „Az igazi kereszténység nemcsak a templomban látszik meg, hanem hétfőn is, a hétköznapokban, a munkahelyen, az utcán, a családban.”

Mária példája ugyanakkor reményt ad arra, hogy Isten ma is képes egyetlen ember hűséges igenjén keresztül megújulást hozni. „Ha Isten egy egyszerű názáreti leányon keresztül új korszakot tudott kezdeni az emberiség történetében, akkor rajtunk keresztül is tud újat kezdeni, a családban, egy faluban, egy közösségben.”

A szentbeszéd végén Pál József Csaba arra buzdította a híveket, kérjék a Szűzanyát, hogy tanítsa őket Istenre igent mondani, családjaikat szeretni és úgy élni, hogy gyermekeik tőlük tanulhassák meg a hitet.

Az ünnepi szentmisét gyertyás körmenet zárta. A hívek égő gyertyákkal, imádságos lélekkel vonultak a töröktopolyai kegyhelyen, majd a kegytemplomban folytatódott a közös imádság.

A kegytemplomban a zarándokok közösen mondták el a töröktopolyai Szűzanyához szóló imát, amelyet az ünnep emlékére készített kegyképeken is magukkal vihettek:

Lépjük át küszöbét a kegyhelynek,
Mondjunk szép köszöntést a Szent Szűznek.
Drága Szűz Anyánk, légy üdvözölve,
Topolya fénye, népednek üdve.
Buzgón rogyunk le szent köveidre.

Szomjas a mi lelkünk látásodra,
Mint hervadó növény a harmatra;
Szarvas a forrást sem vágyja jobban,
Mint mi képedet kegytemplomodban,
Mert nálad béke és szeretet van.

A közös ima után felcsendült a pápai himnusz, majd a magyar Himnusz. Az ünnep végén a kegytemplom falai között felhangzott a magyar katolikus közösség ősi Mária-éneke, a Boldogasszony Anyánk is.

„Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!” – énekelte együtt a zarándokközösség, méltó és lélekemelő lezárásaként a töröktopolyai Nagyboldogasszony-búcsúnak.

Forrás és szöveg: Illés Hajnalka sajtóreferens/Nagybecskereki Egyházmegye

Fotó: Marko Miščević

Magyar Kurír