„Még aznap este főbe lőtték” – Felavatták Bernovits Vilma hitoktató emlékművét a Duna-parton

Az avatáson Karácsony Gergely főpolgármester, Baranyi Krisztina, a IX. kerület polgármestere és Ungváry Rudolf író, újságíró, filmkritikus mondott beszédet.

A Jad Vasem Intézet okiratában az szerepel, hogy

Bernovits Vilma „élete kockáztatásával üldözött zsidó embereket mentett meg”

– idézte Ungváry Rudolf beszéde elején, rámutatva, bár ez szép megfogalmazás „igazán akkor marad meg az emlékezetben valaki lénye, ha valamit tudunk is arról, hogy hogyan, miért volt képes önmagát feláldozva mások életét menteni. Ha erről alkotunk némi fogalmat, többé aligha felejtjük el, hogy ez az ember létezett, és hogy mit cselekedett”.

Bernovits Vilma a Szociális Testvérek Társasága Bokréta utcai munkásnőotthonában lakott. Az író az emlékmű avatásán felidézte a társaság tagjainak embermentő tevékenységét. „Ennek a néhány tucat embernek – persze nem minden tágabb egyházi és egyéb segítség nélkül – 1944-ben sikerült nagyjából ezer zsidónak nyilvánított magyart megmenteni” – emelte ki.

A beszédeket követően koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. A Stigma – Bernovits Vilma emlékére című alkotást a Boráros térnél, a Gizella sétány dunai partfalában alakíttatta ki a ferencvárosi önkormányzat. Új bronzkorlát jelzi az emlékezés helyét, míg a partfal peremébe egy vastömb került. A tömb felületén megjelenő felirat Bernovits Vilma életének és áldozatának állít emléket.

„A koncepció különlegessége, hogy az idő múlásával a kezeletlen vas folyamatosan korrodálódik, így a nemesfém felirat egyre hangsúlyosabbá válik.

Ez a természetes folyamat a felejtés és az emlékezés kettősségét jelképezi: míg a rozsda az idő múlását idézi, addig a felirat egyre jobban kiemelkedik, mintha maga az emlékezés szólna egyre hangosabban”

– olvasható a ferencvárosi önkormányzat honlapján, az emlékműről szóló beszámolóban.

Bernovits Vilma Kassán született 1901. április 8-án. Kassán az orsolyitáknál érettségizett, majd 1932-ben Budapesten elvégezte a Ward Kollégium hitoktatónő-képző főiskolát. 1936-tól 1940-ig az Andrássy úti Bajusz Györgyné Kossányi Edit-féle leánygimnáziumban óraadó tanár volt.

A budapesti gettó fölállítása után részt vett Salkaházi Sára szociális testvér mellett az embermentésben. Rendszeresen vitt élelmiszert, ruhaneműt és igazoló okmányokat a rászorulóknak. Leleményességének, áldozatkészségének sokan köszönhették megmenekülésüket. 1944. december 27-én a nyilasok Salkaházi Sárával együtt elhurcolták a Bokréta utcai otthonból, és a Dunába lőtték.

1984 decemberében Hetényi Varga Károly író az Új Emberben megemlékezett Salkaházi Sára és Bernovits Vilma mártírhalálának negyvenedik évfordulójáról.

Bernovits Vilma „szobájában gyakran adott szállást olyanoknak, akiket a gettóból mentett ki. Mondják, hogy ilyenkor mindig ő feküdt a padlóra, átengedte ágyát a vendégeknek. A nyilasok többször is igazoltatták a gettó környékén, s neve fölkerült a feketelistára. Egy ízben le is nyelte a magával hozott keresztlevelet, mert mindenkit megmotoztak”.

„A Bokréta u. 3-ból elhurcoltak közül senki sem tért vissza

– olvasható a cikkben. – A Duna-partra terelték őket, és a mai Közgazdaságtudományi Egyetem [ma: Budapesti Corvinus Egyetem – a szerk.] épülete környékén végeztek velük. A házban tartózkodók emlékeznek rá, hogy másnap betért hozzájuk egy kifutófiú, aki titokban végignézte a szerencsétlenek utolsó perceit. Ez a nem éppen finomlelkű suhanc is csak ennyit mondott: »Azokat még aznap este főbe lőtték. Örüljenek a nővérek, hogy nem látták, hogyan!«”

Forrás: MTI; Budapest Főváros IX. kerületi Ferencváros Önkormányzata; Magyar katolikus lexikon; Új Ember

Fotó: MTI/Lakatos Péter; Új Ember

Magyar Kurír
(sza)