„Megőrizted atyai szívedet…” – Gyászmise a Szent István-bazilikában Snell György lelki üdvéért

A szertartás kezdetén Horváth Zoltán emlékeztetett rá: két hónappal ezelőtt a súlyos járványhelyzet miatt a segédpüspök búcsúztatásán Erdő Péter bíboros, prímás csak szűk körben vezette a gyászszertartást. Most azonban lehetőség nyílt arra, hogy a paptestvérekkel, Snell György rokonaival – így a szertartást a Facebookon követő testvérével és családtagjaival –, a hívek közösségével, egykori és közelmúltbeli munkatársaival a szentmisében együtt imádkozhassanak érte.

A homíliát Marton Zoltán László tahitótfalui és szigetmonostori plébániai kormányzó mondta, aki öt évig volt a Szent István-bazilika káplánja, Snell György segédpüspöksége és plébánosi szolgálata idején.

Egy személyes hangvételű levelet olvasott fel, amelyet akkor kezdett el írni, amikor 2019 nyarán elkerült a bazilikából, ám amelyet soha nem adott oda Gyuri atyának.

Felidézte, hogy Gyuri atya ott volt a Táltos utcai Szent Kereszt-templomban az újmiséjén. Megható volt, ahogyan Gájer Lászlóval együtt segítették őt, amikor idekerült a bazilikába. Az első lengyelországi, częstochowai zarándokút is felejthetetlen volt: „Bemutattál a Szűzanyának, és kérted, hogy neveljen meg.”

Marton Zoltán László szerint Snell György püspökké szentelése bizonyította igazán az ő atyai szeretetét. „Nem lettél nagyképű, nem viszonyultál hozzánk máshogyan” – jellemezte. A segédpüspök „gyermekeimnek” nevezte káplánjait.

Nem „magas lóról” beszélt velük, elnézést kért tőlük, hogy püspök lett, megmaradt olyannak, amilyen volt.

„Hányszor vagyunk mi, papok, püspökök olyanok, akik kitüntetéseket, címeket keresünk, nagyképűek leszünk, jégszívűek és megközelíthetetlenek.”

A szentmise szónoka szerint Snell György megvalósította azt, amit Ferenc pápa kért a papoktól és püspököktől, hogy legyenek bárányszagúak és emberközeliek. „Mi, papok, püspökök hajlamosak vagyunk arisztokratikus magasságokba emelkedni, és teljesen a karrier építésének szenteljük az életünket. Krisztus nem ezt mutatta meg nekünk, hanem azt, hogy

aki Istennek szenteli az életét, annak mindig adnia kell a másik embernek.

Te hosszú papi és püspöki szolgálatod alatt is megőrizted atyai szívedet, a szív jóságát, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Pedig ez az egyetlen feladatunk: Isten szeretetét továbbadni, hogy az emberek rajtunk keresztül fedezhessék fel Isten szívének nagyságát” – emelte ki emlékező beszédében a plébániai kormányzó. Hozzátette: Snell Györgynek ez sikerült. Hitt és bízott az emberekben, így fiatal káplánjaiban is.

László atya nem hallgatta el önmagáról, hogy néha szándékosan szította a feszültséget, egy-egy rosszízű megjegyzéssel, vagy kritikával, amiért bocsánatot kért. „Nyilván nem értettünk mindenben egyet, de azt megtanultam tőled: ha valami régi, akkor azt nem kell kidobni az ablakon.”

Az elhunyt segédpüspök nagylelkűen segítette a szegényeket, és megtanította káplánjainak: akinek több van, annak nagyobb a lehetősége a jószívűségre.

Marton Zoltán László idézett egy véleményt: a bazilika kicsit olyan, „mint egy »papi csibekeltető«, és valóban, atya voltál számunkra, nagy szabadságot és kiteljesedést adva. Ritka az ilyen plébános, aki nem lenézően beszél a káplánjaival, nem az erejét fitogtatva viszonyul hozzájuk vagy a híveihez.” Amikor elkerült a bazilikából, Snell György segédpüspök útravalóul azt mondta neki: „Szeressed a híveidet, szeressed őket nagyon, és akkor megnyerted őket.”

A plébániai kormányzó emlékeztetett rá: egymás között Gyuri bácsinak vagy Gyuri papának hívták az elhunyt segédpüspököt, aki gyakran úgy írta alá a nekik írt levelet: „Öregapátok”. „Az is maradsz számunkra, minden szereteteddel és küzdelmeddel együtt” – mondta Marton Zoltán László, és végezetül a Szűzanya közbenjárását kérte az elhunyt püspökért.

Horváth Zoltán megköszönte a plébániai kormányzó felolvasott levelét, ami azt az embert mutatta meg számunkra, „akit ismertünk, szerettünk. Erre az emberségére, atyai szeretetére épült az ő papsága és püspöksége, és az a szolgálat, amit itt a bazilikában is ellátott. Isten áldja meg őt ezért. Ez

a szentmise egyben hálaadás is az ő életéért, hogy lelkipásztorunk lehetett”.

A szertartáson együtt ünnepelték a szentmisét és emlékeztek Snell Györgyre a plébánia volt és jelenlegi káplánjai, zenei szolgálatot végzett a bazilika énekkara. A szentmise végén Horváth Zoltán vezetésével a papi asszisztencia odavonult Snell György jelképes ravatalához, a feltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertyához, együtt imádkozott és könyörgött a hívekkel. A szertartás végén tíz-tizenöt fős csoportokban a hívek is lemehettek a segédpüspök sírjához imádkozni.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír