„A megosztottság kultúrájának jelképe” – Hatvan éve kezdték építeni a berlini falat

Frank-Walter Steinmeier az újraegyesített főváros egyik központi negyedében, Prenzlauer Bergben az egykori határsávban – a keleti és nyugati szektor közötti, elaknásított földsávban – a keletnémet határrendőrség által 1985-ben felrobbantott Megbékélés-templom helyén álló Megbékélés-kápolnában elmondott beszédében kiemelte, hogy az egykori Német Demokratikus Köztársaság (NDK) vezetése ugyan antifasiszta védőfalnak nevezte a Kelet-Berlint körbezáró határőrizeti rendszert, de ez csak a rezsim kudarcának leplezését szolgáló propaganda, hazugság volt.

A berlini fal jelképe egy jogtipró, elnyomó államnak, amely „saját polgárai szemében nem volt sem szuverén, sem legitim”. Felépítése „lényegében a vég kezdete, amely azonban túlságosan sokáig váratott magára”.

A hatvanadik évforduló alkalmából az egykori határ mentén sok helyen rendeztek programokat, kiállításokat, beszélgetéseket, koncerteket, gyalogos és kerékpáros kirándulásokat. A rendezvénysorozat több napig tart, augusztus 14-én, szombaton például megtartják az első úgynevezett pánberlini pikniket, amelynek elnevezése felidézi a berlini fal ledöntéséhez és a közép-európai kommunista rendszerek megdöntéséhez vezető folyamat egyik magyarországi állomását, az 1989 augusztusában Sopron mellett megrendezett páneurópai pikniket.

A határőrizeti rendszert az NDK-ból az NSZK-ba, és így Nyugat-Berlinbe is irányuló menekülthullám miatt építették fel. A két Németország megalapításától, 1949-től a fal felépítéséig nagyjából 3 millióan menekültek az NDK-ból Nyugatra, a legtöbben Nyugat-Berlinen keresztül, mert a nagyvárosban szinte egyáltalán nem volt ellenőrzés a keleti és a nyugati szektorok határán.

A fal 1989. november 9-ig osztotta ketté a várost és képletesen egész Európát. A 156 kilométer hosszú határőrizeti rendszeren 28 év alatt mintegy ötezren jutottak át Nyugat-Berlinbe. Több ezer embert elfogtak szökés közben, és – a fal történetét kutató közalapítvány (Stiftung Berliner Mauer) adatai szerint – 138-an életüket vesztették. Az áldozatok többségét lelőtték a keletnémet határrendőrök, mások vízbe fúltak, és voltak, akik a sikertelen szökés után a börtönben öngyilkosságot követtek el.

„A berlini fal – emlékeztetett Ferenc pápa 2020. január 9-én a Szentszékhez akkreditált diplomatákhoz intézett beszédében – a megosztottság kultúrájának jelképe, amely eltávolítja egymástól az embereket és megnyitja az utat a szélsőségesség és az erőszak felé.” Az előző év novemberében volt harminc éve, hogy leomlott a fal, amely évforduló „a szemünk elé tárta kontinensünk közelmúltbeli történelmének egyik leggyötrelmesebb szimbólumát, emlékeztetve minket arra, milyen könnyű dolog akadályokat felállítani”.

Ferenc pápa pápaságának visszatérő témája, hogy hidakat kell építeni, nem pedig falakat emelni. A diplomatákhoz intézett beszédében elmondta:„a gyűlölet korlátai helyett mi a kiengesztelődés és a szolidaritás hídjait szeretjük, ahelyett, ami eltávolít, azt szeretjük, ami közelít egymáshoz”.

A történelmi jelentőségű vallásközi abu-dzabi találkozó után a Marokkóból visszainduló repülőgép fedélzetén 2019. március 31-én hangsúlyozta: „hidakra van szükség és fájdalmas látnunk, amikor az emberek inkább falakat építenek… Mert akik falakat építenek, végül a saját maguk építette falak foglyaivá válnak. Akik viszont hidakat építenek, sokkal előbbre jutnak… A híd az emberi kommunikációt szolgálja, a falak viszont a kommunikáció ellen vannak, az elszigetelődést szolgálják, és akik építik őket, rabjaikká válnak.” 2016. február 17-én mexikói apostoli útjáról hazatérőben azt mondta: „Az az ember, aki csak a falak emelésére gondol, nem pedig a hidak építésére, nem keresztény.”

Forrás és fotó: MTI; Vatican News (fordította: Thullner Zsuzsanna)

Magyar Kurír