„A mennyországnak szíve van” – XVI. Benedek pápa máriás magisztériumának súlypontjai (2. rész)

A szigorúan doktrinális irányultságon túl szintén számos gyakorlati dimenzióról beszélhetnénk, ami Benedek pápa máriás megnyilvánulásaiban rejlik. A teljesség igénye nélkül most csak röviden említsünk néhány pasztorális jellegű aspektust.

Mária a papok Édesanyja. Benedek pápa számára Mária mutat rá: Isten sokszor mintegy „függővé teszi” magát, pontosabban tervének véghezvitelét az ő teremtményeinek szabad, felelős beleegyezésétől. Így volt ez a megtestesülésben, és így folytatódik az Isten akaratára igent mondók, kiváltképp a papi hivatást választók életében is, akik az Örök Főpap sacerdotiumának részesei lesznek, így kimeleten „fiai” Máriának (vö. Jn 19,26–27). A papság évében (2010) Benedek pápa Fatimában a papokat a Szűzanya Szívének ajánlotta.

Benedek pápa mély gondolattal mutat rá arra, hogy a Szűzanya a testet öltött Igét hordozta méhében: 2005. évi Sarlós Boldogasszony-napi beszédében Mária látogatását Erzsébetnél „az első eucharisztikus körmenetnek" hívja, mivel a názáreti Szűz biztosította a megtestesülés „materiális alapját”, lehetővé téve, hogy méhének szülötte később megalapíthassa saját testének és vérének eucharisztikus áldozatát.

Mária „annak modellje, hogy miként vagyunk hivatva valamennyien befogadni azt az ajándékot, amit Jézus önmagából készít az Eucharisztiában”

– tanítja a Sacramentum caritatis apostoli buzdítás (n. 33). Az Egyház liturgikus ünneplésébe – megdicsőült valóságában – az Istenszülő is bekapcsolódik.

Mária a Krisztusban hívők tanítója. Benedek pápa leginkább úgy állítja Máriát a figyelem középpontjába, mint a hívek tanítóját. Jasna Górában 2006-ban úgy fogalmaz: az Ige példaértékű hallgatója maga is „tanulja Krisztust”. Az isteni Ige „nagy dolgokat” művelő hatalmát mutatja meg Mária tanúságtevő életével és hitével, miközben maga is tanítvány marad, így valódi távlat a hitében növekvő, az üdvösség felé úton lévő Egyház számára. A Benedek pápa által elkötelezetten hangsúlyozott tartalomorientált katekézis a népi jámborságnak a kinyilatkoztatás által történő táplálásában is megmutatkozik. Mária tisztelete is akkor termékeny, ha ezzel tőle tanulunk Krisztusra tekinteni. A megtestesült Ige Szülőanyja az „Igében él”, és a Lélek által vezetett tanulékonysága is példa a tanítványok számára.

Mária valódi nőkép az Egyház számára. Jóllehet a János Pál-i Mulieris dignitatem kezdetű apostoli levélhez hasonló dokumentum nem jelent meg Benedek pápától, de többször is kitér rá: Mária női mivolta – szűzi anyasága révén – noha egyedi, mégis fényt derít arra, ami a nő szerepe a Teremtő tervében. Az egyénen túlmutatva, Mária Isten egész népe [ecclesia: nőnemű!] számára is „ősmintaszerű” nőképet nyújt, amit az Egyház az üdvtörténeti szerepre kiválasztott, szűzi és életadó, üldözött, de Krisztusban győztes, megdicsőült „asszony” mivoltában él meg.

A béke gondolata – annak minden évben visszatérő világnapján, január 1-jén – gyakran összekapcsolódik az ugyanazon a napon ünnepelt Istenanya témájával. Benedek pápa ezen alkalmakkor többször is hangsúlyozza, hogy

miként a Béke Fejedelmét Máriának és Józsefnek, úgy a béke ajándékát is Isten szeretetének törékeny, de életadó ajándékaként kell fogadnunk.

A békefenntartáshoz és a megbomlott harmónia helyreállításához nemcsak a konfliktusok felszámolása, hanem a teremtett világ helyes megbecsülése és a természet védelme is hozzátartozik. A várandós Erzsébet és Mária találkozásakor magzatjaik „aktivitása” (vö. Lk 1,41) és az anyák dialógusába a maguk módján való „bekapcsolódása” is felhívja a figyelmet a születendő emberi személy élethez való jogára – tanítja 2006-ban.

Az Egyházat és Máriát is megjelenítő apokaliszisbeli Asszony kiszolgáltatottnak mutatkozik a „sárkánnyal” szemben, de maga Isten is hasonlóvá vált Krisztusban a megtestesülés által. „A szeretet sebezhető” – tanítja 2006 Nagyboldogasszony ünnepén Benedek pápa – „mindenesetre ő [Isten] tartja kezében a jövőt; a szeretet győz, nem a gyűlölet, végül a béke győzedelmeskedik”.

A megalázottak, üldözöttek, szenvedők kiáltását Benedek pápa bizalommal ajánlja 2008-ban Lourdes-ban a Szűzanya oltalmába, akinek kicsinységét Isten szintén „tekintetre méltatta” (ld. a Magnificatban: tapeinosis; Lk 1,48). Mexikóban 2012-ben még konkrétabban is megnevez olyan problémákat, mint a kivándorlás, a korrupció, az erőszak, a drogkereskedelem és a kriminális cselekmények. Mária az ettől szenvedőket is hívja, hogy maradjanak „az ő árnyékában”. A fatimai kegyszobor koronájáról 2010-ben elmélkedve Benedek pápa rámutat:

Mária nemcsak „örömeink és reményeink aranyával és ezüstjével, hanem aggodalmaink és szenvedéseink »lövedékével« is meg van koronázva”, és ez vigasztalást nyújt a hozzá fordulóknak.

Ferenc pápa elődje sem feledkezik meg az üldözöttek befogadásának témájáról. 2012 karácsonya előtti Angelusában kifejti, hogy a visitatio (Lk 1,39-45) eseményéből kiindulva az egymásra való odafigyelés, az egymásnak való kölcsönös „téradás”, a rászorulók meglátogatása, a rejtőző Isten fogadása (ld. Mária méhében, Erzsébetet látogatva) is segít az efajta „érzékenyítésben”. Máriában, az „Út Csillagában” – ez a szimbólum különböző formákban is visszatér Benedek pápánál – a menekültek és úton lévők is reményre és vigasztalásra lelnek: a megdicsőült Szűz földi zarándokutunk perspektívját is mutatja.

Benedek pápa többször fordul a betegekhez is. 2007-ben a betegek világnapján hozzájuk intézett homíliájában megerősíti: elesettségünkben nemcsak Máriához megyünk, hanem Máriával együtt járulunk az Úrhoz.

Mária a dialógus és az egységtörekvések segítője is. Az Istenszülő személye az egész Egyházat megjeleníti, és

mind a keleti, mind a nyugati kereszténységet anyai gyengédséggel veszi körül, de nem csupán a keresztény felekezetek közti dialógus, hanem minden egységtörekvés számára példa és közbenjáró. 

Őt a muszlimok is tisztelik, ezért Benedek pápa 2006-ban Efezusban – ahol az első Mária-dogma 431-ben meghatározásra került – sem mulasztja el Mária istenanyaságát és a Mater unitatis cím kapcsolatát hangsúlyozni.

Róma emeritus püpöke szívesen szemléli Máriát az ó- és újszövetség összekötő kapcsaként is, aki személyében azonosul az Istennek eljegyzett néppel, hiszen maga is „Sion leánya”, akiben az üdvösséget remélő várakozások beteljesednek, mégpedig úgy, hogy maga Isten vesz benne lakást, az „Újszövetség Ládájává” avatva őt. Az ószövetség, mint „hosszú udvarlási” szakasz után, Isten és népe között a nász új szövetségkötésének meghatározó pillanata Krisztusban Mária igenje által megy végbe, aki ebben az egész emberiséget képviseli – mutat rá egy 2008-as Úrangyala imádságban.

Benedek pápa a rózsafüzért „Mária iskolája” névvel illeti, melynek kívánatos folytatást biztosítani május hónap elmúltával is. Tanítja, hogy ezzel a szentírási tartalomból merítő imával „újra átéljük” Krisztus életének és az üdvtörténetnek azon kiemelt pillanatait, amelyek keresztény küldetésünket is előmozdítják.

Krisztusnak a szűzi fogantatás miatt egészen Édesanyjára hasonlító, „örömteli, fényes, fájdalmas és dicsőséges arcát” ővele együtt szemléljük.

Így elmélkedjük át vele a Fiú misztériumát, amely minket is hozzá hasonlóvá alakít. Ez az imádság, miközben Máriával köt össze, segít Krisztussal is egységben maradni, és lelki „fegyverként” áll rendelkezésre a rosszal folytatott küzdelemben. Benedek pápa többször is tanúságot tesz arról, hogy gyermekkora – szüleinek hála – óta fontos számára a szentolvasó imádkozása, és ennek fontosságát következetesen képviseli is máriás tanításában.

XVI. Benedek számára fontosak a kegyhelyek is. Ő, aki ifjúságától fogva az altöttingi Mária-kegyhelynek is sokat köszönhet, péteri szolgálata során is számos kegyhelyet keresett fel (álljon előttünk csupán Guadalupe, Częstochowa, Aparecida, Lourdes, Mariazell, Loreto, Fatima, Pompei, München, Sheshan, a Divino Amore kegyhelye, vagy a Madonna della Fiducia kápolnája a lateráni Nagyszemináriumban, de gyakran és szívesen látogatta a Vatikáni Kertekben lévő grottát is, ahol május végén rendszeresen rövid máriás elmélkedéseket is tartott). Hangsúlyozza:

Mária tiszteletének nem szabad a „krisztológia mögé” szorulnia, hanem utat kell nyitnia Krisztus misztériuma felé.

A Római Egyházmegye papjait is buzdítja 2007-ben, hogy a kegyhelyek éppen így biztosítanak élő találkozást a kor emberének vágyaival, szükségleteivel, szenvedéseivel és örömeivel érkező zarándokok és a megdicsőült Egyház tagjai – kimelten Mária – között, ami végső soron az Atyához való „hazatalálás” lelki tapasztalatához vezet.

Említésre méltó, hogy XVI. Benedek 2010. március 17-én nyugalmazott római vikáriusa, Camillo Ruini bíboros vezetésével pápai bizottságot hozott létre, hogy az akkor is már „zarándokok” ezrei által mintegy „kultuszhelyként” látogatott Međugorjéhez kötődő eseményeket és az 1981 óta vélelmezetten zajló rendkívüli jelenségeket szakavatott munkatársak által vizsgálja.

(Folytatjuk.)

A tanulmány első részét ITT olvashatják.

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír