Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök a debreceni Szent Anna-székesegyházban mutatta be az éjféli szentmisét.
„Isten üdvözítő kegyelme megnyilvánult minden ember számára, és arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel” (Tit 2,11-12), mert az istentelenség egyben embertelenség is – hangzott el a szentbeszédben. – Akkor méltó az életünk az Istenhez, amikor emberhez is méltó, és akkor emberhez méltó, ha Istenhez is méltó, amikor szakítunk az istentelenséggel, és elkezdünk úgy szeretni, ahogyan Jézustól tanultuk – fogalmazott a főpásztor, és kifejtette, hogy a szeretnünk sokszor nehéz.
Könnyű szeretni azokat, akik bennünket is szeretnek. Azt is szoktuk mondani, hogy szeretjük az embereket. Az embereket szeretni könnyű, de aki mellettünk él, aki nap mint nap keresztet rak a vállunkra, fájdalmat okoz, szeretetlent szól hozzánk, azt nehezebb. Sokan használják gyónás során is a kifejezést: „szeretetlen voltam”. Jó, ha ezt felismerjük.
Isten a szeretet. Ha behelyettesítjük a szavakat: szeretetlen voltam, úgy is mondhatjuk, hogy istentelen voltam. Ez már egészen másként hangzik.
A teljes szentbeszéd ITT olvasható.
Szöveg: Kovács Ágnes
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
*
Egri Főegyházmegye
Ternyák Csaba egri érsek az egri bazilikában mutatta be az éjféli szentmisét. Homíliájában a Szent Családról elmélkedett.
Éjszaka van – hasonlóan, mint azon a különleges éjszakán, amikor József és Mária nem kaptak helyet a szálláson. A hajléktalan ifjú párt a pásztorok szánták meg, akik a bárányokat legeltették. Mintha megérezték volna, hogy egy bárány, az Isten báránya fog ezen az éjszakán megszületni, ezért udvariasan átadták neki helyüket, és ők maguk inkább a szabad ég alatt tanyáztak. A Szent Család ma is szállást keres…
Az évszázadok során a hívő emberek újra és újra átelmélkedték karácsony titkait. Így alkotta meg egy 7. századi ismeretlen szerző a Jöjj el, jöjj el Emmánuel kezdetű éneket, amely így folytatódik „Csak téged áhít Izrael, és hozzád sóhajt untalan, mert Isten híján hontalan”. A szállást kereső úton lévő Szent Családról elmélkedve arra világít rá ez az ének, hogy Isten nélkül valójában mi emberek vagyunk hontalanok, és a világmindenség árvái.
Még a nem hívő ember is Isten után vágyakozik, Istent keresi, mert csak Isten tudja betölteni végtelen vágyainkat.
A teljes szentbeszéd IDE KATTINTVA olvasható.
Szöveg: Domán Vivien
Fotó: Vozáry Róbert/Szent István Televízió
Forrás: Egri Főegyházmegye
*
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Erdő Péter bíboros, prímás szenteste, a teljesen megtelt budapesti Szent István-bazilikában mutatott be szentmisét. Koncelebrált Mohos Gábor segédpüspök, a bazilika plébánosa.
Karácsonykor az Egyház ősi időktől fogva éjféli szentmisét tart. A Szentföldön, Betlehemben a IV. század végén már szokásban volt az éjféli mise. A liturgiában néha fel is hangzik a Bölcsesség könyvének idézete. Csakhogy az ünnep örömteli hangulatában csak azt szokták ilyenkor idézni, hogy amikor mindenre csend borult és az éjszaka sietős útjának közepén tartott, az Isten mindenható szava félelmetes harcos módjára királyi trónjáról az égből a földre szállt. Joggal érezték ebben Krisztus követői Jézus születésének titokzatos megjövendölését, hiszen Ő az Isten mindenható Igéje, Ő az, aki végtelen dicsőségéből, vagyis királyi trónjáról a földre szállt, hogy a betlehemi jászol egyszerűségében egy legyen közülünk. Volt is ennek a gondolatnak alapja Szent Lukács evangéliumában, hiszen ott azt olvassuk, hogy a betlehemi pásztorok az éjszakában őrizték nyájukat, amikor az angyali szózat közölte velük a megváltó születését.
Csakhogy a titokzatos karácsonyi örömhír és a Bölcsesség könyvének sorai között van egy alapvető különbség. Az éjszaka közepén leszálló isteni szó a Bölcsesség könyve szerint visszavonhatatlan parancs, amely mindent betöltött halállal, mert Egyiptom elsőszülötteinek pusztulását hozta (vö. Bölcs 18,13–16).
A betlehemi éjszakában viszont a megtestesült Ige életet hoz az embereknek. Sötét éjszakában élünk.
Mintha az emberiség gondolkodására és működésére is egyre inkább ráborulna az a sötétség, amelyben elveszítjük az irányt, amelyben egyre csak magunkra figyelünk, nem látjuk az életünk célját, nem látjuk a másik embert, nem látjuk a dolgok igazi rendeltetését sem, mert
nem vesszük észre a világunk mélyén ránk mosolygó, szerető és személyes Istent.
Márpedig az angyali szózat pontosan azt kívánja, hogy dicsőség legyen a magasságban Istennek és békesség a földön az embereknek, akiket szeret az Isten.
Erdő Péter bíboros, prímás ünnepi homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Lambert Attila
*
Győri Egyházmegye
Veres András győri megyéspüspök karácsony vigíliáján a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban mutatta be az éjféli szentmisét. Ünnepi szentbeszédének gondolatsorát Füle Lajos Karácsonyi üzenet című versére fűzte fel.
A betlehemi csillag ma is ragyog, ma is ugyanazt üzeni, hirdeti, mint akkor, kétezer évvel ezelőtt: megszületett a Megváltó. Az üzenet örök, mert az egész emberiségnek szól. Nemcsak azon kor embereinek, nemcsak a választott népnek, hanem minden embernek, az egész emberiségnek. Akkor is, ha sokak számára megszokott lett ez az üzenet.
Ma is hirdetjük minden embernek: Isten velünk van.
Egészen biztosan állíthatjuk, minden kor emberében ott ég a vágy a csillag fényessége után, hiszen minden ember szeretne szabadulni a bennünket körülvevő sötétségből. Sajnos a bűn sok ember szívéből kioltotta a hitet, a reményt, a szeretetet. Ezért van háború, ezért van kétségbeesés, békétlenség és zűrzavar. Éppen ezért üzenjük mindenkinek, hogy
„a csillag fényéből semmi sem kopott”, csak kövessük annak iránymutatását. Mert ma is az örök igazságot mutatja meg számunkra.
Az ünnepi szentbeszéd teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás: Győri Egyházmegye
Fotó: Ábrahám Kitti
*
Hajdúdorogi Főegyházmegye
Kocsis Fülöp érsek-metropolita a debreceni Istenszülő Oltalma görögkatolikus főszékesegyházban mutatta be az éjféli Szent Liturgiát december 24-én. Arra kérte a jelenlévőket, hogy fedezzék fel a világosság utáni vágyunkat.
Ezen az éjszakán egészen sokan összejöttünk. Éjszaka van, sötét és mégis itt vagyunk. Valaki ide hívott minket. Egyfajta hívást éreztünk a szívünkben, hogy ma itt a helyünk.
Sokféle lehet az indító ok. Mindegy, hogyan fogalmazódott meg ez a késztetés, a lényeg, hogy itt vagyunk. Hittünk ennek a belső indíttatásnak, elfogadtuk azt és az éjszaka közepén itt vagyunk. Ugyanaz az indíttatás hozott ide minket, mint azon az éjszakán Betlehemben a pásztorokat is a barlanghoz. Úgy érezték, hogy ott a helyük. Intést kaptak, angyalok jelentek meg nekik, és mondták, hogy menjenek el Betlehembe.
A keleti bölcsek indíttatása már nem volt ennyire nyilvánvaló, megláttak egy csillagot. A csillag vezette őket. Minket miféle csillag vezetett ide a templomban? Nemigen kapott egyikünk sem angyali jelenést, hogy menjetek majd éjszaka ti is a templomba. De mégis ugyanaz hozott ide minket. Látni akarjuk a fényt a sötétségben.
Az ember vágyik arra, hogy világosságra jusson, nem szereti a sötétséget. Mert mi a világosságra vagyunk hívva. A mi helyünk nem a sötétségben van. Vágyunk rá, hogy ez a világosság fölragyogjon, hogy bevilágítson az életünkbe.
És ma számtalan okunk van arra, hogy sötéten lássunk, hogy reménytelennek lássuk a saját életünket, az országunk vagy Európa sorsát.
Kocsis Fülöp metropolita homíliája teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás és fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye
*
Kaposvári Egyházmegye
Varga László kaposvári megyéspüspök a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban celebrált ünnepi szentmisét.
Nagy örömet hirdetek nektek! Izajás próféciája beteljesedett: Jézus Krisztus megszületésével megjelent közöttünk a Csodálatos Tanácsadó, az Örök Atya, a Béke Fejedelme. Mit jelent ez számunkra, kétezer évvel ezen események után? Vegyük sorra ezeket a kijelentéseket, amelyeket Izajás prófétált a születendő Messiásról.
Csodálatos Tanácsadó. Te kitől kérsz tanácsot? Egyáltalán kérsz-e bárkitől is, vagy te mindent tudsz és pontosan eldöntöd, hogy mit akarsz? Ki vezet téged? Kinek a szavára hallgatsz?
Egyáltalán nem mindegy, mert a sorsunk függ attól, hogy kik a tanácsadóink, kikre hallgatunk.
Vannak, akik a közvéleményre hallgatnak. Vannak, akik csak a médiumokra, vannak, akik csak a saját szekértáborukra és annak vezetőire hallgatnak. Mások az ellenfélre, az élet ellenségére, a gonoszra, a sátánra hallgatnak. S vannak, akik a Csodálatos Tanácsadóra hallgatnak – így hívja Izajás az Úr Jézus Krisztust.
Van-e kapcsolatod Jézussal? Kérsz-e tőle tanácsot, adsz-e neki időt, hogy elmondhassa számodra, amit szeretne? Milyen a személyes kapcsolatod azzal a Jézussal, akinek a születését ma ünnepeljük? Mersz-e bízni az ő szavaiban, ha megkéred a tanácsát?
Ahhoz, hogy a te csodálatos tanácsadód lehessen, meg kell ismerkednetek. Időt kell adni neki és meg kell hallgatni a tanácsait. Azért jött, hogy életed legyen, s bőségben legyen ez az élet. Ehhez azonban te is kellesz.
Ha szeretnéd, hogy a te életedre vonatkozó kijelentéseket el tudja mondani neked, teremts csendet, adj időt és hallgass el. Figyelj az ő szavára. Ismerd meg az örömhírt. Rólad szól még akkor is, ha az első pillanatra nem úgy tűnik.
Ő pont azért jött, hogy elmondja nekünk Isten örömhírét, üzenetét, nemcsak az emberiség, hanem a te életed számára is.
A teljes szentbeszéd ITT olvasható.
Forrás: Kaposvári Egyházmegye
Fotó: Kling Márk
*
Pécsi Egyházmegye
Karácsony vigíliáján Felföldi László megyéspüspök a Szent Péter- és Szent Pál-székesegyházban celebrálta az éjféli szentmisét. A liturgián koncelebrált Máger Róbert püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa és Molnár Erik püspöki titkár.
A szentmise homíliájában Felföldi László püspök az öröm, a jó hír, a családok és közösségek kapcsolatát megújító ünnepnek nevezte a szentestét, amikor a szép szeretet szavaival kell megszólítani egymást, és a csend gyógyító irgalmával kell meghallani és meghallgatni Isten nekünk szóló, életet megújító, fényt adó és közösséget teremtő szeretetüzenetét, hogy miként a napkeleti bölcsek, mi is szebben, jobban, más úton folytassuk életünket.
A világbéke megteremtése nem a mi feladatunk, de a mi küldetésünk, hogy békét teremtsünk a szívünkben, a családjaikban, közösségeinkben
– hangsúlyozta a főpásztor. – A béke legkülönlegesebb forrása karácsony éjszakájának mindnyájunkat megérintő mélysége, melyben pásztorok megtalálták a Szent Családot: Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Az igazi kincsünk, értékünk, ami széppé teszi az életünket csak az lehet, amit örömmel, jósággal, viszonzásvárás nélkül ajándékként adunk másoknak, családunknak.
A család addig öröm és béke, ameddig méricskélés nélkül, túlcsorduló örömmel ajándékozza a jóságot és a szeretetet az Istentől nekiajándékozott, rábízott családtagjainak. Jézus a legcsodálatosabb kincset választotta a földön, a családot. A küldetését teljesító Istenfia első csodáját is a családban, a családért tette a kánai menyegzőn, amikor a vizet borrá változtatva nem engedte, hogy az ünnep és az élet elveszítse derűjét és örömét.
Krisztusnak ma ugyanez a vágya, de ehhez meg kell hívnunk, be kell fogadnunk és be kell engednünk őt az életünkbe, családjainkba. Nem karácsony éjszakáján, nem egy szép este, nem egy Mennyből az angyal énekkel, hanem a hétköznapok mindenkit próbára tevő, csöndes szürkeségében.
A teljes homília IDE KATTINTVA olvasható.
Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye
*
Veszprémi Főegyházmegye
Udvardy György veszpérmi érsek mutatta be az éjféli szentmisét a veszprémi Szent Mihály-főszékesegyházban. Prédikációjában kiemelte, hogy Isten válasza az ember kérésére egy gyermek, Jézus Krisztus, aki vállalja az emberi lét kiszolgáltatottságát. Isten belép az emberi életbe, megszenteli azt, és emberré válva, a szeretet arcát mutatja meg. Ezáltal válik felismerhetővé, hogy Isten Atya, akihez bátor bizalommal fordulhatunk.
Eljutott hozzánk az angyaloknak az éneke, és azt szeretnénk, ha jóakaratú emberek lennénk és nekünk szólna az angyali szózat. Ezért vagyunk itt. Hosszú adventi idő áll mögöttünk. Ebben a készületben figyeltünk magunkra, néztük a vágyainkat, a terveinket, átvizsgáltuk az életünket és fölfedeztük azt, hogy rászorulunk az Isten irgalmára. Ugyancsak az adventi készületünknek a része volt az, hogy arra figyeltünk, aki érkezik hozzánk és engedtük magunkat vezetni az egyház tanításával. Engedtük magunkat vezetni a Szentírás szavai által és arra figyeltünk, ki érkezik. S vártuk a bölcsességet, a szabadítót, az ígéret megvalósulását, az értelem föltárulkozását vártuk a gyógyulónak, a gyógyítónak az érkezését, a méltóság, a béke, a bizalom, ami ott volt bennünk vágyként és az Istennek a válasza, erős Isten születik nektek és most itt vagyunk, Isten válasza egy gyermek.
És hisszük, hogy Ő a bölcsesség, Ő a szabadító, Ő az ígéret, Ő a méltóság, a béke, a bizalom, Ő az erős Isten.
„Gyermek születik, fiú adatik néktek...”
(vö. Iz 9,5) Gyermekként jön hozzánk az Isten. Föl sem tudjuk ezt fogni. Vállalja mindannyiunk kiszolgáltatott sorsát. Vállalja azt, hogy védelemre szorul, hogy az Isten az ember gondoskodására szorul és Ő ettől nem fél; teljes egészében ránk bízza magát. Isten belép a mi emberi életünkbe és megszenteli azt. Megszületik a gyermek, és azt ünnepeljük, hogy arca van a szeretetnek, emberré lesz a szeretet, hiszen Isten a Szeretet.
A teljes ünnepi szentbeszéd ITT olvasható.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Kiemelt fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria