„Merünk-e bízni egymásban? A szinódus ezen múlik” – Lelkigyakorlat előzte meg a második ülésszakot

Az alábbiakban Szász István Szilárd a szinódusi közlemény alapján készített összeállításából közlünk részleteket, a Romkat.ro nyomán, szerkesztve.

Maria Ignazia Angelini OSB a Szent Jeromos ünnepén tartott elmélkedésében az Isten iránti szomjúságot, a szinódusi párbeszéd rejtett forrását emelte ki. Ebben a keresésben arra hívott, hogy „adjunk teret a rácsodálkozó hallgatásnak, amely átrendez minket és felkészít bennünket az együtt járás új kezdetére”.

Másik elmélkedésében Angelini nővér a csend értékét emelte ki: „A csend a banalitás elleni küzdelem, az igazság keresése, a minden emberben és minden élőlényben elrejtett misztérium elfogadása. Nem magyarázza meg a szenvedést, de túllép rajta. A csend segíthet újra felfedezni a szinódusi párbeszéd igazi és valódi ritmusát”.

*

Timothy Radcliffe OP négy feltámadási jelenetet választott ki Szent János evangéliumából, amelyek szerinte segítenek „megvilágítani, hogyan lehetünk missziós szinódusi egyház a mi megfeszített világunkban”: Keresés a sötétségben, A bezárt szoba, Idegen a parton és Reggeli az Úrral.

Első felszólalásában a domonkos szerzetes arra hívta a szinódus tagjait, hogy ne úgy tekintsenek egymásra, mint „az egyházon belüli pártok képviselőire”, hanem mint „megsebzett, de örömteli kereső társakra”. Mária Magdolnának, a szeretett tanítványnak és Simon Péternek Jézus „a keresés három formájára” válaszolt: a szeretet keresésére, az értelem keresésére és a megbocsátás keresésére. Mindegyiknek szüksége van a másikra. A szinódusnak „szüksége van az Úr szeretetének és keresésének minden módjára, ahogyan szükségünk van korunk keresőire is, még akkor is, ha nem osztják hitünket” – fogalmazott Timothy Radcliffe OP.

Az emberek „sok kérdéssel érkeznek a szinódusra, például a nők Egyházban betöltött szerepével kapcsolatban”; ezeket „nem lehet csak úgy tekinteni, mint olyan kérdéseket, hogy valamit megengedünk-e, vagy elutasítunk”, mert „ez azt jelentené, hogy ugyanolyan Egyházban maradunk”. Ehelyett a kérdéseknek inkább olyanoknak kell lenniük, „mint az evangéliumokban, amelyek arra hívnak bennünket, hogy mélyebben éljük együtt a feltámadott életet”.

Második elmélkedésében a domonkos szerzetes leszögezte: „csak akkor leszünk a feltámadás hirdetői, ha Istenben élünk”. Arra hívta a szinódust, hogy nevezze meg azokat a félelmeket, amelyek megakadályozzák az életnek e teljességét: a megbántástól való félelmet, az elutasítástól való félelmet, a félelmet attól, hogy az Egyházban lévő reményt megvetik. Ezeknek a félelmeknek azonban nincs létjogosultságuk, mert „az Egyház az Úr kezében van”.

A szinódus „nem a strukturális változásokról szóló tárgyalások helye, hanem az élet választásának, a megtérésnek és a megbocsátásnak a helye”. A jó teológia „kinyitja a zárt szobák ajtaját”, és Szent Tamáshoz hasonlóan „szenvedélyes és félelem nélküli”. A missziós szinódusi Egyház „mer bátran és alázattal tanítani”.

„Nem azért gyűlünk össze a szinóduson, hogy kompromisszumokról tárgyaljunk vagy az ellenfeleinket ostorozzuk. Azért vagyunk itt, hogy megtanuljuk egymástól, mit jelent ez a különös szó, a »szeretet«” – emelte ki harmadik elmélkedésében Timothy Radcliffe OP. Elmondta: amikor tavaly részt vett a szinóduson, úgy gondolta, a nagy kihívást a tradicionalisták és a progresszívek közötti ellentétek leküzdése jelenti. Ám a nagyobb kihívást abban látja, hogy az Egyház hogyan tudja úgy befogadni a világ különböző kultúráit, hogy közben egységes marad. „Egyetlen kultúra sem egyesíthet bennünket” – hangsúlyozta a domonkos szerzetes, ezért arra kérte a szinódus tagjait, hogy „alázattal hallgassuk meg egymást”. A különböző kultúrák egységre vannak hivatva, miközben megmaradnak különállónak, és egyik sem uralkodik a másik felett.

A domonkos szerzetes harmadik elmélkedésének magyar fordítása a Duna-parti Iskola, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola szellemi műhelyének honlapján olvasható.

Timothy Radcliffe negyedik elmélkedésében elidőzött Péter szeretetvallomásánál, amely János evangéliumának 21. fejezetében olvasható. Megjegyezte: „az Egyház Isten Simon Péterbe vetett, meg nem érdemelt bizalmának szikláján alapszik”.

„Merünk-e bízni egymásban, bukások ellenére is? – tette fel  a kérdést a domonkos szerzetes. – Ez a szinódus ezen múlik”. Elmélkedve Krisztus mindenkinek szóló megbízatásán, hogy egymás pásztorai legyenek, megjegyezte: „a rivalizálás a jó vezetés ellensége az Egyházban”. Ezen a szinóduson „legyünk képesek felismerni egymás autoritását és alávetni magunkat annak”. „Milyen új szolgálatokra van szüksége az Egyháznak ahhoz, hogy felismerje autoritásukat és megbízást adjon annak gyakorlására?”

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír