„Mi a szükséget szenvedők oldalán állunk” – Beszélgetés César Essayan libanoni apostoli vikáriussal

A libanoni római katolikusok vikáriusa találkozott Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsekkel és Veres András győri megyéspüspökkel, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökével is. Interjúnkban a libanoni helyzetről kérdeztük.

– Több keresztény felekezet is jelen van Libanonban. Mit tudna elmondani róluk?

– Libanonban jelen van a maronita, a szír, az örmény, a káld, a melkita görög, valamint a latin, azaz a római Katolikus Egyház. A kopt katolikusoknak nincs püspökük, csupán papjaik szolgálnak itt. A legnagyobb lélekszámú közösség, a maronitáké mellett más keresztény felekezetek is működnek. Közülük a legnagyobb a görög ortodox közösség, de élnek mellettük szír, örmény és nesztoriánus ortodoxok is. A protestáns kereszténységnek nincs akkora történelmi múltja, bár evangélikusokkal, anglikánokkal, neoprotestánsokkal és baptistákkal szintén találkozunk Libanonban. Összesen 11, az állam által nyilvántartott egyház működik az országban.

– Hányan vallják magukat a Katolikus Egyház híveinek?

– Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy a libanoni latin Katolikus Egyház közvetlenül a pápa alá tartozik. Őt képviseli a mindenkori latin apostoli vikárius. A latin közösség tizennyolcezer libanoniból és közel száz palesztinból, valamint százezer külföldi vendégmunkásból áll. Utóbbiak Sri Lankáról és Afrikából jöttek. Az Egyház alapját a kongregációk, a szerzetesrendek adják. A vikariátusnak tíz plébániája van, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ezekben szerzetesek szolgálnak. A vendégmunkások pasztorációját a jezsuiták látják el. Négy állandó világi pap, öt diakónus, két apáca és három fogadalmas nővér szolgál a vikariátus saját kötelékében. Emellett a szerzetesrendek számos nyilvános kápolnát is fenntartanak, ahová bárki betérhet, vagyis nem csak a latin híveket látják szívesen. A kongregációk, szerzetesrendek száma negyvenkettő. Mintegy kilencszázötven szerzetes, nővér, pap és egyházi szolgál ezekben a rendekben. Ők közel kétszáz kolostorhoz és házhoz tartoznak.

– Az ország mely részén élnek a katolikus hívek?

 – A tíz plébánia lefedi Libanon egész területét, vagyis a latin hívek nem egy régióban laknak, hanem szerte az országban.  Azt is meg kell jegyezni, hogy a polgárháború idején – 1975 és 1990 között – sokan menekültek Európába, és a visszatérők közül számosan, akik eredetileg más felekezetekhez tartoztak, szívesen csatlakoztak a római katolikus közösséghez.

– Működtet szociális intézményeket vagy iskolákat a latin Katolikus Egyház?

– Igen, iskolákat, kórházakat és szociális intézményeket is működtetünk. Azt fontos hangsúlyozni, hogy Libanonban állami szociális intézmények gyakorlatilag nincsenek, úgyhogy a szociális ellátás szinte teljes egészében az egyházakra hárul. A katolikus iskolák száma háromszáz, amelyeknek hatvan százaléka római katolikus. Az ide járó diákok negyede muszlim.

– Az utóbbi időkben a muszlimok kerültek többségbe Libanonban. Okoz ez problémákat?

– Ez egy rendkívül kényes kérdés. A polgárháború idején a keresztények és muszlimok aránya 50-50 százalék volt. Napjainkra viszont a keresztények aránya 20-25 százalékra csökkent. Bár egyes statisztikák szerint a keresztények aránya növekedni fog, jelenleg, főleg a háborús események fényében és a szíriai menekültek jelenléte miatt, ez aligha látszik valószínűnek. Az elmúlt évek politikai és gazdasági válsága miatt nagyon sok libanoni hagyta el az országot, és közülük nagyon sok volt a keresztény. Igaz viszont, többségük szeretne visszatérni Libanonba.

A jelenlegi helyzet nagy nyomással nehezedik a keresztény közösségre, és sok belső feszültséget és megosztottságot okoz.

Szent II. János Pál pápa valamikor még arról beszélt, hogy Libanon üzenete a világ számára, hogy keresztények és muszlimok képesek a békés egymás mellett élésre. Ma viszont a libanoniak egy része úgy látja, az együttélés nem lehetséges, mivel a keresztények teljesen el fogják veszíteni a jogaikat, ha a jelenlegi trendek folytatódnak. Van, aki szerint az országot két részre kellene osztani, egy keresztény és egy muszlim félre. Mások szerint továbbra is van esély az együttélésre. Ez azonban elsősorban nem vallási kérdés. Úgy látom, a vallást használták fel a háború kirobbantására, miközben nem a vallás a háború oka. A mostani helyzet még bonyolultabb, mert a muszlimok egy része, a síiták, illetve azon belül a Hezbollah úgy döntött, hogy háborúzni akar Izraellel.

– Libanon komoly gazdasági problémákkal küzd: néhány évvel ezelőtt államcsődöt jelentettek, és a lakosság is rendkívüli módon elszegényedett…

 – Ez a csőd valójában azt jelenti, hogy az állami javakat szétlopták. A libanoni emberek a korrupció áldozatai lettek, mert az ő pénzüket tulajdonították el. A libanoniak úgy érzik, hogy át lettek verve. A lakosság nyolcvan százaléka a létminimum alatt él, miközben a maradék húsz százalék jómódú, elsősorban annak köszönhetően, hogy rendelkezik készpénzzel. Tudni kell, hogy

az államcsőd miatt a magánemberek folyószámláit befagyasztották, emiatt pedig havonta csupán százötven dollárt tudnak levenni a számlájukról.

Csak összehasonlításképpen: az iskolákban nyolcszáz dollár a havi tandíj, miközben a legtöbb embernek ennyi a havi fizetése. De a katonák jelentős része mindössze két-háromszáz dollárt keres havonta. Vitathatatlanul nagy gondot okoz a szegénység. Épp ezért mi arra törekszünk, hogy segítsünk a rászorulókon. Rendszeresen osztunk meleg ételt, illetve élelmiszer-, higiéniai- és gyógyszercsomagokat. Segítséget nyújtunk a kórházi ellátásban is, a fiatalokat pedig álláskeresői támogatásban részesítjük. Célunk, missziónk lényege az, hogy a közösséget aktivizáljuk, ezért minden területen bátorítjuk az embereket arra, hogy próbáljuk közösen vállalni a terheket és megoldani a felmerülő problémákat.

– Ferenc pápa a Szent Péter téren tartott szerdai általános audienciája végén, szeptember 25-én a térségben kialakult helyzetről azt mondta: „Elszomorítanak a Libanonból érkező hírek, ahol az elmúlt napokban intenzív bombázások sok áldozatot szedtek és pusztítást okoztak”. A pápa szerint az eszkaláció „elfogadhatatlan”, és sürgette a nemzetközi közösséget, hogy tegyen meg „minden erőfeszítést” az erőszak megállítására. A Hezbollah elleni legutóbbi izraeli támadásoknak eddig több mint ötszázötven áldozata volt, köztük civilek és gyerekek. Hogyan érinti a lakosságot, a keresztényeket a háborús helyzet?

– Eddig a háború kiterjedése földrajzilag korlátozott volt, és elsősorban a déli területeket érintette. Most azonban ez a válság már nemcsak az ország egy részére, hanem egész Libanonra hatással van. A háború jelenleg egy háromszögben zajlik: a Hezbollah, Izrael és Libanon az érintett. A határmenti déli területekről a lakosság egy része északra vándorolt, elsősorban a főváros, Bejrút felé. Volt, aki a rokonaihoz ment, ám a legtöbben valamelyik egyházi intézményben tudták csak meghúzni magukat. Főleg iskolaépületekben, ami azt is jelenti, hogy ott most nem lehet oktatási tevékenységet folytatni, ez pedig csak tovább fokozza a válság hatását. Élelmet, ivóvizet kell biztosítani a menekülteknek, hiszen a magukkal hozott készpénzből hamar kifogytak. Az esős, hideg időszak kezdetén vagyunk, vagyis meleg ruháról, tüzelőről is gondoskodnunk kell. A menekültek nagy része most munka után néz, hiszen nem látják, mikor tudnak majd visszatérni az otthonaikba. Az is problémát jelent, hogy a szíriai vendégmunkások a helyieknél korábban és legtöbbször olcsóbban vállaltak munkát. Mindez mutatja, hogy a háborúnak milyen súlyos társadalmi következményei vannak.

A háború azonban emellett komoly lélektani problémákat is okoz. A társadalom egészét feszültségek jellemzik, mert mindenhol felerősödtek a szélsőséges érzelmek, a gyűlölet, a keserűség,

amely elsősorban az izraeliekre és a Hezbollahra irányul, de azokra is ferde szemmel néznek, akiket kevésbé érintett meg a válság. A síitákat sem akarják befogadni, mert a kialakult helyzetért őket tartják felelősnek.

Összegezve, a fent említett segítségnyújtást igyekszünk hatékonyabbá tenni, megpróbálunk még nagyobb erőfeszítéseket tenni ennek érdekében. Az a mi missziónk, hogy ebben a válságos helyzetben a szükséget szenvedők oldalára álljunk, kaput nyissunk annak, aki kopogtat, és így közvetítsük mindenki számára az Úr kegyelmét. S miközben tanúságot teszünk Isten jelenlétéről, fel kell lépnünk a gyűlölet ellen is. Mi egy család vagyunk, hiszen az Egyház is egy család. Márpedig egy családban nem hagyhatjuk, hogy valaki is magára maradjon.

– Milyen segítséget kaphatnak Magyarországtól?

– A magam részéről

azt kérem a magyaroktól, hogy imádkozzanak értünk.

Emellett az is fontos, hogy tartsák meg a hitüket, és erősödjenek meg benne. De természetesen szeretettel fogadunk minden olyan támogatást is, ami segíti a missziónkat.

Fotó: Lambert Attila, Érszegi Márk Aurél

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2024. október 6-i számában jelent meg.