„Mindig az a kérdés: Te ott legbelül ki vagy?” – Beszélgetés Eberlein Éva identitás coach-csal

Később identitás-coach lett, azóta szexuális nevelésről tart szülői képzéseket és ír könyveket, újabban tinédzserek számára tart foglalkozásokat a digitális kockázatok hatásáról. Nemrég átvette az Emberi Méltóság Központot, amely keretében elindította a Tiszta Szív Missziót, és számos újabb terve is van.

– Személyes érintettségedről nemrég vallottál a Képmás magazinban is, most csak annak legfontosabb szempontja érdekelne.

– Számomra hosszú és nehéz út volt eljutni tinédzserként onnan, hogy fiúnak kellene lennem, fiatal felnőttként oda, hogy boldog nőként élem az életemet, és szakemberként is azt látom, hogy ez az út mások számára is hosszú és nehéz. Néha megkérdezik a szülők, mennyi idő, amíg összezavarodott gyerekük önmagára talál. Válaszom ugyanaz: erre nincs garancia, ahogy azt sem tudjuk előre, ki mennyit dolgozik magán, milyen belső utat fog bejárni, és mit fog találni. A tinédzsereknek is el szoktam mondani: „Én nem tudom, te ki vagy – magamat is sokszor keresem még – de edzőként – a coach ugye azt jelenti, hogy edző –, melletted állok, és abban segítek, hogy egyre tisztábban lásd önmagad, és hogy megérkezzél oda, aki te ott igazán legbelül vagy. Mert mindig az a kérdés: „Te ott legbelül ki vagy?”

– Identitás-coachokról nem hallani Magyarországon; te is amerikai képzésen vettél részt. Munkád során milyen identitás-problémákkal találkoztál?

– Leginkább az önkép, önértékelés, kapcsolódás alakulásán dolgozunk, és azt tapasztalom, hogy a férfi és női nemmel kapcsolatos fogalmak átalakulóban vannak. Hagyományosan az önkép és az önértékelés – amilyennek látjuk, illetve értékeljük magunkat – összhangja határozza meg, mennyire stabil valaki. Viszont amikor Carl Rogers kidolgozta ezt a képletet, még nem létezett az ún. digitális én. Az, aki én a digitális térben vagyok – a nevem, elérhetőségem, profilképem, posztjaim –, amit és ahogyan ott kommunikálok, kapcsolódok, tehát amit ott megmutatok magamról gyakran eltér attól, aki a való életben vagyok, ahogy beszélek, viselkedem és viszonyulok másokhoz. Ráadásul van valós és fake, lehet egy vagy száz profil, tehát akár több digitális énem is lehet, amelyek mind visszahatnak arra, aki a valódi életben vagyok…

– És minél ideálisabb a digitális énünk, annál nyomorultabb a valódi énünk, mert annál jobban elszakadunk önmagunktól?

– Igen, mert az ember egyensúlyra törekszik. Viszont, ha van egy világ, ahol csak a legjobb oldalát mutatja, ahol bárki lehet, ahol bármilyen álma megvalósulhat, akkor egyre inkább azt szereti, és egyre kevésbé a valós énjét, hiszen a valóságban vannak hibái, sötét oldala, ami az online térben nem látszik, mert mások elől elrejti, de ő tud róla és megéli. És amikor egyedül marad a szobában és kikapcsolja a képernyőt, akkor rá tör az a sötétség, amivel meg kellene küzdennie – azért, hogy reális képe legyen önmagáról, hogy helyesen viszonyuljon önmagához, hogy elfogadja, szeresse magát. Kétségtelen, hogy ennél sokkal kényelmesebb elmenekülni egy fantáziavilágba a digitális térben. A digitális identitás tehát egy menekülő útvonal, ami gyakorlatilag megakadályozza azt, hogy igazán önmagunk legyünk, kiteljesedjünk. Ezzel még mi, felnőtteknek is sokszor küzdünk.

Éretlen idegrendszerrel rendelkező, még fejlődésben lévő, önmagukat kereső tizenévesekre pedig még komolyabb hatással tud lenni ez a digitális világba való menekülés.

Ehhez jön még hozzá manapság az a rengeteg nyomás a közösségi médiából, a kortársaktól és az influenszerektől, milyennek kell lenned, mitől leszel tökéletes és boldog. És ehhez adódik hozzá a szexuális bántalmazás rengeteg formája is, amit ma már a játékokon belül, a chatszobákban is megélnek akár a kisebb gyerekek is.

Összefoglalva: a digitális világnak vannak pozitív vonatkozásai a serdülők ismeretszerzésére nézve, ugyanakkor nagyon komoly kockázati tényezőket is hordoz magában, amiket nem veszünk elég komolyan. Ilyen az online összehasonlításból eredő torz kép miatti szorongáson túl a túlhasználat, függőség, impulzivitás, digitális gátlásvesztés – utóbiakkal később kezdtem el foglalkozni.

– A Digitális tükör program tájékoztatója szerint nemcsak kockázatfeltárásról szól, hanem konkrét gyakorlati stratégiákról, ahogy a szülői képzéseid is.

– A Digitális tükör egy előadásként indult tinédzsereknek, mára tíz interaktív foglalkozásból álló programsorozattá vált, osztályba és fiatal közösségekbe vihető, 45 perces foglalkozásokkal, esetleg másfél órás blokkban összevontan. Tíz témánk van: az identitás alakulása, influenszerek és közösségi média hatásai, online gátlásvesztés, pornográfia, sexting, deepfake, AI chatbotok, cyberbullying, Tiktok kihívások, scrollozás veszélyei. Általában egy 15 perces felvezetést követően gyakorlati feladatokon keresztül, csoportokban dolgozva keresnek válaszokat az adott téma kérdéseire, amiket utána együtt átbeszélünk. Szakmai anyagom a mögöttem álló 20 évnyi tinédzserekkel való gyakorlati tapasztalaton és az említett nemzetközi kutatások eredményein alapul, több szakemberrel is átbeszélt, átdolgozott, gyakorlatban is kipróbált feladatok, szabályok, iránymutatások.

– Említetted az ún. óriásplakát szabályt, az például mi?

– Mielőtt bármit posztolsz – szöveg, kép, videó, stb. – akár csak egy személyes zárt chatben vagy játékban is, tedd fel a kérdést: szívesen viszontlátnád-e egy óriásplakáton a város főterén, és vajon a nagymamád büszke volna-e arra, hogy a te neved virít rajta? Ha a válasz mindkettőre igen, akkor elküldheted; ha nem, inkább töröld, mielőtt elküldöd.

– A programmal elsősorban Erdélybe hívnak; ennek oka lehet a magyarországi szülőkre jellemző hamis biztonságérzet. E tekintetben szerinted van különbség a különböző nevelési elveket valló (keresztény, nem keresztény) szülők között?

– Nem ezek mentén választanám őket szét, hanem a tudatosság alapján: vannak, akik foglalkoznak a témával, és időnként megpróbálják bedobni az iskolai szülői közösségbe, hogy legyen ilyen foglalkozás – akár szülőknek az Egyedül nem megy, akár a diákoknak a Digitális tükör, de Magyarországon még mindig az az általános szülői hozzáállás – függetlenül attól, hogy konzervatív vagy sem –, hogy nálunk nincs nagy baj, az én gyerekem elég okos és értelmes ahhoz, hogy tudjon mit kezdeni a helyzettel. Vagyis úgy bíznak benne, hogy meg tudja oldani azt, amivel ott találkozik, hogy nem adnak világos útmutatást, stratégiákat, védekezési eszközt a kezébe. Ez olyan, mintha a gyerekemet kiraknám a dzsungelben, a kezébe adnék egy machetét, és ezzel hagynám ott: „Fiam, tudom, hogy meg tudod oldani”. Mert

miközben azt hisszük, hogy tudjuk, mire képes a gyerekünk, arról fogalmunk sincs, hogy az online térben mivel fog találkozni.

És mivel nem vagyunk mellette, nem fordul hozzánk; már csak azért sem, mert tudja: ha mégis megteszi, akkor fennáll annak a veszélye, hogy elvesszük tőle függősége szeretett tárgyát. Eddig valóban elsősorban Erdélybe hívtak ezzel a programmal, de nagyon örülnék neki, ha Magyarországon is minél több iskolába vagy ifjúsági csoporthoz eljuthatna.

– Szülőknek és fiataloknak szóló előadásaid mind a bibliai emberképre épülnek. Hogyan kommunikálsz a hozzád forduló nem keresztény szülőkkel?

– Gyakran hívnak nem keresztény közösségbe is beszélni a „természet rendje szerinti” szexualitásról. Lehet eszerint is beszélni, ugyanakkor mindennek van egy alapja, amire épül, amit, ha kiveszünk alóla, összedől. Az én hitem szerint ez az egész világ Isten alkotása, Isten rendelte el annak rendjét. A természet rendjét is valaki összeállította. Egyszer hallottam egy nagyon jó hasonlatot: ha egy svájci órát darabjaira szedünk és a tenger közepén egy hajóról szétszórjuk az óceánba, nem mondja senki, hogy Hawaii partjainál kijön összeszerelve és működni is fog.

Ez a világ annyira tökéletesen működik, olyan rend uralkodik benne, hogy ha ezt a rendet az ember felborítja, látjuk, mi történik.

Tehát ha olyan helyre hívnak, akkor nagyon szívesen beszélek erről a témáról a természet rendje szerint. Tiszteletben tartom, ha valaki nem hisz Istenben, ilyenkor igyekszem kevésbé keresztény szlengben fogalmazni, de ott sem titkolom, hogy én azt hiszem és vallom: ez a rend nem magától alakult ki, és van egy Jóisten, aki a javunkat akarja.

– Átvetted az Emberi Méltóság Központ (EMK) vezetését. Mik a terveid vele?

– Az EMK a fogantatástól a természetes halálig tartó élet védelmében született. Korábban is tartottak képzést szülőknek a pornográfia veszélyeiről; és korábban is harcoltak a férfi és a női nem, illetve a család hagyományos értékeiért – ebbe a vonalba tagozódom be, programjaim ezt a vonalat erősítik. Van három-négy önkéntes, akikkel a családjaink mellett, szabadidőnkben ötletelgetünk, és segítenek amiben és amennyire tudnak. Most dolgozunk a honlapon, és folyamatban van a Tiszta szív projekt kidolgozása is, ami júniusban most indult a 30 napos imamisszióval. Ezt szeretnénk továbbfejleszteni, például olyan szülőknek szóló támogató, tréning jellegű programokkal, akiknek gyerekei nemi identitásukban vagy orientáltságukban elkezdtek összezavarodni, vagy akiknek barátai, osztálytársai indultak el ebbe az irányba, és ők maguk nem tudják hogyan álljanak hozzá. Erről vannak már jegyzetek, elképzelések, de még nem állt össze. Amit még szeretnénk:

az igazi, Isten szíve szerinti férfi és női identitást erősíteni olyan tinédzserekben és fiatal felnőttekben, akik jobban meg akarják élni azt.

A Tiszta szív projekt tehát megoldásokat, stratégiákat kínál majd azoknak a szülőknek és fiatal felnőtteknek, akiknek kérdéseik vannak magukkal, másokkal, illetve azzal kapcsolatban, hogy keresztényként hogyan közelítsék meg az identitás témáját.

– Végül a könyveidről, hisz többet is írtál az elmúlt években… Melyiket miért?

– Először készült a Dávid győzelmének titka – Gyógyulás az elutasítottságból, ami eredetileg egy belső gyógyulásról, az emlékek és a korai gyermekkori traumák feldolgozásáról szóló kurzusunk volt Szilágyi Lacival. Rengetegszer megtartottuk és sokan kérték, hogy a vázlaton túl valami többet adjunk a kezükbe, így született meg a könyv 2018-ban, amely sorra veszi, hogy a fogantatástól kezdve milyen sebeket szerezhetünk másoktól, magunktól, az élet által osztott pofonokból. Azért választottunk Dávid király történetét, mert annyi pofont, mint ő, kevesen kaptak: legkisebb volt a fivérei között, apja sem tartotta semmire, s bár legyőzte Góliátot, éveken keresztül üldözte Saul, később királyként házasságtörést, majd gyilkosságot követ el, elveszítette gyermekét – tehát nagyon sok mindenen átment, de a végén mégis győztesen jött ki belőle. Továbbá, a Biblia azt mondja rá, hogy „Isten szíve szerinti férfi”, bár sem termete, sem stílusa nem erősít rá erre, hiszen egy finom lelkű, göndör hajú, művész alkat volt. Azt vettük tehát végig, mi az, amit Dávidtól tanulni tudunk, hogyan tudott ennyi pofon és fizikai körülmény ellenére győztesként élni.

A Mária iskolája sorozat négy kis füzete a Rózsafüzér titkait veszi sorra, tehát kis elmélkedéseket tartalmaznak. Volt egy lelkigyakorlatunk 2010-ben tinédzserekkel és fiatal felnőttekkel, akikkel elzarándokoltunk Medjugorje-ba, ahol a Rózsafüzér titkait elmélkedtük végig. Ezt én félre is tettem, de Szilágyi Laci, akivel együtt dolgoztunk 16 évig, addig nyaggatott, hogy a vázlat alapján írjam meg a kis füzeteket, mert biztosan sokan örülnének neki, hogy nemcsak ott programon, hanem egyedül el lehet olvasni, és lehet rajtuk elmélkedni, hogy végül megírtam.

A 2023-ban megjelent Az első pelustól az iskoláig kézikönyv, amelynek forrása az Egyedül nem megy kisgyerekes szülőknek szóló online kurzus; ennek folytatása a tavaly megjelent Gyújts fényt – kézikönyv szülőknek a serdülők neveléséhez. Az idén megjelent Családi Csalamádé pedig úgy született, hogy az Egyedül nem megy egyik online kurzusát elvégző Habó Márta – akinek egyébként még sokkal több könyve van – rám írt, hogy szívesen írna ebből a témából egy mesekönyvet, amit véleményeznem kellene és gyakorlati tanácsokkal kiegészíteni. Majdnem két évig dolgoztunk rajta – ő írta a családi mese részét, én pedig a gyakorlati tanácsokat, a beszélgetésindító kérdéseket és a játékokat, kézműves foglalkozásokat.

Szerző: Antal-Ferencz Ildikó

Fotó: Merényi Zita (archív)

Magyar Kurír