„Mintha apámhoz mentem volna” – A nyugdíjba vonuló Jaczkó Sándor esperest köszöntötték Balkányban

Jaczkó Sándor atya, a nyáj vidám pásztora

„Pásztor volt, a szó legszorosabb, legszebb, legigazabb jelentésében – mondja róla a Katona család. – Atyafiságos szeretet, mindig másokon való gondolkodás, másokról való gondoskodás jut róla eszembe, mindig a legjobbat látni és megláttatni szerette volna mindenkiben. Derű, nyugalom, biztonság, őszinteség, hitelesség jellemzi. Büszkeség, hogy ismerhetjük, sosem múló hála, hogy minket is a szívén hordozott, hogy érdemesnek tartott a szeretetére.”

Sok anyának és gyermeknek biztonságot és ételt nyújtott

„Néhány gondolatban nagyon nehéz kifejezni közel negyven év jóságát, szeretetét, mindazt, amelyből nálunk négy nemzedék részesült – mondja Katona Enikő. – Esperes úr úgy kovácsolta össze a kis egyházközösségét, mint egy jó apa a családját; a kicsiktől a nagyokig mindenki szereti. Sok családnak adott munkát, sok idős embernek otthont, sok anyának és gyermeknek biztonságot és ételt, az elesetteknek kart nyújtva, önzetlenül mindenkiben a jót keresve, ha csak jó szóra vagy biztatásra volt szükségünk, tőle megkaptuk.”

„Neki köszönhetem, hogy megszületett bennem az a vágy, hogy hitoktató legyek.”

„Esperes atya sokat tett a fiatalokért, amikor közösségépítő szándékkal szervezett parádi kirándulásokat, zarándoklatokat, akár biciklivel is, az egyházközség fiataljait lelkileg és anyagilag egyaránt támogatta – osztja meg emlékeit Miszkuly Gyöngyi. – Több éven át megrendezésre került a balkányi ifjúsági napok, amelyre az ország több pontjáról érkeztek résztvevők. Egyik személyes élményem, hogy a görögkatolikus hittanversenyeken elért dobogós helyezések jutalmául csapatunk egy háromnapos budapesti kiránduláson vett részt, esperes úr jóvoltából. A hit útján ő indított el, nemcsak engem, hanem sokunkat. Meghatározó szerepet töltött be az életünkben, amiért mindig hálásak leszünk. Neki köszönhetem, hogy megszületett bennem az a vágy, hogy hitoktató legyek.”

A pásztor, aki minden juhára odafigyel

A perkedpusztai hívek nevében Hidasi Marietta méltatta Jaczkó Sándor esperest, akinek a perkediek nagyon sok köszönettel tartoznak. „A kezdeti években nagy létszámú gyülekezet mostanra csak maroknyi lett, de esperes úr idejét, energiáját nem sajnálva rendszeresen kijött és misét tartott, pedig a kápolnában volt, hogy csak három-négy ember jelent meg. Az itt eltöltött több évtizede alatt összetartotta ezt a kis katolikus közösséget. Utolsó miséje Perkedpusztán az idei évben a húsvéti pászkaszentelés volt. Ezen esemény mindenki számára egy boldog emlék, amire jó visszagondolni. Mint a régi szép időkben: kint az udvaron, lobogókkal, kosarakkal és a jelenlegi, illetve elszármazott lakosokkal együtt imádkoztunk.”

Jaczkó Sándor atya, az építő, aki biztosította, hogy „életünk utolsó éveit emberhez méltó körülmények között, biztonságban, kényelemben tölthessük”

A balkányi Szent Miklós Szeretetotthon dolgozói is nagy hálával gondolnak Sándor atya munkásságára, hiszen az otthon megnyitása nem csupán a környékbeli időseken segített, hanem mindazokon, akik az intézményben munkához jutottak. Jaczkó Sándor esperes atya mindig arra törekedett, hogy elsősorban a helybeli lakosok, családanyák, fiatalok megélhetését segítse. Az évek során – az intézmény támogatásával – egyre többen szerezték meg a munkakörük betöltéséhez szükséges végzettségeket. Sokan leérettségiztek, majd folytatták a tanulást.

„Jutott idő tartalmas, lelki fejlődésünket és közösséggé válásunkat elősegítő szabadidős programokra is. A máriapócsi, a csíksomlyói, a szentkúti zarándoklatok, lelkigyakorlatok, a balatoni és parádi nyaralások, az Anna-bálok, az ünnepek előtti közös készülődések, önkéntes munkák életünk felejthetetlen, gyakran felidézett szép emlékei. Köszönjük, hogy tagjai lehetünk és lehettünk egy védelmet, biztonságot nyújtó közösségnek, ahol életre szóló barátságokat kötöttünk” – írják a szeretetotthon dolgozói.

Menyhártné Erzsi már 1996 óta dolgozik az intézményben: „Jó érzés volt, hogy esperes úr, tudván, hogy munkanélküli vagyok, elsőként hívott dolgozni. Ennek már huszonhét éve. Szép emlékek a kirándulások, sok helyre eljutottunk neki köszönhetően. Nagyon jó főnök volt; mindig tudtunk hozzá fordulni, bármi gondunk, bajunk volt. Sajnáljuk, hogy elmegy.”

Gajdos Jánosné, aki tizenkilenc éve az otthon lakója, is örök hálával gondol Sándor atyára: „A Szent Miklós Szeretetotthon és Menedékház lakóinak nevében fejezem ki köszönetemet Jaczkó Sándor esperes úrnak, aki a huszonhét évvel ezelőtt, 1996-ban létrehozott idősotthonban helyet adott nekünk, és biztosította számunkra, hogy életünk utolsó éveit emberhez méltó körülmények között, biztonságban, kényelemben tölthessük, betegségeink gyógyításához, szenvedéseink elviseléséhez segítséget kapjunk. Hálával emlékezünk vissza az együtt töltött időre: a Szent Liturgiákra, az ünnepekre, a máriapócsi zarándoklatokra, és esperes úr jókedvre derítő, tanulságos és vidám történeteire.”

Nagy Mihályné Erzsike, aki közel harminc esztendeje teljesít sekrestyési szolgálatot, így ír: „Nehéz röviden összefoglalni az elmúlt éveket. 1987–ben a templomba járó családokkal nagyon vártuk az idősebb után a fiatal papot, aki gyerekeivel érkezett közösségünkbe. Ezzel a fiatal atyával, Jaczkó Sándorral együtt nőtt fel közösségünk, gyermekeink, és mi magunk is. Sok közös emlékünkből most nehéz lenne egyet kiragadni, azonban felejthetetlenek a karácsonyi betlehemezések, a miskolci és balatoni nyaralások, az első egyházközségi bál, majd az azt követő Anna-bálok. Esperes úr mellett évekig szolgáltam sekrestyésként, amiben helyet kapott sok nehézség, rengeteg élmény, millió emlék, és a jó Isten áldása.”

Pásztor Lászlóné, a Szent Jácint Görögkatolikus Óvoda intézményvezetője is hálával telt szívvel beszél Jaczkó Sándor esperesről, az intézmény alapítójáról, aki támogatta és mindvégig segítette, hogy létrejöjjön az óvoda: „Megnyugtató, derűs személyisége számunkra egy megbízható és biztos pont volt az elmúlt évtizedben. Rendkívüli munkabírása, az emberek szeretete lendítette mindig előre, amiből mi, az óvoda dolgozói is sokat kaptunk. A közöttünk eltöltött évtized alatt gyerekek százait nevelte, ismertette meg velük Isten jó cselekedeteit, rendíthetetlen lelkesedéssel építette közösségeinket.”

Az idősek, az elesettek támogatása kiemelt feladatává lett

Jaczkó Sándor esperes a tanyákat járva napi szinten látta az idősek elszigeteltségét, magányosságát, elesettségét. 2010 környékén fogant meg benne a gondolat, hogy a nagy fokú munkanélküliség és szegénység ellen tenni kellene valamit. Ebben az évben a balkányi parókia udvarán lévő kis irodában létrehozta a Szent Miklós Segítőszolgálatot, 15 fő házi gondozónak adva ezzel lehetőséget, hogy bekapcsolódjanak a munka világába és rendszeres munkabérhez jussanak. Ők közel 140 idős ember otthonában tudtak segítséget nyújtani, mind fizikailag, mind lelkileg.

2011 januárjában megnyitotta kapuit a „Szent Miklós Udvara” Szociális Alapszolgáltató Intézmény, amelyben helyet kapott 30 fő számára a Szenvedélybetegek Nappali Intézménye is. 2012-től a debreceni kistérség 12 fővel csatlakozott az intézményhez. „Gondozóink az ellátottak otthonában segítenek a lakókörnyezet tisztán tartásában, a személyi higiéné megtartásában, hivatalos ügyek intézésében. Esperes úr látogatásai során megerősítést kapott a hívektől arra, hogy milyen sokat jelent az emberi méltóságuknak az, ha idősebb korukban is a saját otthonukban maradhatnak, ha hasznos tagjai lehetnek a társadalomnak, ugyanakkor elismerték, hogy a már említett területeken segítségre van szükségük. Ez az ellátási forma a családtagok számára megnyugvást jelent, hisz idős szeretteiket biztonságban tudhatják a szülői házban. Jelenleg 61 gondozó látja el ezt a nemes feladatot 407 ellátott otthonában.

Kívánunk még annyi szép évet esperes úrnak, ahány szívben hála gyűlt össze az elmúlt hetekben az ő papi életpályájára gondolva.”

Forrás: Hajdúdorogi Főegyházmegye; Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Katona Julianna

Magyar Kurír