„Mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat” – Imaest a hivatásokért Győrben

A főpásztori szentmise szónoka Horváth Imre nyugalmazott soproni városplébános volt, aki idén júniusban ünnepelte aranymiséjét, pappá szentelésének ötvenedik évfordulóját.

A szentmisén koncelebrált Böcskei Győző székesegyházi plébános, Ferling György győr-gyárvárosi plébános, valamint Hencz Márton püspöki titkár.

Jézus nem gyűlölettüzet hoz, nem pusztító tüzet akar gyújtani, hanem a szeretet tüzét, hiszen az a vágya, hogy a világot a szeretet tüze borítsa lángba – kezdte elmélkedését Horváth Imre a vasárnapi evangéliumról (Lk 12,49–53). – Már erről jövendölt Keresztelő János, amikor azt mondja a Messiásról: „Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni. (...) a pelyvát pedig olthatatlan tűzbe vetve elégeti.” (Lk 3,11)

Az utolsó napon minden a tűz martaléka lesz, egyedül a szeretet és művei maradnak meg. Ezt az igazságot vallja François Mauriac Nobel-díjas francia író is: „Azon a napon, amelyen nem ég bennetek a szeretet, sokan meghalnak a hidegtől.” „Menjetek, gyújtsátok fel az egész világot!” – Loyolai Szent Ignác ezekkel a szavakkal küldi rendtársait, hogy az egész világon hirdessék az evangéliumot.

Az Ószövetségben a tűz Isten jelenlétét jelzi. Mózes a pusztában csodálkozva látja az égő csipkebokrot, mely nem ég el, s közelebb megy hozzá. A lángoló csipkebokorból Isten hangja szól. Az Egyiptomból kivonuló zsidó népet Isten lángoló tűzoszloppal vezeti éjszaka.

Az olvasmányban Jeremiás prófétáról olvastunk, akit ciszternába vetettek, hogy elhallgattassák a hangját. Sok meg nem értésben volt része ennek a prófétának, küldetése feladását is fontolgatta: „Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat” (Jer 20,9). Ez az a szeretettűz, amit az Isten a népében újra és újra fellobbant, és Jézusban nyilvánvalóvá tesz. Bárhol megfordul Jézus, falvakban, városokban, ez a tűz lobog benne. Jézus azért jön, hogy közel hozza mindnyájunkhoz a távolinak tűnő Istent. A Teremtő és a teremtmény közti távolságot Jézus a Lélek által a személyében, a tanításában összeköti. Jézus halála és feltámadása az új keresztség, amely által mindnyájan eljutunk a bűnből az örök életre. Jézus szenvedélyesen várja, hogy a világ a halált legyőző szeretet által átalakuljon, újjászülessen.

Látjuk napjainkban, hogy a világ átalakítása milyen áldozatokkal, szenvedésekkel és küzdelmekkel jár. A rossz nem semmisül meg egyik pillanatról a másikra, a jó nem győzedelmeskedik villámlásszerűen. De Jézus messiási szenvedésében már ott ragyog a lassú, de biztos átalakulás, a lassú égés, a küzdelmes tisztulás. Amikor az Úr belép az életünkbe, mindig változást, megtérést kér. És ha engedjük, hogy az Úr az életünkben működjön, akkor az isteni szeretet tüze bennünket is megtisztít.

Horváth Imre felidézte Blaise Pascal filozófus, teológus, matematikus megtérésének történetét, amelyben kulcsszerepe volt az alábbi felismerésnek: „Tűz / Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene. / Nem a filozófusok és tudósok Istene. / Bizonyosság. Bizonyosság. Átélés. Öröm. Hála. / Jézus Krisztus Istene. / A te Istened az én Istenem. / Öröm. Öröm. Öröm. Örömkönnyek… / Jézus Krisztus, Jézus Krisztus, add, hogy soha el ne szakadjak tőled…”

Azért vagyunk itt, hogy mi is átéljük ezt a mély találkozásélményt – fogalmazott a szónok. – Feltekintünk Jézus Krisztusra és az ő Édesanyjára, Máriára is: „Anyánk, Mária! Te, aki mindig velünk akarsz járni, közel akarsz lenni hozzánk, közbenjárásoddal, szereteteddel segítesz minket. Ezért szeretnénk ma veled együtt imádkozni, imádkozni papi és szerzetesi hivatásokért, imádkozni az Egyházért, a világ békéjéért, s kérjük a megtérés ajándékát” – fogalmazta meg fohászát Horváth Imre szentbeszéde zárásaként.

Fotó: Ábrahám Kitti

Forrás: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír