Munus et dilectio – Bemutatták a Kuminetz Gézát köszöntő tanulmánykötetet

Köszöntőt mondott Vincze Krisztián rektorhelyettes és Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, a PPKE nagykancellárja. A könyvet Komáromi László, a JÁK dékánja méltatta.

Vincze Krisztián laudációjában Józsue könyvének negyedik fejezetére, a szövetség ládájával a Jordán folyón való csodás átkelésre utalt, ami után Józsue tizenkét emlékkövet állított. A keresztény születésnapokon az ünnepelt nem önmagát, hanem a megélteket, az isteni jótéteményeket, kegyelmeket ünnepli. A rektorhelyettes röviden felvázolta Kuminetz Géza lelkipásztori és tanári pályafutásának fontosabb állomásait: Nagyatádon született 1959. szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. Tanulmányait 1983-ban kezdte Esztergomban, majd Budapesten, a Központi Szemináriumban folytatta. Teológiai doktorátusát a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián szerezte 1989-ben. Posztgraduális tanulmányait Rómában, a Pápai Magyar Intézet növendékeként a Pápai Gergely Egyetemen végezte, ahol 1991-ben kánonjogi licenciát szerzett. Tanulmányi igazgató, prefektus, oktató, kutató, dékán, tanszékvezető. 2019 szeptembere óta a PPKE rektora. Rektorságának talán legnagyobb eseménye, „legszebb emlékköve” az volt, amikor tavaly köszönthette Ferenc pápát, aki látogatást tett az egyetemen. Kuminetz Géza széles körű elfoglaltsága mellett legfőbb hivatásának a papi szolgálatot tekinti; Vincze Krisztián azt kívánta, hogy gyarapítsa tovább emlékköveit Isten országát hirdetve.

Veres András püspök, nagykancellár beszédében kitért arra, hogy az ünnepelttel egyidősek, idén mindketten hatvanöt évesek. Fiatalkori emlékét idézte fel, amikor kezdő káplánként egy születésnapi köszön(t)ő levelet kapott a közösségétől, amelyben egyebek mellett a következőt írták neki: „Boldog lehetsz, atya, mert egész nap azzal foglalkozhatsz, ami a hobbid.” Igaz lehet ez a mondat Kuminetz Gézára is, aki papként és teológusként elkötelezetten végzi szolgálatát az egyetem javára. A püspök Tolsztojra utalt, aki szerint a hatvanas éveiben járó embernek már mindenre készen kell állnia. Az orosz író arra is figyelmeztetett, hogy mindenekelőtt Isten országát kellene keresnünk. Veres András végül Szent Pál A rómaiaknak írt leveléből emelt ki egy gondolatot, amely a közösségről és az isteni adományokról szól: „…ha szolgálat, akkor fáradozzunk a szolgálatban; ha valaki tanít, tanítson” (Róm 12,7). Kuminetz Géza élete, pályafutása ezt a szemléletet példázza.

A Jog- és Államtudományi Kar dékánja, Komáromi László Anselm Grün Gondolatok születésnapra című írását citálta, az ünnep(lések) vallási tartalmára és a közösségben történő megélésére hivatkozva. Régi szokást követve Kuminetz Gézát egyetemi kollégái egy saját munkáikat tartalmazó kötettel ajándékozzák meg. A könyv harminchét szerzőtől (illetve szerzőpárostól) harmincöt tanulmányt tartalmaz; széles a paletta, minden karról és minden tudományterületről érkeztek írások. A tudást ily módon integráló és az intézmény küldetését tükröző kötet nemcsak a hit és az értelem dialógusát segíti elő, hanem az egyetem kutatási eredményeire is reflektál.

A cím, Munus et dilectio, azaz Szolgálat és szeretet Géza atya emberi jellemzőit emeli ki. Ahogyan a könyv előszavában is olvashatjuk: „A munus egyebek mellett feladatot, tisztséget, kötelezettséget és szolgálatot jelent” (…), de „teológiai szakkifejezés is, amennyiben Krisztus hármas szolgálatára utal (tria munera), a prófétai, a papi és a pásztori küldetésére.” A dilectio pedig jelentése szerint „nem »hajlamból és szenvedéllyel« szeret (amo), hanem »tiszteletből« (diligo), önzetlenül, viszonzást nem várva, erényesen.”

Kuminetz Géza megköszönte e meglepetést, s mint mondta: a nem várt öröm kétszeres öröm. A hatvanöt éves életkor pedig – visszautalva Veres András püspök szavaira – már valóban készület „valami másra”. Beletartozik ebbe a hivataloktól való visszavonulás és majd a rektori feladatkör átadása is egy arra alkalmas, felkészült utódnak. Az ünnepelt utalt arra is, hogy szível-lélekkel igyekezett az egyetem ügyeit intézni. Végezetül háláját fejezte ki egykori és mostani elöljáróinak és az Egyháznak.

Fotó: Lambert Attila

Pallós Tamás/Magyar Kurír