„Nagyon fontos a jelenlét” – Interjú Máté Péter nyíregyházi iskolalelkésszel

Máté Pétert Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök augusztus 1-ével mentette fel a kisvárdai Szent Péter és Szent Pál Apostolok Plébánia segédlelkészi beosztásából és nevezte ki káplánnak a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébániára, valamint a nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnázium, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Kollégium, Óvoda és Alapfokú Művészeti Iskola, valamint a Nyíregyházi Egyetem lelkészévé.

Péter atya életében így nagy változás következett be. Bekapcsolódik Nyíregyháza pasztorális életébe, lelkésze egy közel 1000 fős katolikus köznevelési intézménynek, valamint a nyíregyházi egyetemi lelkészségnek. Az idei nyáron még szabadságra sem ment, nem vesztegette az idejét, minél hamarabb szeretne beilleszkedni, felvenni a fonalat új feladatkörében. Mint a Szent Imre-intézmény egykori diákja, alma materébe tér vissza. Nincs ezzel egyedül, több ottani pedagógus is az iskola nagy családjából indult és tért oda vissza.

– Péter atya, hogy érzed magad Nyíregyházán?

– Köszönöm, jól! Ismerkedek mindennel és mindenkivel. Részt vettem a plébániai hittanos gyermekek nyári táborában, és most szabadságra sem mentem el, igyekszem minden időt arra fordítani, hogy minél hamarabb otthon érezzem magam, így kihasználom az ezt segítő lehetőségeket, beszélgetéseket. Négy évig szolgáltam a kisvárdai egyházközségben, ott már tudtam, hogy bizonyos kérdésekkel kit keressek. Az ismerkedés most újrakezdődik, de nagyon pozitívak az eddigi tapasztalatok, mindenki segítőkész. Nem egyszerű otthagyni a régi barátokat, kollégákat, de az élet ilyen, haladni, menni kell előre, a megszerzett tapasztalatokat kamatoztatni, gazdagítani kell mások szolgálatában Isten dicsőségére.

A nyíregyházi plébániai közösségben jó a hangulat a közös étkezések alatt is, (Csordás) Gábor atya nagyon segítőkész, együtt gondolkodunk azon, hogyan oldjuk meg a jósavárosi egyházközség ellátásának feladatait.

– Ez új kihívást jelent a Magyarok Nagyasszonya Főplébánián, hiszen ez év augusztusától a Szent Imre egyházközséget oldallagosan látja el.

– A Szent Imre-egyházközség életében ez nem új dolog. Nagy Csaba atya itteni szolgálata alatt először káplánként járt ki a főplébániáról Nyíregyháza-Jósavárosra, majd annak plébániai kormányzója lett és önálló közösségként működött. Most ismét a korábbihoz hasonló megoldás született. Igyekszünk megtartani az ott kialakult és jól működő gyümölcsöző hagyományokat, programokat és segítjük a közösséget.

– Az egyházközség legfiatalabb papjaként elsődleges feladatod az ifjúságpasztoráció lesz?

– Gábor atya a bérmálkozó és az ifjúsági csoport vezetésével bízott meg, és vár rám az iskolalelkészi szolgálat, amelynek kertén belül sok feladatot el tudok majd látni a Szent Imre Plébánián is, többek között én fogom bemutatni a vasárnap 11 órakor kezdődő szentmiséket, a nagytemplomban pedig a vasárnap esti szentmiséket. Közben dolgozunk az éves terven, menetrenden.

– Milyen feladatok várnak rád iskolalelkészként?

– Lelkigyakorlatok, rendezvények, kötetlen programok szervezése, heti 12 hittanóra, a 9. osztályosok lelkigyakorlatának vezetése, osztálymisék bemutatása, a hétköznapokra eső ünnepeken szentmisék bemutatása stb. Az eddigi fix programokat továbbviszem, a többi pedig menet közben kialakul. Kollégiumi estéken is szeretnék részt venni, amelyről még diákkori emlékeim is vannak.

[…]

– A gyorsan változó digitális világ egy teljesen új generációt hoz magával. Hogyan lehet igazán naprakész a fiatalokkal foglalkozó lelkipásztor?

– Ez a generáció nagyon gyorsan változik. Évente más a trend, nem könnyű lépést tartani. Úgy gondolom, nekünk, iskolalelkészeknek a legfontosabb feladatunk, hogy a fiatalokat Istenhez vezessük.

A fegyelmezés, a tanítás a pedagógusok dolga. A szentmiséken, lelki programokon a Jóistent kell bemutatnunk.

– Milyennek látod a mostani fiatal generációt?

– A Covid-járvány óta tapasztalható egy digitális bezárkózás. A fiatalok mélyen érzik ennek a hátrányát, negatív hatásait, és nagy igényük van arra, hogy nyissanak a másik felé. Nagyon erős hatással van rájuk a média, különösen a Facebook, Instagram, TikTok, YouTube stb. Ez a szleng szóhasználatban, viselkedésben, gondolkodásban, életviteli stílusukban is megjelenik, és rossz irányba befolyásolhatja őket. Fontos, hogy megtanítsuk ezeknek a platformoknak a helyes használatát is.

– Ki lehet őket csalogatni a zárt világukból?

– Nehezen. Láttam például fiatalokat, akik együtt kerékpároztak, és amikor megálltak pihenni, nem kezdtek el beszélgetni egymással, hanem elővették a telefonjaikat. A mi időnkben ez nem így volt. Ha együtt töltöttünk időt a társainkkal, barátainkkal akkor egymással foglalkoztunk, beszélgettünk. Most is igyekszünk ezt megtartani. Ma az ember a digitális világban él. Ez nehézség a pedagógusoknak is.

– Az idei tanévtől érvényes új rendelet szerint a diákok kötelesek leadni a mobiltelefonjaikat, amíg az iskolában vannak.

– Nehezen viselik ezt a diákok, sok dologgal nem értenek egyet. Nem rossz ez a generáció, csak más. Sok dologban jobbak, többet tudnak, mint mi, felkészültebbek, de van, amiben nehezebb velük szót érteni.

Nagy kihívás az embernek, hogy folyamatosan, szinte bármikor elérhető. Ez jó, de átok is egyben.

Természetesen elvonja a figyelmet a tanulástól, amikor annak van az ideje.

Ez a gyorsaság már nem emberi. Ha kapok egy „levelet”, üzenetet, arra azonnal válaszolok, és elindul a levelezgetés, míg néhány évvel ezelőtt egy hetet is várni kellett egy postai levélváltásra. Mára ez lecsökkent 10 másodpercre.

– A digitális világ sok mindent is háttérbe szorít, például az emberi érzéseket. A fiatalok gyakran arról panaszkodnak, hogy nincsenek szeretve, magányosak, mert otthon a családban már mindenki a telefonjával foglalkozik.

– Sokat szoktam beszélni a szeretetről. Jézus legfontosabb parancsa a szeretetparancs, ki is mondja, hogy ez a legnagyobb a parancsok közül.

A legfontosabb kulcs mindenhez a szeretet. Szeretetteljes meghallgatással, odafigyeléssel mindent el lehet érni.

Otthon valóban magányosak a gyerekek, ott is folyamatos zaj, ingerek veszik őket körül. Pedig nagyon fontos lenne a csend megtapasztalása legalább otthon, de ma az ember nem tud csöndben lenni. Találkoztam egy ismerősömmel, aki a beszélgetésünk közben kérte, hogy bekapcsolhassa a televíziót, mert zavarta a beszélgetés alatti csönd.

– Ez kihívás az iskolalelkésznek, mert „Mindig csendben szól hozzád az Úr”.

– A csend és benne az imádság olyan sziget, lehetőség, amelybe az Isten kihív.

Az imádság menedék, élmény, kivesz a zajból, a rohanásból, belevisz a csendbe, és ad egyfajta oázist. Ezt az oázist kell nekik megmutatni. Nagy hatással van a fiatalokra ennek megtapasztalása.

Az interjú teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír