Ferenc pápa a koreai jezsuitákhoz: Vigasztaljátok Isten népét!

„Ne büntessétek, hanem vigasztaljátok Isten népét!” – ezzel a buzdítással fordult Ferenc pápa a papokhoz, megerősítve meggyőződését, hogy Isten népének vigasztalásra van szüksége a sok seb miatt. „Sokszor mi, gyakorló katolikusok, az egyházi szolgálatot teljesítők okozzuk ezeket a sebeket. Gyakran klerikális a magatartásunk és a klerikalizmus nagyon árt az egyháznak” – mondta a pápa.

„A vigasztalás szép annak, akihez szól, de nehéz vigaszt nyújtani. Azonban nincsenek olyan sebek, amelyeket ne lehetne megvigasztalni Isten szeretete által. A papok arra kaptak meghívást, hogy begyógyítsák a sebeket, azzal a bizonyossággal, hogy Isten mindig vigasztal, mindig remél, mindig elfelejti a rosszat, mindig megbocsát. (...) A gyóntatószékben ne feledjétek, hogy Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba. Legyetek irgalmasok!”– hangzott a pápa buzdítása.

A látogatáson jelen volt a pápa kíséretében P. Antonio Spadaro, a La Civiltà Cattolica olasz jezsuita folyóirat igazgatója is, aki interjút adott a Vatikáni Rádió helyszínen tartózkodó tudósítójának:

„A pápa úgy döntött, hogy meglátogatja jezsuita rendtársait, és ezt a kívánságát tegnap közölte. Tehát teljesen meglepetésszerű volt számukra ez a bejelentés, nem tudták, hogyan és mit készítsenek (a vendég számára). Valójában egy hihetetlenül egyszerű találkozó volt, otthonos, családias, hétköznapi együttlét.

A pápa belépett az épületbe és – ahogy el lehet képzelni – nagy tapssal fogadták, mindenki jelen volt. Egyenként bemutatkoztak a pápának, kezdetben hozzátéve azt is, hogy milyen tevékenységet folytatnak: elé járultak a képzésben lévő fiatalok, a novíciusok, majd azok, akik a spirituális apostolkodással, az ifjúság körében végzett pasztorációval foglalkoznak.

Valóban nagyon szép ünnep volt. A pápa nagyon örült ennek a légkörnek, majd néhány bevezető üdvözlés után beszélni kezdett, természetesen rögtönzött szavakkal. Egyszerű és nagyhatású beszéd volt: egyetlen szóra – a vigasztalásra – összpontosult, ami számunkra, jezsuiták számára alapvető szó: a spirituális vigasztalás nyújtása.

A pápa azt mondta, hogy mi a vigasztalás szolgálatát végezzük. Az egyházban olykor megtapasztaljuk a fáradtságot, a sérelmeket, sebeket, olykor az embereket az egyházi szolgálatot végzők sebesítik meg. Megismételte azt a kifejezést, amelyet már használt, amikor interjút készítettem vele: „Az egyház egy tábori kórház”. Megerősítette, megismételte. Ez az egyházról alkotott nézete.

Tehát nekünk, jezsuitáknak – de általában véve az evangélium szolgáinak, a papoknak, a szerzeteseknek – az a feladatunk, hogy a vigasztalás emberei legyünk, akik békét szereznek az embereknek, enyhítik sebeiket. Ezt ismételte meg a pápa különféle módokon, erőteljesen hangsúlyozva, mindenkit magával ragadva”– nyilatkozta a jezsuita folyóirat igazgatója.

Arra a kérdésre, hogy a pápa tett-e valamilyen utalást a koreai helyzetre, látogatásának céljaira, P. Spadaro a következőket válaszolta:

„Nem beszélt általában véve látogatásáról, de utalt egy sajátos helyzetre, mert a fiatalokkal való találkozón egy kambodzsai lány említést tett arról, hogy hazájában nincs kanonizált szent. Valójában van egy vértanú, az első püspök, akinek boldoggá avatási eljárása folyamatban van, ezt a pápa tökéletesen tudja.

A pápát mélyen meghatotta, hogy egy ilyen fiatal lány ezt a kérdést tette fel. Ez nagyon mélyen megérintette a pápát, és azért tett róla ismét említést, mert jelen volt egy koreai jezsuita, aki Kambodzsában él” – fejezte be a Vatikáni Rádiónak adott interjúját P. Antonio Spadaro SJ, a „La Civiltà Cattolica” c. jezsuita folyóirat igazgatója.

Magyar Kurír