A főhelynök a szenteléshez kapcsoló szertartáson prédikációjában kiemelte, fontos feladat meghallani azt az üzenetet, amit a temető közvetít a keresztények felé: „Nem ezeké a köveké az utolsó szó!” Mint mondta, életünk leghangsúlyosabb kérdése az, hogy amikor majd megállunk szeretteink sírhelye előtt, tudunk-e úgy hinni ebben, ahogy Krisztus elvárja tőlünk.
Az evangéliumi történetben szereplő ember példáját idézte, aki tudja mondani: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!” Szavai szerint a keresztényeknek is feladata, hogy mindig hittel és reménnyel telve gondoljanak az elhunytakra.
A liturgia után került sor magára a szentelésre. A főhelynök ekkor is hangsúlyozta:
Lényeges, hogy ezek a kövek arra emlékeztessenek minket, hogyan kell élnünk. […] Emlékeztessenek rá, hogy szeressünk, tegyük a jót, ameddig lehet, s így Isten országának a tagjai is lehessünk. Mert ha már a kövek rejtenek el, akkor erre nem lesz lehetőségünk.”
A szentelési szertartás végén Molnár Zoltán parókus köszönetet mondott Papp Tibornak és Orosz István Mokiosz diakónusnak a szolgálatért, és mindazoknak, akik nélkül az urnafal nem készült volna el.
Külön kiemelte Papp Péter világi elnököt, aki az építést koordinálta, Krajnyikovics Róbert kőfaragót, aki a gránitlapokat készítette és rakta fel, valamint Kozák Ferencet, aki kétkezi munkájával járult hozzá a munkálatokhoz.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Fotó: Papp Angéla
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria