„Nem szóval, hanem tettel” – Dokumentumfilm a harmincéves Városmajori Katolikus Egyesületről

A film eredetileg 2020-ban készült volna el, de a világjárvány miatt a forgatás elhúzódott egészen 2022 áprilisáig.

A filmbemutatón megjelenteket Hegyi László, a VÁKE egyik alapítója, korábbi elnöke, az esemény házigazdája köszöntötte.

Az eseményen több egyházi személy is megjelent, többek között Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára. Ott volt a bemutatón a városmajori Jézus Szíve-templom korábbi és jelenlegi plébánosa, Lambert Zoltán és Forgách Alajos. Meghívót kapott Erdő Péter bíboros, prímás is, aki azonban római elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni.

Erdő Péter bíborost Süllei László érseki általános helynök képviselte, aki ünnepi beszédében kiemelte: a Városmajori Katolikus Egyesület visszatekint arra a harminc évre, amelyet Lambert Zoltán atya vezetésével éltek meg, aki nyugdíjazásáig a kistemplomban az ovismisét, a picinyek miséjét vezette. Ám a múlttal együtt a jövőbe is tekintünk, hiszen a közösség továbbfejlődik, most Forgách Alajos atya vezetésével. A múlt értékeire építve a jövő reményét fogalmazzuk meg – mondta Süllei László. –

Mi ez a remény? Miért volt ez a múlt? Csakis egy célért, hogy legyenek olyanok, akik ezt a gazdag örökséget továbbviszik, átadják a következő nemzedékek számára.

Az érseki általános helynök felidézte: a városmajori közösségben volt cserkészet, katekumenek, házassági, hittanos- és iskolai csoportok, és az itteni emberek „viszonyultak a világhoz, egymáshoz, és volt egy különleges viszony, amely Istenhez kapcsolta ezt a közösséget”. Erről a hármas kapcsolatról szól a bemutatott film. Bennünket is hozzákapcsol ahhoz a plébániához, amely a jelenben is azt a kérdést teszi fel: mit kell tenni azért, hogy a közösség ezeket az értékeit a jövőben is fel tudja mutatni.

Süllei László visszaemlékezett Bolberitz Pál pap teológus professzornak a rendszerváltozás idején a városmajori templomban tartott igehirdetésére. Hozzátette: ez a közösség ismeri fel, hogy korunkban is kihívás lesz a keresztény értékek átadása. A jó mellett mindig meg kell emlékezni azokról is, akik elmentek, továbbálltak, és valamiért nem tudtak a közösség életébe bekapcsolódni. Csupán az ő hibájuk, vagy a miénk is? Mindent megtettünk azért, hogy olyan közösség legyen, amely be tud fogadni, amely képes észrevenni az úton fekvőben Krisztust? – kérdezte az érseki általános helynök. Megemlítette Semsei Gábor és Mihálffy Imre nevét, akik a jelenben segítenek.

A film tehát a jelen állapotot tükrözi. Azt a helyzetet, amelyet a városmajori közösség él, és meg meri kérdezni azt is, mi lesz a következő lépés.

Ez a kérdés pedig azért fontos, mert jövőkép nélkül nem lehet a következő lépést elindítani – mondta Süllei László atya, azt kívánva, hogy ez a közösség ezt a lépést a magvető példabeszédének szavait megvalósítva tudja megtenni: „A többi jó földbe hullott, kikelt és százszoros termést hozott.”

Réti László dokumentumfilmje két idősíkon játszódik: archív felvételek segítségével és a Városmajori Ifjúsági Csoport létrehozásában aktív szerepet játszó egykori fiatalok – többek között Kotchy Beáta, Gelley Dávid, Hegyi László, Kövesdy Tamás, Kövesdy Zsolt – idézik fel a nyolcvanas években kezdődő folyamatot, amelynek eredményeként 1990. november 24-én létrejött a Városmajori Katolikus Ifjúsági Egyesület, amely hosszú évtizedek után elsőként kapott egyházi engedélyt arra, hogy nevében a katolikus szót használja. Abban, hogy ez így történt, egyházi részről kiemelkedő szerepe volt Várszegi Asztrik akkori esztergom-budapesti segédpüspöknek, a közösség első fővédnökének, aki eljuttatta Paskai László bíboros, esztergom-budapesti érseknek a közösség alapszabály-tervezetét és kérelmét, hogy használhassák a katolikus jelzőt.

A közösség létrejöttében meghatározó volt Halzl József szerepe, akinek fejéből kipattant az ötlet. A visszaemlékezések szerint konkrét tervei voltak, szilárd katolikus hite, értékrendje volt, mindenkivel megtalálta a hangot, és mindenkiben meglátta azt, hogy mire alkalmas, mivel szolgálhatja legjobban a közösséget. Ha valamit a fejébe vett, azt véghez vitte, a plébániaközösség tagjai bíztak benne, mert megérezték, hogy Isten embere. Ő szervezte meg azt is, hogy a nyolcvanas években, majd a romániai forradalom idején átmenjenek a fiatalokkal Erdélybe, a Felvidékre; élelmet, könyvet vittek a határon túli magyaroknak, hogy kapcsolatba lépjenek Krisztusban testvéreikkel.

Nagy szeretettel emlékeznek a katolikus egyesület tagjai Hajnal Róbert egykori plébánosra, aki azonnal felkarolta Halzl József elképzeléseit, mindenben támogatta. Jellemző az akkori korszakra, hogy amikor a nyolcvanas években Róbert atya kirándulni vitte a hittanos és ministráns fiatalokat, csak a budai hegyekben találkozott velük, és a diákoknak Róbert bácsinak kellett szólítaniuk őt, mivel az Egyház nem foglalkozhatott a fiatalokkal a templomon kívül. Amikor pedig a nyolcvanas évek második felében elment a fiatalokkal a Felvidékre, utána a hatóság bevonta az útlevelét.

A városmajori templomban több mint ötven évig káplánként, illetve plébánosként szolgáló Lambert Zoltánról is szeretettel emlékeznek meg a filmben nyilatkozók.

Zoltán atya elismeri, hogy egy kis félelem volt benne, de a fiatalok olyan bátrak és lelkesek voltak, hogy eszébe sem jutott leállítani őket. Ő nem nagyon szervezett, de szabad utat engedett az elképzeléseik megvalósításához.

A két idősíkon futó dokumentumfilm a harminc évvel ezelőtti események mellett bemutatja a VAKE jelenét is. A városmajori fiatalok a Jézus Krisztus Szupersztár című rockopera előadására készülnek.

A próbafolyamat kezdetén Varga Balázs rendező arra kéri a szereplőket, hogy mindenki tegye bele maximálisan a munkába a maga részét, és akkor minden rendben lesz. Az egyik jelentnél pedig így értékel: ez most huszonöt százalékos volt, a cél, hogy végül százhuszonöt százalékos legyen.

Lehet, hogy nem mindig tudjuk kihozni magunkból a maximumot, de állandóan törekednünk kell rá.

Bemutatja a film azt is, hogy egy év kihagyás után a közösség ismét megrendezi nyári családos táborát. Erdő Péter bíboros pedig pappá szenteli Riesz Domonkost, a közösség egyik tagját.

A film Várszegi Asztrik 1990. november 24-i beszédével zárul – vagyis azon a napon, amikor létrejön a Városmajori Katolikus Ifjúsági Egyesület, és megválasztja őt fővédnöknek. Asztrik atya így fogalmazott:

Kevesen vannak, akik a kútásásra vállalkoznak, de sokan vannak, akik a kút vizéből inni akarnak.

Én azt kérem, imádkozom, és kérem ehhez Isten áldását rátok, hogy legyetek bátrak, úgy építeni az Egyházat és a magyar hazát, hogy Ti legyetek ezek a kútásók, akik mertek a mélyre ásni, a mélyre evezni, akik nem szóval, hanem tettel, cselekedettel próbáljátok valóban Krisztus Egyházát, magyar Egyházát és társadalmát megújítani.”

A filmből egyértelmű, hogy a városmajori katolikus ifjak közössége ma is működik, csak már felnőtt közösségként, de a lelkület ugyanaz: lehetőségeikhez képest jobbá tenni a világot, ki-ki a maga területén. A folyamatosság megvan, amit bizonyít a városmajori katolikus ifjak Jézus Krisztus Szupersztár előadása. A film tehát forog tovább, mondta zárszavában Hegyi László, és bejelentette: a darabban Heródest játszó ifjúnak és a Mária Magdolnát alakító hölgynek a közelmúltban gyermeke született.

Nem szóval, hanem tettel
Dokumentumfilm a 30 éves Városmajori Katolikus Egyesületről
játékidő: 50 perc
rendezte: Réti László
fényképezte: Szalai Márk
hang: Seidl Domokos
gyártó: Igen Média Kft.

A film létrejöttét a Nemzeti Filmintézet támogatta.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Igen Média / Andrónyi Tamás

Magyar Kurír