„Nyugalmat talál a ti lelketek” – Jézus Szíve-búcsú Szatmárnémetiben

Külhoni – 2023. június 19., hétfő | 20:07

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye búcsúünnepén, június 18-án Berta Tibor tábori püspök és Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök vezetésével ünnepelték a búcsús nagymisét a szatmárnémeti székesegyház előtti téren. A Jézus Szíve-búcsún idén is több ezren vettek részt; Nagybányáról és Máramarosszigetről is érkeztek hívek.

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye idei búcsúünnepén hagyományosan a Kálvária-templomban reggel nyolc órakor mutatták be a román nyelvű, fél tíztől a német nyelvű búcsúmisét. A román ajkú híveknek Francisc Ungureanu, a romániai püspöki konferencia titkára, a német nyelvű híveknek Ilyés Csaba irodaigazgató celebrálta a legszentebb áldozatot és mondott homíliát.

A Jézus Szíve-búcsú a székesegyház előtti téren tizenegy órakor kezdődő hagyományos nagymiséjét Berta Tibor püspök mutatta be.

A tábori püspök prédikációját Boldog I. János Pál pápa két gondolatára építette: aki Jézus Szentséges Szívét akarja követni, annak nagyon nagy helyet kell fenntartania az öröm számára; ahhoz, hogy Istenről beszéljünk, előbb Istennel kell beszélgetnünk.

A Krisztust követő ember az értelmével keresi, hogy mit akar mondani Jézus, mit akar nekem mondani. Szinte lehetetlenségre vállalkozunk, mert a hit által támogatott keresésében is rengetegszer megbicsaklunk – hangsúlyozta Berta Tibor. – Megáll az értelem. Nem tudunk továbblépni.

Jézus élete, tanítása, példabeszédei előtt meg kell állnunk, és csendben kell maradnunk. És a csendben megszülethet bennünk egyfajta dicsőítés.

Amikor nem egyértelmű számunkra Jézus tanítása, csak ez marad: megállni előtte csendben és dicsőíteni őt – és ekkor megszülethet egyfajta béke és nyugalom. De milyen nyugalom? – tette fel a kérdést Berta Tibor.

„Nyugalmat talál a ti lelketek” – ezzel kapcsolatban a tábori püspök felidézte, hogy amikor kisgyermekként kérdései voltak, mindig nagymamáját kérdezte. Egy temetés után, az ott elhangzott örök nyugalom kifejezés kapcsán megkérdezte tőle: „Mit fog csinálni? Pihenni fog?” „A mennyország nem szanatórium” – válaszolta tömören a nagymamája. Mai korunk embere nem nagyon mer a mennyről beszélni, és nem tudja eldönteni, nagy pihenés, vagy a világi életből átvittek folytatása vár ott rá – tette hozzá Berta Tibor.

„Nyugalmat talál a ti lelketek.” Ez a nyugalom nem a pihenés nyugalma – hangsúlyozta a szentmise szónoka. – Jézus arra a pihenésre gondol, amikor Isten a hetedik napon megpihent. Nagyon fontos, hogy értelmünkkel is felfogjuk, hogy mi is részesei vagyunk Isten életének. Erre hív meg Jézus, az ő életében akar tudni bennünket. „Kapcsolatban akarok veletek lenni, szeretni benneteket, mert ti személyek vagytok.” Amikor az embernek megszakadt az Istennel való kapcsolata a bűn miatt, megszakadt a nyugalom is. Kizuhantunk az isteni kapcsolatból, nyugalomból – mondta a tábori püspök, majd Szent Ágostont idézte:

Mindaddig nyugtalan lesz a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik tebenned, Istenünk.”

Milyen nyugodt volt első emberek szíve az édenkerti állapotban, mert állandóan megtapasztalták Isten szeretetét, amely olyan, mint a szülői ölelés: béke, öröm, biztonság volt benne. Ám ez megszakadt a bűnnel, és azóta vagyunk nyugtalanok, keressük a békét, a biztonságot. Jézus ezt hozta vissza, erről szól az ő egész élete: „Eljött az Úrnak a kedves ideje”. Beteljesedett az írás, mondta Jézus.

Jézus a békesség nyugalmát akarja nekünk adni. A mi Krisztust követő életünk ennek a nyugalomnak a keresése; belépés az általa adott nyugalomba. De ehhez le kell szállnunk a lelkünk legmélyére, vagy felemelkedni a Lélek magasságába.

Beszélgetnünk kellene vele. Kérni, hogy az ő szentséges világa szerint alakítsa a szívünket.

Újból és újból fel kellene venni a kapcsolatot Istennel, de nem felületes, gyors imákban, hanem nagyon nagy csendességben, és dicsőítve őt” – hangsúlyozta Berta Tibor püspök.

Majd újra egy gyermekkori élményét idézte fel: elsőáldozása előtt arra volt kíváncsi, hogy milyen ízű a szentostya. Nagymamája azt válaszolta, hogy a csokinál, de még a méznél is édesebb. Ő az elsőáldozást követően megállapította, hogy annyira azért nem volt édes az ostya. „Mikor lesz az? – tette fel a kérdést prédikációjában Berta Tíbor. – Ha majd igazából tudsz megbocsátani, amikor nem fogsz visszaütni, csúfolódni, amikor valóban Krisztussal szeretnél járni az élet útján. Sokszor most sem édes az ostya. Nem sikerül mindig megbocsátani úgy, ahogyan a Szentséges Szív megkívánná. Azt kívánom a szatmári egyházmegye közössége számára: érezze át Krisztus szívének akaratát, az ő nagy-nagy édességét, és hogy az örök nyugalom már itt, e földi életünkben kezdődjön el. Ebben segítsen bennünket Jézus Szentséges Szíve. A szeretet szentsége gyújtson lángot szívünkben” – fohászkodott homíliája végén Berta Tibor püspök.

Az áldozást követő körmenetben az énekelve, zarándoktábláikat magasba emelve haladó sokadalom az Oltáriszentséget követve a székesegyház oldala melletti kis parkot járta körbe.

A fogadalmi ünnep zárásaként a hívek együtt énekelték a Jézus Szíve-litániát, majd felajánlották önmagukat és életüket Jézus Szentséges Szívének.

A búcsú szentmisén koncelebráló Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök megköszönte Berta Tibor tábori püspöknek az ünnepi szentbeszédet, és szeretettel köszöntötte közelgő születésnapja alkalmából. A szintén születésnapját ünneplő szatmári főpásztor végül megköszönte mindenkinek a részvételt és a szervezésben nyújtott segítséget.

A hívek a teljes búcsú elnyeréséért előírt imák közös elmondása és a himnuszok eléneklése után indultak haza.

Bővebb beszámoló és további fotók ITT.

Forrás: Frissujsag.ro; Romkat.ro

Fotó: Frissujsag.ro; Romkat.ro; Szent János-plébánia

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria