2024. december 16., hétfő
Etelka, Aletta
Etelka, Aletta
Egyre hosszabbak az éjszakák, pedig bennünk egyre erősebb a sóvárgás a fény és a melegség után. De nincs mit tenni – karácsonyig ez bizony így marad.
Advent utolsó napjai, december tizenhetedikétől, liturgikusan kiemelt köznapok. A vesperás zsolozsmájában ilyenkor énekeljük a Mária hálaénekéhez tartozó úgynevezett Ó-antifónákat. Minden napnak külön antifónája van, amelyekben az Eljövendőt próbáljuk néven nevezni, megszólítani azokon a neveken, amelyeket atyáinktól kaptunk.
Bölcsesség, Adonáj, Jessze termő ága, Dávid kulcsa, Fölkelő nap, Népek nagy királya, Emmanuel… Hívogatjuk, szólítgatjuk a homályban, szívünk legmélyén rejtőzködő, születésre váró Istent.
Mindegyik antifóna egy gyönyörű dallamon énekelt sóhajtással kezdődik: „Ó…” A liturgia nem arra bátorít bennünket, hogy nyomjuk el vágyainkat, hogy oltsuk ki szerelmeinket, hogy kőszívű emberekként éljünk. De arra sem, hogy a bennünk követelődző igényeknek késlekedést nem ismerve eleget tegyünk, s kielégítsük azokat: arra hív, hogy ezek hangját meghalljuk, túlhalljunk rajtuk. S egy dallamot ad az ajkunkra, hogy elénekeljük és szenvedélyes imába foglaljuk a vágyaink mögött követelődző még mélyebb sóvárgást, a szavakba nem foglalható sóhajokat, amelyeket a Lélek ébreszt bennünk.
Merünk-e még vágyakozni? Tisztelni, szeretni, komolyan venni sóhajtozó szívünket? Bizalommal, sebezhetően, újra gyermekként megnyitni, kitenni azt? Elfogadni, átélni benne azt az Isten formájú, végtelen űrt, amelyet soha semmi és senki nem fog betölteni?
* * *
December 17.
Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél, erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig, és üdvösen igazgatod a világmindenséget: jöjj, taníts meg minket okosan élni!
December 18.
Ó, Urunk és népednek vezérlő Fejedelme! Te megjelentél Mózesnek az égő csipkebokorban, és neki a Sínai-hegyen törvényt adtál: Jöjj, válts meg minket kitárt karoddal!
December 19.
Ó, Jessze gyökeréből támadt Sarj! Te jel vagy a népek számára; elnémulnak a királyok előtted, és epedve várnak a nemzetek: Jöjj, szabadíts meg minket, már ne várass tovább magadra!
December 20.
Ó, Dávid kulcsa és Izrael királyi pálcája! Amit te megnyitottál, azt senki be nem zárja, amit te bezártál, azt senki ki nem nyitja: jöjj, szabadítsd ki a börtönből a foglyokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek!
December 21.
Ó, szent Virradat! Te az örök világosság Fényessége és az igazságosság Napja vagy: jöjj, és világosítsd meg azokat, akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek!
December 22.
Ó, nemzetek Királya és szívük Kívánsága, az Egyház Szegletköve! Te egybekapcsolod régi és új választott népedet: jöjj, üdvözítsd az embert, akit a föld anyagából alkottál!
December 23.
Ó, Emmánuel, törvényhozó Királyunk! Te üdvözíted a reád várakozó népeket: Jöjj és üdvözíts minket, Urunk, Istenünk!
Ó-antifónák
Az adventi idő utolsó hetében (december 17–23.) a vesperásban énekelt Magnificat-antifónák, melyek a Megváltó utáni vágyakozást fejezik ki. A gregorián ének legszebb darabjai közé tartoznak. A latinban: O Sapientia (Ó, Bölcsesség), O Adonai (Ó, Adonáj), O Radix Iesse (Ó, Jessze gyökere), O Clavis David (Ó, Dávid kulcsa), O Oriens (Ó, Napkelet), O Rex Gentium (Ó, Nemzetek Királya), O Emmanuel. Nevük a kezdő „Ó” indulatszóból ered. A megszólítások az Ószövetségből valók, de mindegyik az üdvözítő Jézusnak szól.
(Forrás: Magyar katolikus lexikon)
Forrás: Új Ember
Fotó: Pexels.com
Magyar Kurír
(vn–gj)
Kapcsolódó fotógaléria
2005-2015 © Magyar Kurír
Cím: 1068 Budapest, Városligeti fasor 42. | Postacím: 1406 Budapest, Pf.: 100. | E-mail: mk@katolikus.hu | Adószám: 19719445-2-42
Impresszum | Médiaajánlat | Jognyilatkozat | Adatkezelési tájékoztató
1