„Örömét nem rejti el” – Aranymisét ünnepeltek Székelykálon

Az ünnepi hálaadó aranymisén a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-templom szkólája látta el a zenei szolgálatot.

Akárcsak 25 évvel ezelőtt is, az ünnepi homíliát szülőfalujában maga a jubiláló mondta. Marton József szentbeszédében Szűz Máriának Erzsébetnél tett látogatásáról szólva a papi hivatás legfontosabb elemeire mutatott rá. „A Szűzanya, amikor fiatal, názáreti lányként küldetését megtudja, megremeg ugyan, de kimondja az igent. Örömét nem rejti el, hanem sietve a szolgálat útjára lép: elmegy rokonához, Erzsébethez, hogy segítségére lehessen.

Az isteni terv részeseként fogja megszülni Fiát, ahogyan a pap is hatalmat kap arra, hogy jelenvalóvá tegye számunkra az Üdvözítőt. Amikor Erzsébet »Uramnak anyjaként« dicséri Máriát, elsősorban királynői közbenjáró szerepére utal. Hasonlóképpen a pap is jogosan nevezhető közbenjárónak, összekötő kapocsnak az ég és a föld között.

Márton Áron püspök szavaival: az egyházi rend szentségének felvételekor arra kaptunk megbízást és hatalmat, hogy Krisztus Urunk nevében közvetítők legyünk az ég és a föld, a bűnös ember és a szent Isten között. Mária hite az a hit, amely minden papnak és krisztushívőnek sajátja kell legyen, és amelyért folyamatosan imádkoznunk kell, nemcsak papi hivatásokért, hanem azért is, hogy a felszentelt papok hitükben állhatatosak maradhassanak.”

A párhuzamok kapcsán kitért arra is, hogy a Szűzanya öröme, a Magnificatban megfogalmazott öröm kell, hogy átjárja a pap szívét is. „A Szűzanya, rokonánál történt látogatása után názáreti otthonába visszavonulva, magányosan élt tovább, ahogyan a pap életét is meghatározza az a magányosság, amelyben nem oszthatja meg a szentgyónás vagy lelki beszélgetések során hallott emberi gondokat, nehézségeket. S ugyancsak a párhuzamokhoz tartozik – mutatott rá a jubiláló pap –, hogy ahogyan Mária elfogadta saját kicsinységét, azt, hogy teljesen az Úristentől függ, hasonlóképpen ez az alázat kell a papnak is ismertető jegye legyen.”

Az ünnepi szentmise végén Marton Józsefet többen is köszöntötték. A versek közül nagyon személyhez szóló volt a Pap Asztrik OFM által írt Fel nem vágott könyv című vers üzenete.

A helyi plébános köszöntő szavai után a marosi kerület főesperese, Péter Arthur tolmácsolta az egyházmegye főpásztora, Kovács Gergely gyulafehérvári érsek és Kerekes László segédpüspök köszöntő szavait, akik köszönetet mondtak nemcsak az elfogadott hivatásért, a példaértékűen megélt papi életéért, hanem mindazokért a vállalt feladatokért is, amelyek elvégzésével fáradhatatlanul és alázattal szolgálta az Egyházat – a 44 évig tartó gyulafehérvári papnevelést, a világi hitoktatók oktatását az általa elindított levelező teológiai képzésben, a vezetése alatt kibontakozó kolozsvári fakultáson, egyháztörténészi munkáját, benne főleg Márton Áron püspök életének szakmai feldolgozásával.

A jubileumi ünnepségen jelen voltak a gyulafehérvári teológiai tanárok, kollégák a kolozsvári teológiai fakultásról, valamint a Babeş-Bolyai Tudományegyetem más fakultásairól is, akikkel közösen szervezték az oktatást. A köszöntők sorában a gyulafehérvári szeminárium rektora, András István nemcsak a munkatársak üdvözletét tolmácsolta, hanem igazi meglepetésként átadta XIV. Leó pápa apostoli áldásáról szóló oklevelet.

A köszöntések sorát folytatta Buzogány Dezső emeritus professzor, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet egyháztörténésze, de szót kapott a levelező teológia képzés egyik végzettje, a ma már ugyancsak nyugalmazott hitoktató, Pál Ildikó is.

A felemelő, belsőséges hálaadást, Marton József szülőfalujának búcsús szentmiséjét a hagyományos himnuszok eléneklése, majd az egyéni köszöntések zárták.

Szöveg: Tamási Zsolt-József

Fotó: Velicsek László Miklós, Tamási Zsolt József

Forrás: Romkat.ro

Magyar Kurír