Ferenc pápa redipugliai látogatására készülünk

Az észak-olaszországi Friuli-Venezia Giulia püspökei közös levelet fogalmaztak meg Ferenc pápa szeptember 13-i látogatására készülve.

Nagy örömmel és mély hálával fogadják Ferenc pápa látogatását az I. világháborús katonai emlékhelyen, valamint az osztrák-magyar temetőben – írják üzenetükben az észak-olasz régió püspökei, nevezetesen Gorizia, Udine, Trieszt és Concordia-Pordenone főpásztorai.

A SIR olasz katolikus hírügynökség tájékoztatása szerint a püspökök emlékeztetnek levelükben az I. világháborúra, amely világossá tette, hogy teljesen értelmetlen és tragikus fegyveres konfliktushoz és erőszakhoz folyamodni a népek és nemzetek közötti társadalmi, gazdasági és politikai problémák megoldására. „Az igazságosság keresése és a valódi társadalmi fejlődés előmozdítása ezzel szemben a jóra, az őszinte és tiszteletteljes párbeszédre nyitott szív gyümölcse. Olyan párbeszédre van szükség, amely képes felismerni mindenki és minden egyes ember javát a népek és nemzetek különböző történelmi környezetében” – olvasható az üzenetben.

„Egy évszázaddal a háború kitörése után Ferenc pápa a kiengesztelődés és a béke zarándokaként jön határvidékünkre, amelyen olyan mély nyomokat hagytak a két világháború erőszakos tettei – írják a főpásztorok. – A pápa jelenléte arra szólít bennünket, hogy elismerjük: a népek jelenlegi jogos vágya a világ minden részén a békére, az igazságosságra és a fejlődésre kapcsolódik az isteni irgalomba vetett hit tapasztalatához. Bármilyen vallás hívőinek – és ez különösen vonatkozik ránk, keresztényekre – imádkozniuk kell a békéért mint Isten ajándékáért és minden hívőnek a béke emberének kell lennie.”

Friuli-Venezia Giulia püspökei arra szólítják fel egyházmegyéik híveit és minden jóakaratú embert, hogy csatlakozzanak Ferenc pápa imájához, fogadják be a békéről szóló tanítását: „Imádkozzunk annak a számos konfliktusnak az áldozataiért, amelyek még ma is vérbe borítják az emberiséget és továbbra is túl sok védtelen emberéletet követelnek. Nagy szenvedéssel és aggodalommal emeljük fel könyörgésünket különösen azokért a keresztény testvéreinkért, akiket elvetemült üldöztetés sújt hitünk miatt. Igazságtalanul elszenvedett fájdalmuk ébressze fel lelkiismereteinket és mindazokét, akik felelősek társadalmi, politikai, gazdasági szinten, hogy tevékenykedjenek az igazságosság megvalósításáért, védelmezve a leggyengébbeket, soha nem engedve az erőszak kísértésének” – üzenik az észak-olasz püspökök, Ferenc pápa jövő szombati látogatására készülve.

* * *

Az Osservatore Romano vatikáni napilap Megőrizni és megtisztítani az emlékezetet címmel idézte fel Santo Marcianò olasz tábori érsek homíliáját, amelyet a pápa látogatására készülve, szeptember 3-án bemutatott szentmisén mondott. Az érsek ekkor dedikálta a redipugliai emlékhely templomának oltárát Szűz Máriának, a Béke Királynőjének, valamint Itália védőszentjeinek, Assisi Szent Ferencnek és Sziénai Szent Katalinnak.

„Az Úr öröme a ti erősségetek” – idézett a főpásztor Nehémiás könyvéből (8; 10), majd így fogalmazott homíliájában: „Nem könnyű egy katonai emlékhelyen örömfelhívást hallgatni. Azonban éppen Isten jelenléte az, amely átalakítja a gyász, a sírás és a halál helyét. A történelem – az I. világháború tragikus történelme is – az emberek szabadságára lett ugyan bízva, mégis mindig Isten kezében van. Redipuglia templomának dedikációja azt jelenti, hogy Istenhez emeljük fel a történelmet és az időt, a háborút és a békét, a fájdalmat és az örömet, életünk teljességét, hogy Ő tegye azt szentté.”

Santo Marcianò tábori érsek leszögezte: „Nem vegyíthetjük össze a templomot a piaccal – nem használhatjuk fel Istent, hogy igazoljuk kevesek gazdagságát, amely sérti a tömegek szegénységét, a kiselejtezés és a kirekesztés igazságtalanságát, a faji vagy vallási megkülönböztetést, az ember ember feletti uralmát, amely erőszakhoz és háborúhoz vezet. Ez a templom arra lett szentelve, hogy emlékeztessen erre az igazságra.”

„Redipuglia olyan hely, ahol emlékezünk a háborúra, az erőszakra, a halálra. A lövészárkokra, az elesettek és családjaik sírására. A háborúra emlékezni pedig azt is jelenti, hogy továbbadjuk, elmeséljük a róla szóló igazságot, hogy a történtek ne ismétlődjenek meg. Meg kell őrizni az emlékezetet. És ahhoz, hogy a háború ne ismétlődjék meg, meg kell tisztítani az emlékezetet: ez pedig csak akkor történik meg, ha megtanuljuk a megbocsátás logikáját a bosszúállás helyett, ha Isten szemével nézzük a dolgokat, ha megőrizzük a szívettépő emlékekkel együtt Isten szavát, amely szüntelenül igazságosságról, békéről, testvériségről, szeretetről szól. Ez az evangéliumi üzenet szíve, a békére való elhivatottság, amely minden szívbe bele van vésve” – hangsúlyozta homílijában Santo Marcianò olasz tábori érsek.

„Amikor felszenteljük a templomot, Istennek szenteljük önmagunkat is: a testet és a lelket, a történelmet és az időt, a múlt emlékét és a jövő reményét. Hamarosan a pápa szentmisét mutat be itt, emlékezve az I. világháború összes elesett katonájára, és imádkozik minden háború beszüntetéséért, fohászkodik a békéért.”

A főpásztor emlékeztetett két fontos dátumra. 100 évvel ezelőtt, 1914. szeptember 3-án, néhány héttel a világháború kitörése előtt választották meg XV. Benedek pápát, aki minden eszközzel megpróbálta megakadályozni a világháborút: beszédeivel, diplomáciai tevékenységével, megparancsolva, hogy nyújtsanak segítséget minden rászorulónak nemzetiségre, fajra, vallásra való tekintet nélkül. 2000. szeptember 3-án II. János Pál pápa boldoggá avatta elődét, XXIII. Jánost – ma már mind a ketten szentek. Szent XXIII. János tábori lelkész volt, ő maga is katona volt. Sokszor felemelte hangját a békéért: Pacem in Terris k. enciklikája egyfajta spirituális végrendelet, de egyben aggódó felhívás az amerikai és a szovjet elnökökhöz. Egyszerű szavaival sikerült neki megakadályozni egy konfliktust, amely az egész emberiség számára pusztító hatással lehetett volna.

„A béke és az Egyház szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Ez a most felszentelt templom, amely tanúja volt a fájdalom, a halál és a háború szörnyűségeinek, adjon otthont olyan imának, amely képes Isten szívéből kikönyörögni a békét és eljuttatni azt minden szívbe, minden otthonba. Azt a békét, amely legyőzi a gyötrelmeket és az Úr örömét, amely a mi erősségünk” – zárta homíliáját a redipugliai katonai emlékhely templomának felszentelésekor az olasz tábori érsek.

Magyar Kurír