„A szentek is áthangszerelték magukat életük folyamán” – Mindenszentek ünnepe Győrben

„Az Egyházat ünnepeljük és maga ez Egyház ünnepel” – kezdte szentbeszédét mindenszentek főünnepén a főpásztor. A Jelenések könyvében említett nagy sereg (vö. Jel 7,9) azt sugallja, hogy Isten nemcsak akarja minden ember üdvösségét, hanem sokan vannak, akik elfogadták az ő kegyelmi ajándékait. Az Isten bennük működő erejét csodáljuk, amely szentté formálta őket. Nekik is meg kellett küzdeni az emberi gyengeségeikkel, bűnre hajló természetükkel, de ahogy Doráti Antal világhírű karmester mondta: „A szentek is áthangszerelték magukat életük folyamán.” Törekedtek láthatóvá tenni Isten szeretetét, az ő ajándékait.

Veres András püspök feltette a kérdést: „Miért tiszteljük a szenteket?” A papi breviáriumban Szent Bernáttól olvassuk: „A szentek nem szorulnak rá tiszteletünkre, semmit sem ad nekik a magasztalásunk.”

Mi magunk gazdagodhatunk és lelki hasznunkra válik, ha az ő életüket szemlélve igyekszünk saját életünket hozzájuk igazítani. Érdemes kiválasztanunk azt a szentet, akit leginkább tudnánk követni.

Hatalmas elbizonytalanodást láthatunk a világban – folytatta beszédét a megyéspüspök. – XVI. Benedek pápa szerint „a relativizmus diktatúrájában” élünk. Az a divat, hogy mindent megkérdőjelezzünk, ami érték. Mécs László ironikusan fogalmaz, amikor Bakonyi látomás című versében azt írja: „Ki a betyár? Ki a szent? / … / Ha a mérték tönkrement, / senki, semmi meg nem ment.” Szükségünk van az értékrend ismeretére, megőrzésére, követésére, és ebben szükségünk van a szentek segítségére.

„Siessünk a szentekhez, testvéreinkhez, akik várnak bennünket” – ezt is Szent Bernát mondja. Isten országa sok kortársunk számára egy bizonytalan és távoli, szürreális jövő csupán. Hívő és hitetlen szíve mélyén ott él a vágy a halál utáni élet után. Mennyire könnyű lenne felismerni, hogy ez a vágy föl sem ébredne bennünk, ha nem lenne az örök életre való teremtettségünk.

Hívő emberként nyilvánvaló, hogy a földi öröm beteljesülése az örök boldogság. Az életszentség abban áll, hogy nemcsak vágyunk erre, hanem törekszünk is rá.

Thomas Merton gondolatával folytatta szentbeszédét a püspök: „Egyetlen szent is mekkora ajándék a világnak.” Egyetlen szent is képes megfordítani a történelem menetét. Gondoljunk Szent Benedekre vagy Assisi Szent Ferencre. Nem csak koruknak voltak nagy szentjei.

Imádkozzunk azért, hogy napjainkban is megértse minden ember, nincs más értelme földi életünknek, mint a szeretetben, a boldogság utáni vágyban élni.

Szent Pál apostol segíthet bennünket: „Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem. Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban.” (Fil 3,12–14)

A szentmisén a Brenner János Papnevelő Intézet győri egyházmegyés kispapjai asszisztáltak.

Forrás és fotó: Győri Egyházmegye

Magyar Kurír