A főpásztor lelkigyakorlatos beszédsorozata kezdetén arról a meghívásról beszélt, amellyel Jézus személyesen szólít meg mindenkit követésére. „A jó pásztor szeretetével és gondoskodásával hív bennünket, az élet teljességére szól a meghívásunk. Szabad döntésünk van azonban, hogy követjük-e Őt.
A meghívás ingyenes ajándék, de a meghívott életért tenni is kell. Krisztus követése ma is áldozatot is jelent.”
Kaszap István és Bogner Mária Margit is az Urat választották a világ helyett vállalva azt a keresztet, ami ezzel járt. A „lángoló lelkű” Prohászka életében minden Istenről szólt, ami folytonos imádságra ösztönözte. Istennek adott életével fogadta a súlyos börtönt és megaláztatást Mindszenty bíboros, de így fogadta a fiatal nők védelmében az alantas ösztöneit követő katona halálos lövéseit Győr vértanú püspöke, Apor Vilmos is. És ez jellemezte Bódi Magdit, aki tisztaságát védelmezve lelte halálát a Szovjetunió ukrán frontjának katonája lövése által – sorolta napjaink mártírjait a püspök.
Spányi Antal az áldozatot vállaló hívő élet kapcsán kiemelte: elkerülhetetlen a megtérés. „Ahogy látjuk az apostolok életében is, az új élet kezdete a megtérés. Az Istennek kimondott, komolyan vett igen.
Elfordulok valamitől, és odafordulok ahhoz, ami mérhetetlenül több és értékesebb, mint amit e világ ideig-óráig ad.
Isten örök szeretetet ajándékoz nekünk.”
Folytatva Prohászka programadó gondolatait az életről, a főpásztor azokat állította példaként, akik hitükért a szenvedést vagy a vértanúságot is vállalták. Beszélt azokról a kísértésekről is, amelyekkel a gonosz lélek támad, hogy eltávolítson minket a megpróbáltatásokban is erőt adó hittől. „A gonosz lélek tudja, hol van a gyenge pontunk, és ott támad meg minket. Megpróbál bűnre csábítani. Sokféle módon ad ötletet, hogyan tudjuk önmagunkat felmenteni a bűn súlya alól, hogyan tudjuk elaltatni lelkiismeretünket. Vezet minket ezen az úton, és ha nem ébredünk fel, lelkiismeretlen emberként élhetjük le életünket” – figyelmeztetett a püspök.
Hangsúlyozta, hogy a kísértésekkel szemben milyen munkát végez bennünk a Szentlélek, aki megvilágosító erejével, kegyelmével segít a bűnök felismerésében.
„A Lélek megmutatja nekünk nem csak a bűnt, de annak kezdetét is, és így a bűnbánat útját is, a bűntől való megszabadulás lehetőségét is. A szentgyónás az az alkalom, amikor megszabadulunk a bűn terhétől, gúzsba kötő bilincseitől.
Hiszen a szentgyónásban Isten végtelen szeretetével találkozunk. Nemcsak igazságos bírónk Ő, hanem szerető Mennyei Atyánk, aki nem örül a bűnös halálának, de örül a megtérésnek.”
A lelkigyakorlatos beszédek záróalkalmán a főpásztor azt hangsúlyozta: a keresztény ember hivatása, hogy a szentek útján haladjon. Ezért imádkozzon, végezzen jócselekedeteket, ajánljon fel engesztelő áldozatokat, hogy befogadja a Feltámadott Megváltót és új életet találjon általa. „Jó és rossz, bűn és erény küzdelmében élünk. De egyik sem győz bennünk nélkülünk. Nekünk kell odaadnunk az életünket, és rajtunk múlik, kinek adjuk.
A szentek példája mutatja, mire képes a kegyelem a jóra törekvő emberben. Abban, aki nem csak álmodozik a jóságról, hanem tesz is érte, odaadott élettel.
Biztosak lehetünk a jónak győzelmében. Akik követik a kegyelem útmutatását, látni fogják az Úr arcát és homlokukon hordják majd nevét. Akkor nem lesz többé éjszaka és nem szorulnak lámpafényre vagy napvilágra. Az Úristen ragyog rájuk, és uralkodni fognak örökkön örökké” – zárta háromnapos lelkigyakorlatát a megyéspüspök.
A trídium záróalkalmán a város híveinek és papjainak nevében Ugrits Tamás pasztorális helynök köszönetét fejezte ki a főpásztornak, hogy nagyheti gondolataival a szent három nap eseményeinek mélyebb átélésére hangolta a jelenlévőket, és ráirányította a figyelmet arra, hogy
a keresztény ember élethivatása az életszentség, hogy Krisztus mellé állva az örömhír hordozója legyen mások felé.
Szöveg: Berta Kata
Fotó: Kovács Marcell
Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria