„Szeress, és így tégy, amit tenni akarsz” – Interjú a filmes szerzetesportrék alkotójával

A „Szeress, és így tégy, amit tenni akarsz” mottóval készült új sorozat első része március 19-én került fel a YouTube videómegosztóra. A már megvalósult és további tervekről kérdeztük a filmek ötletgazdáját.

– Hogyan született meg a Nyitott szívvel – Szerzetesélet Magyarországon című filmsorozat ötlete?

– A szerzetesi iroda gondozásában pár évvel ezelőtt kiadtuk a Remény emberei – Szerzetesek Magyarországon című könyvet a magyarországi rendekről; abban mintegy nyolcvan rend volt. Helyet kapott benne a karizmájuk, a lelkiségük bemutatása és egy-egy tanúságtétel, hogy kik ők. Akkor gondolkoztam el azon, hogy milyen jó lenne mindezt filmen is megmutatni, élő képekben. Producert kerestem ehhez: Hollós László segített, az ő forgatócsoportjával dolgoztam. Több mint két évig forgattunk, hetvenöt helyszínen. A sorozat harminc részében mintegy hetven katolikus szerzetesrendet mutatunk be, valamennyit egy rendházán keresztül, hogy milyen ott az élet.

Jelenleg kilencven szerzetesrend van Magyarországon, és a legutóbbi adataink szerint 1146 szerzetes.

Nagyon érdekes elképzelés él az emberek fejében a szerzetesekről – tapasztaltam ezt, és a kommentekben is ezt látom, amikben a szerzetesi hírekre reagálnak. Ezért az volt a célom, hogy ezt a képet tisztázzuk ki egy kicsit. Nem szeretem, ha féligazságok, valótlanságok keringenek másokról, nem szeretem az általánosítást… Nem, menj oda, és nézd meg! De

mivel az emberek nagy része nem megy el a rendekhez, ezért szerettem volna, hogy a rendek jöjjenek kicsit közelebb hozzájuk.

– Változik valamelyest a szemléletmód e filmek nyomán?

– Sokan, akik a szerzetesrendeket is átpolitizálva látják, úgy gondolják, hogy a szerzetesek ingyenélők. Szerettem volna megmutatni, hogy ez nem így van: mindegyikük sokat dolgozik, különféle területeken, és nagyon sokféle szolgálatot látnak el. Számomra is megdöbbentő volt, hogy mennyire nem érnek rá, és hogy egy szerzetessel időpontot egyeztetni szinte a lehetetlennel egyenlő.

A szemlélődő rendekkel nagyon nem tudnak mit kezdeni az emberek, el sem tudják képzelni, hogy mit csinálnak. Egész nap imádkoznak? Árnyalni akartam a fejekben kialakult képet.

Szerettem volna, hogy a rendek azt is bemutassák, ők nem pusztán egy szociális vagy egy köznevelési intézmény.

A szerzetes elsősorban Krisztushoz tartozó személy.

Ez az alap. Az, hogy ebből kiindulva mit tesz, már más kérdés. De ha csak ennyi lenne az élete, mert, mondjuk, betegen fekszik, és a létét az tölti ki, hogy folyamatosan, állandóan Isten jelenlétében van, s ebbe a jelenlétbe visz be másokat, már önmagában az is óriási kincs.

Akik látták a rendekről szóló filmeket, közülük sokan elcsodálkoztak: Ezt is csinálják, azt is csinálják? Ennyi mindent? Nem is tudtam, hogy mivel foglalkoznak a szerzetesek… Voltak, akik felhívtak, és ilyesmiket kérdeztek:

Tényleg így gondolkoznak a szerzetesek? És kosárlabdáznak? Szeretnek kertészkedni? Viccelődnek?

– Sok szerzetesrendet ismert már a forgatás előtt is, de munka közben még közelebb léphettek az életükhöz. Hogyan formálta ez a róluk alkotott képet?

– Bármennyire sokat találkoztam is szerzetesekkel, én sem tudom kivonni magam az általánosítás alól. Valamiért azt gondoltam, ha láttam, mondjuk, tizenöt rendet, akkor a többi már biztosan nagyon hasonló lesz. És kiderült, hogy nem. A rendi szolgálatok lehetnek nagyon hasonlóak – sokan közneveléssel foglalkoznak, mások szociális területtel, lelkigyakorlatokkal –, de magát a közösséget mégis az határozza meg, hogy kik alkotják, milyen a tagok személyisége, és ezek a sajátosságok hogyan adódnak össze. Ezért nincs két ugyanolyan közösség. Az egyik ember személyisége teljesen más, mint a másiké, aki esetleg ugyanazt csinálja, de egészen máshogyan. Ami meglepett tehát, az a személyiségek gazdagsága és az, hogy

milyen sokféleképpen lehet közeledni Istenhez.

Megnyugtató volt számomra, hogy úgy tűnik, mintha Isten szeretné, hogy ennyiféleképpen kapcsolódunk hozzá. Nem várja el, hogy olyan legyél, mint a másik. Olyan szabadságot ad, ami a külső szemlélő számára nem nyilvánvaló. Azt gondolhatod, hogy a szerzetesek mind ugyanazt csinálják, és hogy nincs szabadság a tevékenységükben. De ha közelebb lépve azt látod, hogy Isten ezt az embert is meghívta, meg ezt is, azt is, és mindannyian másféleképpen kötődnek hozzá, máshol tartanak, más a kapcsolatuk vele, akkor rájössz: Isten valójában kimeríthetetlen. Végtelen a gazdagsága. Nem egysíkú, nem unalmas, nem szürke. Ő tud gyönyörködni abban, hogy valaki most éppen így kapcsolódik hozzá, ezzel az imaformával, a saját lelkiéletével, a másik meg egészen máshogy.

Azt látom, hogy ha szerzetesként egy jó közösségbe kerülsz, amelynek tagjai Isten jelenlétében élnek, és hallgatnak a Szentlélekre, akkor ott

kibontakozik a személyiséged, azzal együtt, hogy lemondasz dolgokról.

Ez nagyon fontos, mert azt szokták hinni, hogy a rendben megnyirbálják a személyiségedet. Én azonban azt látom, hogy Isten végtelenül nagylelkű és türelmes.

Bennem is voltak elképzelések arról, hogy milyennek kell lennie egy jó szerzetesnek, de a sorozat végére ez szépen eltűnt belőlem. Pont amiatt, hogy láttam, milyen sokrétű. Ahányféle személyiség, annyiféle szerzetes.

– Egyre többet nézve őket, és mind többükkel találkozva az ember istenképe is változhat tehát...

– A szerzetesek Isten arcát tükrözik vissza – mint minden keresztény. Csak nekik talán az az előnyük, hogy több időt töltenek Istennel. Amivel az időmet töltöm, amire nézek, amivel foglalkozom, előbb-utóbb kezdek azzá válni. A szerzetesekkel találkozva azt éreztem, hogy sokan vannak közöttük, akik

jobban jelenvalóvá tudják tenni mások számára Istent.

Tudatosan vele élnek, így ha beszélnek valakivel, őt is beleviszik abba a jelenlétbe, az Istennel való tudatos jelenlétbe.

A szerzetesek között vannak nagyon jó figurák; élvezetes akár teljesen hétköznapi dolgokról beszélgetni velük. Tetszik, hogy mindegyiküket az életnek más-más területe érdekli. Tehát nem arról van szó, hogy ha elmész szerzetesnek, akkor onnantól kezdve csak a gregorián ének érdekelhet, hanem bármi: az építészet, a földművelés, a virágrendezés, az állatok, a természet – minden Istenről szól. A sorozat végére kiderült, hogy

valójában minden Istenről szól.

A történelem során mindig volt valaki, aki azt gondolta, most ezt kéri tőlem Isten, és – nehézségek árán vagy könnyebben – megalapított egy rendet. Tetszik, hogy Isten engedte vagy kérte ezt. Tehát nincsenek korlátok. Mi húzunk állandóan határt. Istenben nincsenek határok, bennünk vannak, mégpedig nagyon sok. Nekünk van szükségünk arra, hogy bizonyos módokon kapcsolódjunk hozzá.

Ő, bármilyen módon kapcsolódsz, elfogadja.

– E filmes dokumentumoknak Ön a kitalálója, alkotója, de úgy érzem, mégsem tulajdonítja kizárólag magának.

– Ez nem az enyém. Benne van az agyam és a lelkem, de nem gondolnám, hogy az én birtokom lenne. Elengedtem. Természetesen örülök, ha valaki megnézi, és azt látom, hogy többnyire az egyik ember ajánlja a másiknak. Apránként, szépen lassan ér el mind többekhez. Pont erre lett megalkotva. Most már megy a maga útján. Úgy kezdtem el, hogy azt éreztem, Isten kért meg erre a feladatra. Amikor megijedtem, hogy nem fog menni, kaptam is tőle biztatást: „Ne félj, én csinálom, velem menni fog.” Onnantól kezdve már nyugodt voltam, mert tudtam, ha ő szeretné, akkor meglesz. És tényleg: döbbenetes módon minden gyönyörűen megvalósult.

Sok rendről csináltak már filmet. Nekem az volt a célom, hogy hasonló stílusban, azonos mintára készüljön egy összefoglaló a mostani helyzetről. Bartos Bence vágóval nagyon jól tudunk együtt dolgozni, és újabb ötleteink is születtek, amiket támogat a férfi és a női szerzeteselöljárók elnöksége. Jött az a gondolat, hogy jó lenne egy önálló filmben is megmutatni a harminc rész esszenciáját. Most ezen dolgozom, újranézem a sorozat darabjait, és egy tematika alapján szeretnénk egy szálra felfűzni ezeket, hogy ötven percben kirajzolódjon a néző számára a magyar szerzetesség jelenlegi állapota.

És van egy másik szempont is: ha majd harminc év múlva visszanézzük ezt a filmet, és esetleg akkor már csak hatvan szerzetesrend lesz Magyarországon, nagyon fogunk örülni, hogy annak idején sikerült megörökíteni mindezt. Akikkel forgattunk, azok között is vannak, akik ma már nem élnek. Kicsit örökségvédelem is ez a vállalkozás, ez is célom.

– A felvett hatalmas anyagból készül tehát egy átfogó összeállítás. De van egy másik terv is...

– Igen, sőt kettő. Mivel a harmincrészes sorozatban nagyon értékes és tartalmas lelki mondatok hangzottak el szerzetesektől, arra gondoltam, milyen jó lenne másfél-két perces elmélkedéseket építeni ezek köré. Három héttel azután pedig, hogy ez az ötlet megszületett bennem, Ferenc pápa bejelentette, hogy az idei esztendő az imádság éve lesz. Ez tehát az egyik terv: egy tizenkét részes sorozat meditatív másfél percekből – most készült el az első rész. A tervek szerint tizenkét részes lesz.

Tavaly pedig már elkezdtünk egy tízrészes portrésorozatot, amelynek a mottója ez a Szent Ágostontól származó gondolat: „Szeress, és így tégy, amit tenni akarsz…” 

A szerzetesrendekről szóló sorozat forgatása közben rájöttem, hogy nemcsak a rendet szeretném bemutatni, hanem egyéni szerzetesportrékat is szeretnék készíteni, de nem csak úgy, hogy leülnek és beszélnek Istenről. A hobbijukon vagy valamilyen tevékenységükön keresztül lenne jó bemutatni őket.

Van, aki csillagászattal foglalkozik, más sporttal, és van közöttük festő, ikonfestő, zenész, biológus… 

Mindenféle tudományághoz, művészethez, sokféle tevékenységhez kapcsolódnak szerzetesek, mert az egyéni életük is rendkívül színes.

A szerzetesi iroda a magyarországi rendeket képviseli, próbálja összefogni, és együttműködéseket ösztönöz. Nekem mindig az a célom, hogy mindegyikük lehetőséghez, szerephez jusson. A szívem egyik fele éppen a kicsi rendek felé hajlik, amelyek nem tudják úgy képviselni magukat, mint a nagyobbak. A történelmük és a szolgálataik által azonban már rengeteg mindent letettek az asztalra, akkor is, ha küldetésüket beteljesítő rendek, tehát lehet, hogy idővel meg fognak szűnni. De ők is hozzátartoznak az egészhez, hiába vannak kevesen.

Olyan, mint egy virágos mező, ahol a kamillának ugyanannyi létjogosultsága van, mint a rózsának. Tehát mindegyik egyenlőképpen fontos, mert így együtt alkotják a rétet, ahol sokféle virág van, és együtt adják a szépséget, és ahova jöhetnek a méhek.

Mindhárom sorozat a YouTube videómegosztón érhető el. A Nyitott szívvel – Szerzetesélet Magyarországon ITT is megnézhető.

Fotó: Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája/Mészáros Anett

Gátas Judit/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2024. április 14-i számában jelent meg.